1741. június 25-én koronázták Magyarország királynőjévé Habsburg Mária Teréziát (1740-1780), III. Károly (1711-1740) legidősebb leányát. Mária Terézia a második nő volt hazánk történetében, akit a Szent Koronával koronáztak meg.
Június 20-án a királynő elődeihez hasonló pompával vonult be a koronázó városba, majd négy nappal később aláírta a Batthyány Lajos kancellár által megfogalmazott koronázási hitlevelet. Másnap, 1741. június 25-én, a Szent Márton-dómban Esterházy Imre és Pálffy János nádor közreműködésével Mária Teréziát Magyarország királyává koronázták. A rendek a domina et rex, azaz úrnőnk és királyunk néven szólították meg őt hódolatuk során. Ezt követően – tekintettel az új uralkodó nő voltára – hintóval vitték őt le a Duna-parti koronázási dombhoz. Az új király(nő) ősi szokás szerint fellovagolt a dombra, és kardjával a négy égtáj felé suhintva esküt tett az ország védelmére. A ceremónia befejezéseként Mária Terézia a ferencesek templomában aranysarkantyús vitézeket avatott.
Örökösödési háborút kellett vívjon az ország szomszédjaival, hogy a Habsburg Birodalom fennmaradhasson. Hosszú, négy évtizedes uralkodásával, főként második, felvilágosult korszakának eredményeivel hazánk egyik legjelentősebb Habsburg uralkodója volt. Budaörs németajkú lakosságának, a sváboknak több hullámban történő betelepülése is részben hozzá kötődik.
