A Budaörsi Vállalkozók Egyesületének (BVE) listájáról csaknem másfél éve került be a budaörsi képviselő-testületbe Gergely István. Az elmúlt időszak eredményeiről, a meg nem valósult elképzelésekről, a költségvetési vitákról, valamint a helyi politizálás természetéről kérdeztük. Az utóbbi hónapokban egyre aktívabban szerepel a városi televízióban és az online térben is. A testületi üléseken rendszeresen hozzászól, ugyanakkor a BFE többségének előterjesztéseit a legtöbb esetben támogatja – legutóbb például a polgármester jutalmának megszavazását is.
Kezdjük a Domb utcával, amiről az utóbbi időben sokat posztol. Régóta ígérgetik az átadást, most mégis csúszik. Mikorra készül el?
Köszönöm a kérdést. Ez egy olyan közlekedési problémagóc volt, amelynek rendezését régóta várták nemcsak a környéken élők, hanem azok is, akik rendszeresen vagy akár csak alkalmanként közlekednek erre. A probléma megoldása nem volt egyszerű. A Domb utca egyik szakaszán a régi épületek nagyon közel álltak egymáshoz, így biztonságos út és járda nem épülhetett. Amikor egy építési vállalkozó megvásárolta a két régi családi házat, csak a megfelelő telek leadása után tudott új projektet indítani. Ezután a szemközti oldalon hiányzott még egy kis terület ahhoz, hogy mind az új út, mind a járda megvalósulhasson.
Laczik Zoltánnal (BFE frakció, és MSZP helyi elnök szerk.) közösen írásos beadványban kértük, hogy a város kezdje el az út tervezését és kivitelezését. Ehhez szükséges volt megvenni azt a kis részt a páros oldalon lévő társasház érintett tulajdonosától. Ezt az önkormányzatnak sikerült, így minden jogi akadály elhárult. Fontos tudni, hogy ezen a szakaszon jelentős gépjárműforgalom haladt át úgy, hogy egy ponton a forgalom gyakorlatilag egy sávra szűkült, és járda sem volt. Eközben a környékről számos gyermek közlekedik gyalogosan itt, hétvégenként pedig túrázók és a tájvédelmi körzet felé tartók is nagy számban használják ezt az útszakaszt gyalog vagy kerékpárral. Ez a helyzet nap mint nap balesetveszélyt jelentett.
A beruházástól azt várjuk, hogy egy teljesen biztonságos, folyamatos járdával rendelkező, bár szűken, de kétirányú autóforgalmat lehetővé tevő útszakasz jöjjön létre. Persze ettől még figyelni kell egymásra, de a fizikai adottságok immár meglesznek. Az átadás ugyan a tervezettnél későbbre csúszott, külső körülmények miatt amiről részletesen írtam a Budaörsiek Facebook-csoportban, de már csak néhány nap, és elindul a forgalom a Domb utcában.
A televízióban ugyanakkor azt mondta, hogy a javaslataiból eddig alig valósult meg valami. Akkor most sikernek tartja vagy sem?
Igen, de itt két különböző dologról beszélünk. Külön kell kezelni az eseti előterjesztéseket és azokat a kérdéseket, amelyek a programunkhoz vagy általános szemlélethez kötődnek. Volt a Domb utcán túl is olyan javaslatom, ami támogatásra talált – például egy eladott ingatlan kikiáltási árának emelése piaci megfontolásokkal. Ilyeneket főleg bizottsági üléseken szoktam elmondani, ott nagyobb tér van az apró módosításokra és új ötletekre is.
Azonban olyan területeken, mint az adófizető és munkahelyeket adó vállalkozások közvetlen támogatása, terheinek csökkentése – bár háttérbeszélgetésekben voltak akik elvben támogathatónak tartották – nem talált meghallgatásra. Hasonlóan a költségvetés tervezéséhez: olyan struktúrát tartanék helyesnek, amely a képviselők és a lakosság számára egyaránt átláthatóbb és könnyebben követhető. Hogy az előre látható költségeket, például felújításokat már az első tervezetben szerepeltessék, ne csak évközi módosításokkor kerüljenek elénk képviselők elé. Így ugyanis nehezen követhető és átlátható.
Legutóbb például az ingatlankorszerűsítési támogatásnál ön először nem támogatta az előterjesztést, majd a polgármester érvelése után megváltoztatta az álláspontját. Ugyanakkor ugyanazon az ülésen támogatta a polgármester jutalmát. Mi történt?
