Egy oltárkő feliratának köszönhetően fennmaradt településünk a római kori neve vicus Teuto.
A Krisztus születése előtti évszázadban Róma elfoglalta a Balkán-félsziget nyugati részén az zömében illírek által lakott dalmáciai partvidéket. Az így megalakult Illyricum provincia északi határvidékén Augustus császársága idejében, Kr. u. 11-ben a Római Birodalom légiói legyőzték a pannon törzseket, így a Száva vidéke is római gyarmat lett. A későbbi Pannónia provincia nevét adó illír törzs, a pannonok tehát nem a Kárpát-medence nyugati területén éltek, hanem attól délkeletre volt a szállásterületük. Kulcsfontosságú területek voltak Róma számára azok a területek, amelyeken áthaladt a kor egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala: a Borostyánút. A Balti-tenger környékéről a Mediterráneumig vezető út keletről kerülte meg az Alpok hegyvonulatait, átszelte a Dunántúl nyugati szélét, majd elérte az Adriai-tengert partvidékét.
A Kárpát-medence nyugati területét ekkor már évszázadok óta az előző írásomban bemutatott kelta törzsek lakták, valamint a neolitikum és a bronzkor óta bizonyosan itt élő lakosság. Mint említettem, a kelták kereskedelmi kapcsolatban álltak a rómaiakkal, és a Borostyánút Kárpát-medencei szakaszát is ellenőrizték. A kereskedelmi út itteni szakasza a mai Bécs és Pozsony között haladt át, majd a mai Sopront és Szombathelyet érintette. Elemi érdeke volt Rómának, hogy arra a területre is kiterjessze fennhatóságát, így a Balatontól nyugatra egyre erőteljesebbé vált a római jelenlét már a Krisztus születését megelőző évtizedekben is. A kelta törzsek fokozatosan és békésen hódoltak be Rómának, így később törzsi alapú közigazgatási egységekbe, civitasokba szerveződhettek. Fontos volt Róma számára biztonsági szempontból a Kárpát-medence nyugati részének birtoklása, hiszen a Danuvius (Duna) határfolyóként védhette a birodalmat, és hasonlóan a Dravus (Dráva) és a Savus (Száva) folyókhoz, jól hajózható volt. Az utóbbiak közti területet egyébként Augustus mostohafia, a későbbi császár, Tiberius foglalta el, és ő verte le a a pannon-dalmata lázadást is, amelyet több felkelés is követett. Az addig békésen vagy – a délnyugati területek esetében – harcokkal elfoglalt területeket llyricum Inferior néven szervezték provinciává, amelynek még nem volt része városunk környéke, hiszen a Dunántúl keleti része csak Claudius császár uralkodása alatt, az 5. évtizedben lett a provincia része, és a Flaviusok alatt szilárdult meg a római hatalom. Ekkortól már Pannónia provincia néven említik az egész Dunántúlt.
Pannónia határtartomány volt, tőle keletre szarmaták éltek az Alföldön, egyik csoportjuk, a jazigok a Duna-Tisza-közén. Északra a germán markomannok és kvádok támadásai voltak általánosak. A limesek mentén a haderőt elszállásoló táborok, és a hozzájuk kapcsolódó civil települések épültek fel. A védvonal az első század végére készült el, majd a 2. század legelején, Traianus császársága alatt kettéosztották a provinciát. A keleti résznek, a későbbi Pannonia InferiornakAquincum lett a központja, ehhez tartozott térségünk is.
A Budaörsi-medencéhez közeli erőd a camponai volt például, valamint az albertfalvai tábor. Utóbbi környékéről indult az az út, amely Gorsium (Tác) felé és Floriana (Csákvár) irányába, majd onnan Savaria (Szombathely) felé vezetett. Az út legelőször városunk területén haladt át, majd a mostani Biatorbágy felé folytatódott.
A római közigazgatási szervezés során egy-egy új provinciában először territóriumokat jelöltek ki (például az itt élő kelta eraviszkuszoknak a civitas Eraviscorumot), a territóriumon belül pedig pagusokat (kerületeket). A kerületek területein pedig vicusok (falvak) helyezkedtek el, alakultak ki. Mivel itt vezetett az említett út, és eleve lakott volt a terület a neolitikum óta, igen hamar létrejött egy vicus a Hosszúréti-pataknál is.
Az utak mentén lévő telepek őslakói helyben éltek tovább, és a lakosság kiegészült leszerelt római veteránokkal és a budaörsi település esetében aquincumi tisztségviselőkkel is. De máshonnan is érkeztek új lakók: katonák, kereskedők, akár a birodalom távolabbi szegleteiből, akár a birodalmon kívülről, például a Duna bal partjáról.
A budaörsi leletek nem csak azért számítanak jelentősnek, mert egy oltárkő feliratának köszönhetően fennmaradt a római kori település neve: vicus Teuto – amely a pagus Herculius vezető vicusa volt. 2002-2003-ban Pannónia legteljesebben feltárt, és legnagyobb elterjedésű vidéki települését tárták fel a régészek a Kamaraerdei-dűlőben, méghozzá olyan települést, amely a római fennhatóság négy évszázada alatt végig lakott volt. Így lehetőség nyílt arra, hogy megvizsgálják, hogy a kelta típusú, laza beépítettségű falu hogyan vált civil római villagazdasággá. A feltárt leletek, maradványok között vannak országos tekintetben is kiemelkedő jelentőségűek, és a római kori temető is tartogatott meglepetéseket. Mindezekről a következő írásom szól majd.
(Földváry)
