Mi történt Budaörssel Marcus Aurelius uralkodása után? A Vicus Teuto újjáépült, virágzásnak indult, és különleges kocsisírok, római oltárok, fegyverek, érmék és más értékes leletek őrzik az itt élők történetét. Évezredes Budaörs sorozatunk ötödik részében a római kori település virágzó évszázadaitól Pannónia újrafelosztásáig követjük a város múltját.
Az előző írásom azzal zárult, hogy Marcus Aureilus legyőzte a markomannokat és más germán törzseket 174-ben, majd a rá következő évben a szarmatákat és a jazigokat is sikerült kiszorítani a Dunától nyugatra fekvő területekről, ám a folyótól keletre a Pannónia és Dacia provinciák közötti Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon neki sem sikerült új provinciákat alapítania. Halála után a fia lett a császár, Commodus, akinek az uralkodása alatt újjáépültek a települések, katonai építkezések történtek, sőt, annak ellenére, hogy a háborúk és az „antoninusi pestis”-nek nevezett járvány miatt igen nagy volt az emberveszteség, demográfiai növekedést ért el azzal, hogy a hadifoglyokat letelepítette.
A Vicus Teuto újjáépülése
A Budaörs területén lévő Vicus Teuto a háborús pusztítás után újjáépült, majd ismét virágzó településsé vált. Megduplázódtak a kőépületek, és a változatosabb összetételű lakosság gazdasági ereje is nőtt. A kelták száma ugyan egyre csökkent, és romanizálódott az életmódjuk is, de hitviláguk egy részéhez, túlvilági elképezéseikhez ragaszkodtak. Az eraviszkuszok – hasonlóan a többi kelta törzshöz – úgy képzelték, hogy szeretteik egy végtelen messzeségben lévő vidékre utaznak el, amikor meghalnak. A síremlékeken, a reliefeken így utazókocsikat ábrázoltak lovakkal, vadászkutyákkal, sőt kocsissal és kísérőkkel is bizonyos esetekben. A legtehetősebb családok pedig nem csak ábrázolták, hanem valóban el is temették az elhunyttal együtt a díszes utazókocsit, a felszerszámozott lovakkal. Sok esetben a kocsit és magát az elhunytat egymástól távolabb temették el, és azt is felmerülhet, hogy nem minden kocsi- és lósír létrehozása jelentett valódi temetést, hanem az isteneiknek szánt áldozatok voltak.
A budaörsi kocsisírok különleges leletei
Amely családok tudták nélkülözni az eltemetett kocsit, eszközöket és a lovakat, akik fényűző temetkezéseket tartottak, azok kimondottan jómódban éltek. Az eltemetett kocsikat bronzszobrok és csodálatos veretek díszítették. A Budaörs területén élő kelta eraviszkuszok ugyan nem tartoztak a leggazdagabbak közé, így az eltemetett kocsik szerényebben voltak díszítve, de mégis nagyon fontos leletegyüttesről van szó, ugyanis szinte egyedülállóvá teszi őket az a tény, hogy bolygatás és sérülés nélkül feküdtek az föld alatt évszázadokig. A régészek ráadásul egymáshoz közel négy ilyen sírt is feltártak, és mind épségben maradtak fenn. A 126. sírban három felszerszámozott ló csontvázát találták meg, és bár hiányos szerszámzattal temették el őket, a sírból nem csak két bronzveretes, hanem egy ezüstszál-berakásos vasveretes kantár is előkerült. Az utóbbit fehér kalcedon és mészgyöngyökkel díszítették.
