Az biztos, hogy a Jókai Mór Művelődési Ház új igazgatónője eddig is otthonosan mozgott az intézményben. 2011-től ugyanis művelődésszervezőként, majd 2013 óta igazgatóhelyettesként dolgozott Simon Erika mellett, aki méltósággal viselt betegség következtében 2023 októberében hunyt el. A kettejük kapcsolatáról, a bátorító légkörről, valamint a megvalósítandó koncepciókról kérdeztük Kőporosy Borbálát.
A mai munkaerőpiacon nem mindennapos történet, hogy már 13 éve a Jókaiban dolgozol. Eredetileg honnan jött az ötlet?
2011-ben munkaerőhiány volt a művelődési házban, és Simon Erika megkért, hogy egy hónapra segítsek be nekik az adminisztratív munkákban, mert megvolt hozzá a szükséges végzettségem. Igazából az egész főiskola alatt úgy gondoltam, hogy a művelődési ház egy elavult, régies intézmény, és abszolút nem vonzott a dolog. De Erika annyira erősködött, hogy végül rábólintottam. Egy hónap után éreztem, hogy ez sokkal pozitívabb, mint amire számítottam, illetve nagyon megszerettem a feladataimat, szóval beadtam a pályázatomat. Felvettek, és onnantól kezdve teljes állásban folytattam a munkát.
Többször nyilatkoztad, hogy sokat köszönhetsz Erikának. Milyen volt vele a közös munka, és hogyan vált a munkakapcsolatotok barátsággá?
Nagyon hálás vagyok neki, hogy rögtön bizalmat szavazott nekem, hiszen nem sokan versengenek egy zöldfülűért, aki most jött ki a főiskoláról. Akkoriban nem volt túl sok munkatapasztalatom, bár édesanyám, Selmeczi Ágnes révén persze volt rálátásom a kulturális programszervezésre. Erika viszont abszolút megbízott a véleményemben és ízlésemben, és nagyon hamar vihettem hozzá ötleteket. A 12 év alatt egy bizalmi és baráti kapcsolat alakult ki köztünk, amellett, hogy nagyon jól dolgoztunk együtt. Persze néha voltak súrlódások, korosztályos és ízlésbeli eltérések, ugyanakkor sosem voltam nagyon korlátozva, és mindig jól éreztem magam. A JMMH a kezdetektől olyan munkahely volt, ahová gyomorgörcs nélkül jártam be. Egy napot kivéve, mert amikor Erika meghalt, a következő hétfőn nekem kellett közölnöm a hírt a többiekkel. Bár az önkormányzattól felhívtak, hogy segítenek, ne legyek egyedül, de én úgy gondoltam, hogy ez a mi kis mikrokörnyezetünk és családunk, úgyhogy ezt nekem kellett megtennem.
Mi az, amit továbbviszel Erika iránymutatásából?
Kiemelt hangsúlyt fordított ő is arra, hogy milyen környezetben, milyen hangulatban dolgozunk. Emberileg odafigyelünk egymásra, mert rengeteg időt töltünk együtt, és számtalanszor vagyunk egymásra utalva. Az egyetemen és egyéb közösségeimben rendszeresen előfordult, hogy rosszul éreztem magam, és amit itt megélek, hogy nem stresszelek feleslegesen, ezt a környezetet szeretném a többieknek is kialakítani, fenntartani.
Az új pozícióddal együtt milyen újításokra számíthat a művelődési ház?
A háttérműködésben is akadnak olyan dolgok, amelyeket elkezdtem a saját szájízemre formálni, kicsit korszerűsíteni, de főleg a programokon változtatnék. Úgy érzem, az elmúlt években beálltunk egyfajta irányba, például rövid időn belül hívtuk meg ugyanazokat az előadókat. Ez egy izgalmas négy év lesz, mert annyi remek ötletünk van! A már most is a jól működő programsorozatokat szeretném megtartani, ezek mellé szépen lassan tervezem beilleszteni az új dolgokat, és már idén merészebb témákkal, friss nevekkel színesítjük a kínálatot.
Hogyan érezted magad, és hogyan fogadta a környezeted a kinevezésedet?
Sosem vágytam arra, hogy valaha vezető legyek, nem az a típusú ember vagyok, aki ilyen terveket dédelgetett, viszont amikor a sokkoló hír után kicsit megnyugodtam, egyszerűen tudtam, hogy nekem ez a feladatom. Onnantól kezdve szeretetet, támogatást és végtelen örömöt kaptam mindenkitől. Amióta hivatalosan is megválasztottak, előfordul, hogy az utcán ismeretlenek gratulálnak, mondanak pár kedves szót. Ez nagyon jóleső dolog, és egyben megerősítés, hogy ha bármilyen nehézség is adódna a jövőben, tényleg ez az utam. Minden tudásommal és igyekezetemmel azon leszek, hogy a színházzal együtt egy pörgő, nyüzsgő, élettel teli kulturális központ legyen a Szabadság út 26.
– boroo –
