Budaörs első magántulajdonú éttermét több mint negyven éve, 1982-ben alapította Fenyvesi János a Rózsa utcában. A Fenyő eredetileg családi háznak épült, amelyet aztán évről-évre bővítettek, miközben különböző termeket és kerthelyiséget alakítottak ki, hogy a kisebb baráti összejöveteleket, osztálytalálkozókat és családi ünnepségeket legyen hol megtartani. Az étteremben több mint tíz éve bowlingpálya is üzemel, a kertben pedig játszótér kapott helyett, így minden generáció megtalálja a neki megfelelő elfoglaltságot. Vis Civilis rovatunk februári vendége Fenyvesi János alapító-tulajdonos.
Milyen körülmények közepette alakult meg a Fenyő?
Édesapám 30 évig dolgozott a Gellértben, szóval tősgyökeres vendéglátós volt, én pedig végigjártam a ranglétrát, a Gellérten kívül az InterContinental hotelben dolgoztam felszolgálóként. Akkoriban kezdtük el építeni a családi házunkat. Eredetileg ez egy berendezett pince volt, a hordóim álltak itt, és készült volna egy dühöngő, ahol elborozgattunk volna a haverokkal. Aztán a Juhász cukrászdás Jocóval beszélgettünk az akkori szerződéses rendszerű vendéglátó helyiségekről, manapság már franchise-nak hívnák, amikor egy cég égisze alatt nyit valaki vállalkozást. Végül elmentem a Kertészeti Egyetem tangazdaságának szigetcsépi központjába, ahol azt mondták, szívesen támogatnak. Bélyegzőt és hitelkártyát is kaptam tőlük, ez megadta a kellő hátteret is.
Már eleve étterem indítása volt az elképzelés?
Mindig melegkonyhás helyeken dolgoztam, szóval ez volt az álmom. Budaörsön akkor egyedül a Rózsakert működött, de az akkor olyan menzaszerű, állami konyha volt. Ahol most a pult található, ott alakítottuk ki a régi konyhánkat, és a menüsor főként egytálételekből: gulyásból, halászléből, pörköltből, pacalból, brassóiból, valamint velőrózsából állt. Ezeket néhányszor megpróbáltam levenni az étlapról, de mindig visszatapsolták.
Mi változott a ’80-as évek kezdete óta?
Az elején még igazi étlapunk sem volt, csak a konyhában volt kitéve, hogy mi az aktuális kínálat, és kis kártyákon húzgáltuk ki, ha épp elfogyott valami. Másnap visszatettük, ha ismét főztünk, mégis sorban álltak esténként a vendégek. Az eredeti hely időközben nagyobb lett, de a hangulata abszolút megmaradt. Hozzáépítettem ezt a kis faházat, és sikerült megvenni a szomszéd telket. Amikor a bowlingőrület begyűrűzött Magyarországra, kitaláltam, hogy én is csinálok egy-két pályát, hogy ezért senkinek se kelljen Pestre bemennie.
Minek köszönhető a családias hangulat megtartása?
Szerintem annak, hogy a szakácsom, Mészáros Miki nyitás óta vezeti a konyhát, úgy néz ki, innen vonul majd nyugdíjba. Édesapám, édesanyám és öcsém is itt dolgoztak, tulajdonképpen az első időben nem is volt alkalmazottunk, csak amikor már túl nagyra nőttünk. Jelenleg a fiaim vették át a stafétát, bér eleinte máshol próbálkoztak, a nagyobbik például biztosítási ügynökként akart elhelyezkedni, de három nap múlva visszajött.
Mi a Fenyő sikerének a titka?
Nem mentünk el fine dining irányba, hanem megmaradtunk olyannak, akik annak idején voltunk, magyaros konyhával, nagy adaggal, amitől jól laksz, és nem csak a tányérodat piszkoljuk össze.
Az eltelt 41 évben csinálna-e valamit másként?
Igazából engem igazol, hogy több mint 40 éve talpon vagyunk, és meg tudunk belőle élni. Az egyetlen dolog, amin változtatnék, hogy az étterem felett van a lakás. Fiatalon észre sem vettem, mert lejöttem öt lépcsőn, nem kellett hajnalban kelnem, buszra ülnöm és hosszasan utaznom a munkahelyemre. De 40-50 éves korom után már kicsit zavart, hogy állandóan jöttek a haverok, és érdeklődtek, hogy nincs itt a főnök? Így nem volt magánéletünk. Szóval inkább egy külön családi házat építenék, és mellette egy vendéglőt, ha újrakezdeném.
Mivel telnek most a mindennapjai?
Sokat jártam a Balatonra és Fenyvesen nyaranta a kisebbik fiammal csinálunk egy kis büfét, ami már 30 éve működik, szóval nyugdíjkiegészítésnek kiváló. Emellett vadászni és horgászni szoktam, de azért havonta egyszer, főleg rossz idő esetén feljövök és szétnézek, hogy mi a helyzet itt, mégiscsak az életem a Fenyő.
– boro –