Szerintem az ilyen és ehhez hasonló költségvetési terheket – mint az ingatlanállomány korszerűsítésének támogatása – már az eredeti éves, sőt akár több évet átfogó költségvetési tervben kellene szerepeltetni. Értettem azt az érvelést, hogy meglátjuk, marad-e rá pénz, de szerintem helyesebb lenne előre tervezni, hogy a képviselők és a lakosság is lássa, milyen fejlesztések élveznek valódi prioritást.
A konkrét előterjesztéssel kapcsolatban azonban két fő problémám volt.
Az első az egyenlőség kérdése. Budaörs lakásállományát nézve ma már nem a panelházak számítanak a legkorszerűtlenebb épületeknek – részben azért, mert ez a támogatási program hosszú évek óta folyamatosan elérhető számukra. Ezzel szemben a városban sok olyan régi sváb ház, udvar és kisebb társasház található, amelyek műszaki állapota rosszabb, ugyanakkor az ott élők eddig nem részesülhettek hasonló támogatásban. A program korábban kizárólag az iparosított technológiával épült ingatlanokra vonatkozott. Idén ugyan bővült a jogosultak köre, amit üdvözlendőnek tartok, de ettől függetlenül továbbra sem érzem teljesnek az esélyegyenlőséget. Szerintem helyes lenne, ha az elöregedő, gyakran helyi védelem alatt álló épületekben élők is pályázhatnának hasonló jellegű támogatásra. Ezt módosító javaslatként a későbbiekben be is szeretném nyújtani.
A második problémám az volt, hogy nem gondolom, kizárólag a lakótelepeken élők lennének azok, akik ma a leginkább támogatásra szorulnak. A budaörsi lakótelepen az ingatlanárak már megközelítik a másfél millió forintot négyzetméterenként, ráadásul az elmúlt években ez a városrész az ingatlanbefektetők egyik kiemelt célpontjává vált. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének ott támogatásra szoruló családok, de összességében nem gondolom, hogy általánosságban éppen ott lenne a legnehezebb előteremteni egy értéknövelő beruházás önrészét. Ezért szerintem indokolt lenne a támogatási rendszer további átgondolása, kiterjesztése esetleg más ingatlantípusokra is.
A városvezető jutalma kapcsán pedig az a véleményem, hogy a kemény és felelősségteljes munkát meg kell fizetni. Értem, hogy politikailag jól hangzik a vezetők fizetésének csökkentése, de a valóságban a vezető felelősségi körét kell nézni, és azt, hogy ezt a felelősségi kört hogyan árazza a piac. Tapasztalataim szerint a mostani juttatás nem túlzó ha a város komplexitását, a költségvetés méretét és az önkormányzat által közvetlenül vagy közvetetten foglalkoztatottak létszámát nézzük. Ezt én nem politikai vagy népszerűségi kérdésként látom, hanem vezetői és humánerőforrás-szempontból. Egy ekkora szervezet vezetésének felelősségét és piaci értékét kell figyelembe venni.
Ezzel a gondolattal folytatva többször felmerült a polgármester és a BFE-többség neve. Ott volt Magyar Péter budaörsi eseményén is. Mit érez a választási eredmények fényében?
Én független vagyok minden országos politikai vonulattól. Általánosságban nem hiszem, hogy helyhatósági szinten egyáltalán érdemes behozni országos politikát. Ha valaki ezt teszi, könnyen ártalmassá válhat nemcsak magára nézve, hanem az általa képviselt település számára is, és a végén mindig a lakosok látják kárát. Ezt most az új kormány készíti elő a fideszes képviseletű településeknél, de hasonlóan történt ez korábbi váltásoknál.
Ettől függetlenül például azt, hogy egy miniszter, vagy vezető meddig maradjon pozícióban, logikusnak tartom korlátozni. A saját karrier példámat tudom felhozni. 13 évig vezettem sikeresen ugyanazt a nemzetközi kereskedelmi céget. Nehéz időszakokon is átmentünk, túljutottunk a COVID-járványon is, mégis eljött a fordulópont, amikor már nem éreztem reggelente ugyanazt a tenni akarást, lelkesedést mint korábban. A rutin és a megszokás vette át az irányítást. Ekkor döntöttem a váltás mellett – még áldozatok árán is. Ma az agráradminisztráció és tudományos tanácsadás területén dolgozom. A korábban általam vezetett cég azóta is sikeresen működik, én pedig időközben más területeken találtam kihívásokat, például a társadalmi felelősségvállalás egyik formájában, a választott helyi képviselői munkában.
