„Hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”

Mostanában láttam a Gyimesekből elszármazott, jelenleg Budapesten tanuló fiatal hölgyről egy portréfilmet. Maga a történet is érdekes volt, viszont amit idehoznék az a főszereplő szíve, vágya: Szeretném, ha a gyerekeim nem csak a múzeumokból ismernék meg őseink népviseletét, hagyományait, szokásait.

Valami hasonló gondolkodás ösztönzött minket is, Budaörsi Székely Kör Egyesület tagjait mikor két jeles székely hagyományt a fafaragást és a kürtöskalács-sütést jelöltük meg leporolandó területnek. A fafaragás mestersége szívósságunk, akaratunk lenyomata.

Ehhez még itt a városban gyűjtjük az erőt és a bátorságot, mert előfordulhat, hogy nagyon jól sikerül. Nagyszüleim ősi székely kapuja mai napig megihleti a művész vénákat.

K A P C S O L Ó D Á S O K

Szerző: Julianna Szilágyi 

Szemöldökfájára van vésve

Állíttatásának éve

1889.

Kapu sasain az élet virágát

Hét kör korong mintázatát

Benne hat-hat mandula alakú

Szirom, szép csigavonalú

Inda fűzi össze.

Az egymáshoz kapcsolódó

Fibonacci-spirálként fonódó

Elemek magukban hordozzák

Az Egy jellegét

És egymással összefüggenek.

Geometriájában gyönyörködve

Óhatatlan villan eszembe

A világ és Teremtő egysége

Rendjének érvényesülése

Mellett

A kéz, aki faragta

A képlet,

A törvény, ami bele van írva:

Az állandó változó életben

A kapcsolódások segítik

A fejlődést a szeretetben.

A kürtőskalács sütést már egészen jól leporoltuk. Finom, ropogós aranykalács ünnepi fénye ragyogta be tavaly a református gyülekezet agapéit, idén a Székely Szabadság napi megemlékezést, az Apostolok asztala körüli pikniket. Az is igaz, hogy ezt a székely finomságot mostanra ismeri a nagyvilág, készítik a Kárpát medencén kívül Prágától Los Angelesig. Hétvégén az egyesület apraja nagyja vendége volt a kürtőskalács nagy mestereinek. Igazi bükkfa parázson sült finom kalács, régi történetek, játék és jókedv, oroszhegyi pálinka és ízletes borok mellett szőttük tovább őseink aranyfonalát.

Békesség Istentől, SZA