A kocsi kétkerekű utazókocsi volt, amely alá pajzsot, kardot és lándzsákat helyeztek. A kard alapján lehet a sír keletkezési időpontjára következtetni, ugyanis az a markolatgyűrűs kardok közé tartozik, szarmata típusú, de már római korban készült. Ez alapján a kard legkorábban a 2. század elején készült, de mindenképpen a 2. század során. Nagyon fontos lelet a pajzs is, amelynek pajzsdudora Lunát, a Hold megszemélyesített római istennőjét ábrázolja. Ezüstösen csillogó fehérfémmel vonták be, Luna feje fölött a holdsarló látszik. A pajzsfogót először itt, a budaörsi ásatásokon sikerült megfelelő helyzetben feltárni. A hosszú pengéjű kardból és a díszpajzsból egyértelműen kikövetkeztethető, hogy tulajdonosa a római hadsereg egyik lovasalakulatánál szolgált, és eraviszkusz nemzetiségű gazdag helyi arisztokrata családból származott.
A kocsit gazdagon díszítették bronzlemezekkel, bronzfejű díszszegekkel, a kocsiszekrényre sast és tengeri kígyót ábrázoló bronzdíszítményeket erősítettek. A további három kocsisírban négykerekű kocsikat tártak fel két lóval. A 162. számú kocsisírban a kocsiszekrény deszkáit bőrrel borították, a kocsi hátsó oldalára Bacchus bronzszobrát erősítették. Az eraviszkusz kocsisírokban talált római kocsikon ha volt díszítés, azok mindig a Bacchus-mondakörhöz kapcsolódtak, amely pozitív túlvilágszemléletre utal. Igaz a kocsikat használták, és utána temették el, de ez nem mond ellent egymásnak, hiszen már életük során arra készültek, hogy az aranykort és az örök boldogságot kínáló bacchusi világba utaznak majd a haláluk után. A Bacchus-típusú gondolatvilág hasonló volt a kelták eredeti elképzeléséhez, miszerint az emberek a haláluk után boldogan élnek valahol messze, vadakban gazdag erdőkben, így a két hitvilág összefonódott.
Egy elpusztított római kori kocsi emléke
Szomorú tény, hogy Budaörshöz kötődik az egyik legszomorúbb kocsisír pusztítás is, ugyanis a METRO parkolójának építésekor 1992-ben a munkások tönkretettek és széthordtak egy megtalált római-kori díszes kocsit.
A Severus-kor és Vicus Teuto virágkora
A csökkenő számú kelta lakosság mellett egyre több katonacsalád lelt otthonra a Vicus Teuto területén. A kőépítkezés virágkora a 2. és a 3. század fordulója volt, 90 kőépület készült el ebben az időszakban, amelyet Severus-kornak nevezünk. A Severus-dinasztia megalapítóját, Septimius Severust még Commodus császár nevezte ki a pannóniai légiók élére, akik Pertinax császár meggyilkolása után császárrá kiáltották ki parancsnokukat. Másik három hadvezért is császárrá kikiáltottak ki légióik szerte a birodalomban, de végül 193-tól 211-ig Septimius lett az uralkodó, amely különösen pozitívan érintette Pannónia provinciát. Aquincum colonia rangot kapott, ami a legjelentősebb várostípus volt, egy sor kisebb település municipiumi rangra emelkedett, Számos építkezés zajlott, a gazdaság fejlődött, és a kereskedelem is nagyon élénkké vált. Ezt jelzik a budaörsi leletek is, a terra sigillata anyag legtöbbje ebből a korból származik, valamint import edényeket is találtak. Kiástak a régészek vasból készült késeket, egyéb használati tárgyakat, sőt, kulcsokat, amelyekkel a házakat és a ládákat zárták, és egy kulcstartóra is bukkantak. Utóbbi ak egyértelmű bizonyítékai annak, hogy tehetős volt a lakosság.
A római kori Budaörs lakói és vallási élete
Ebben az időszakban a budaörsi Vicus Teutonakbeépült a keleti és északi része is, és valószínűleg már elkészült a észak-déli irányú kövezett főút is, amely a temetőtől a patakig kötötte össze a vicus településrészeit. A kőházakban döntően a leszerelt veteránok és az aquincumi tisztségviselők életek családjaikkal. Név szerint ismerjük M. Antonius Victorinust, aki aquincumi pontifex, pap volt, és 223 után a budaörsi településen polgármesterré is választották. Két oltárt is állíttatott Vicus Teuto területén, az egyik egy Terra Mater oltár volt, amit a földművelés patrónájának állított, termékenységet és bő termést kérve. A feltárt településen egy másik Terra Mater oltárból származó leletek is előkerültek, amit a pagus Herculius – mint területi közigazgatási egység – több falva állított Róma ezeréves alapításának jubileumára. A körzet névadó istenségének, Herculesnek is állíttatott szentélyt a polgármester, valamint egy 1905-ben, a Szőlőhegyen megtalált szakrális felirat alapján feltételezhető, hogy egy Mithras szentélyt is emeltetett feleségével, Ulpia Spectatával közösen.
Mithras, Jupiter és Silvanus kultusza Budaörsön
Még korábban, 1817-ben egy szintén szőlőhegyi római szentély maradványai kerültek elő: két oltár és egy kultusztábla. Az oltárokat egymásnak szemben állíthatták fel, az egyik Mithrast, a másik társát, Solt ábrázolta, a kultusztáblán is Mithras látható a bikával. Más oltár- és templomépítési feliratokkal együtt a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg. De találtak fogadalmi oltárkövet Jupiterhez is, amelyet a Camponában katonáskodó Aurelius Setanus és neje, Septimia Censorina készíttetett. Silvanusnak, az erdők és ligetek igen népszerű istenének szentelt oltár töredéke is fontos lelet, amelyet Lucius C(…) készíttetett a 2. és 3. század fordulóján. Ám nem csak Kamaraerdő környékén találtak oltármaradványokat, hanem 2008-ban a Csiki-hegy alján is előkerült egy, amely az ottani szőlőkben álló egyik épületben kaphatott helyet. Liber Paternek és Liberának a szőlő és a bor isteneinek állíttatta M. Aurelius Valens katona a 3. század közepén.
Budaörs római kori határkövei
A különböző sírfeliratokon, portrédomborműveken és portrémedalionokon kívül kettő határjelző kő is fennmaradt, amelyek kuriózumok, hiszen a provincia teljes területéről is csak néhány került elő. Ulpius Karus birtokának határkövei voltak, esetleg sírhelyének határait jelölték.
A katonacsászárok kora és Vicus Teuto pusztulása
A Severusokat követő katonacsászárok idején a pannóniai militarizált lakosság komoly szerepet játszott a 235-284 közötti trónviszályokban. Azt, hogy Vicus Teuto lakosságának mekkora részét tették ki a katonák és családjaik nem tudjuk, de a megtalált szöveges feliratok alapján szép számmal éltek Budaörs területén is, valamint az is bizonyított, hogy a településen élők mezőgazdasággal foglalkoztak, és azon belül hangsúlyos volt a szőlőművelés.
A virágzó időszaknak ismét egy háború vetett véget. Az 1963-ban megtalált 2236 darabos, ezüstérmékből álló elrejtett kincset valószínűleg a 250 környéki szarmata-kvád betöréskor rejtette el tulajdonosa, de nem maradt, aki kiássa, hiszen a települést elpusztították a támadók.
Pannónia újrafelosztása és Budaörs Valeria provinciában
271-ben a Római Birodalom feladta Dacia provinciát a folyamatos gót támadások és területfoglalások következményeképpen, és Diocletianus császár az addigi két pannóniai provincia – Pannonia Superior (Felső-Pannónia) és az Aquincum központú Pannonia Inferior (Alsó-Pannónia) – helyett négy közigazgatási területet jelölt ki 296-ban. Budaörs környéke a Pannonia Valeria provincia területén feküdt, amelynek a központja Sopianae lett, a mai Pécs területén, nem pedig a közeli Aquincum.
A következő évszázadról, a hunok megjelenéséről és a római uralom végéről a következő részben olvashatnak Budaörs várossá nyilvánításának 40. évfordulójára írt sorozatomban.
(Földváry)
