Tudjuk, hogy a valódi lojalitás, a bátorság és az elvek fontossága nem kenyere a baloldali és liberális köröknek. Magukat progresszívnek szeretik nevezni, de ez a valóságban azt jelenti, hogy hangzatos szlogeneket találnak ki, majd minden, általuk kiüresített, sőt, pocsékká tett eszmét félredobnak és parazitaként keresnek újabb és újabb gazdatestet, amíg ismét nem léphetnek eggyel tovább pusztító útjukon.
Hosszú már a bűnlajstrom, most épp a környezetvédelmet pipálhatjuk ki, amit tudás és akarat nélkül, üres, álzöld őrületté silányítottak. Jelenleg a szöcskeevő bajnokság, a műhús és a mobilerdők, valamint a semmit sem érő, álságos jóemberkedés korát éljük, amikor a világ legnagyobb baja a baloldal szerint a tehenek szellentése és Orbán Viktor, miközben boldogan fürdenek a betondzsungel párakapui alatt, vagy egy spanglit elszívva fekszenek ki a kétsávos városi utak közötti, méhlegelőnek nevezett gaztengerben, hogy erőt gyűjtsenek. Ám ha mindez nem elég és nem tetszik neked, éktelen haragra gerjednek. Ha fel is mersz szólalni a zagyvaság, a semmittevés és a felelősségkerülés ellen, akkor minimum náci vagy, elbutított, trágyán nevelt gomba, vagy simán csak elmaradott bunkó. Van azonban kiút: ha a szíved vörös és közben függetlennek mondod magad, megnőnek az esélyeid, sőt, még a klub tagja is lehetsz. Mert a fontos az, hogy bármekkora tenyeres-talpas kommunista, vagy szélsőliberális fröcsögő vagy, ha kimondod a „független” és „civil” varázsigét, minden rendben lesz. Ezt csinálja a Budaörs Fejlődéséért Egyesület (BFE) is, Wittinghoff Tamás, Budaörs szabad és demokrata urának házi egyesülete, akik ugyan a régi ex-SZDSZ-es polgármester bábui, mégis függetlennek vallják magukat, ahogy természetesen a polgármester is ezt harsogja magáról. Az persze nem gond, hogy Wittinghoff az ötvenes évek „népi demokráciáját” építgeti boldogan a városban, és a sztálinista öntömjénező lapot nyálaztatja rongyosra a talpnyalókkal, ezen kívül azonban rejteget egyéb meglepetéseket is. A régi SZDSZ-es idők iránti keserédes vágyódást látjuk manifesztálódni a mindennapokban, a daliás szocialista-szabaddemokrata korszak letűnt ugyan, de egyes szívekben továbbra is vörösen izzanak az emlékek. Ezért, ahogyan a régi szovjet gobelineken egy-egy vasútállomáson világgá harsogták a kommunizmus minden szépségét, úgy került Wittinghoff saját egyesületének logójára a szárnyaszegett, hazaáruló madarak homályos sziluettje is egyfajta mementóként. Súlyosan lebutított mása ez az egykori országromboló SZDSZ madarának, de ahogy a logó egyszerűsödik, egyenes arányban lesznek egyre ostobábbak és jelentéktelenebbek a szellemi örökösök is, a nemrég megalakuló, és éppen végvergődését élő Momentum, akikkel a régi nagy öreg, Wittinghoff mostanában erősen haverkodik. Csak akkor mi ez a fene nagy függetlenség? Van pártpolitika vagy nincs?
Wittinghoff ugyanis kiváló ütemérzékről tévő tanúbizonyságot, tényleg éppen velük, az eltűnőben lévő, teljesen meghasonlott és üres Momentummal fűzi egyre szorosabbra a szálakat, miközben a helyi baloldal egymás ellen is harcol, jelentgetve a régi elvtársakat a központokban. Ezt jelenti a baloldali összefogás. Az azonban továbbra is érdekes kérdés, hogy hogyan lesz pártoktól független egy momentumos? Miben szolgálja ez az alig leplezett csiki-csukizás, az ilyen úrhatnám és pökhendi viselkedés Budaörs érdekeit? Mert hiába minden, mégis a város polgáraié lesz az utolsó szó, és ha az önhitt és percembereket maga mellé állító Wittinghoff úgy érzi, munka helyett inkább az ellenfelei arcába lök egy-egy cinikus fricskát a meló helyett, hosszú távon rossz úton jár. A komplexus fájdalmas kereszt, a meg nem értett zsenik világa kínzó lehet, hiszen láthatóan jóval többre vágyik ő, mint hogy budaörsi polgármester legyen, ezért beszél Budaörs helyett folyamatosan országos ügyekről. Hogy mennyire szimpatikus hozzáállás ez a budaörsiek felé, a szabad madarak régi fészekrakója június 9-én megtudhatja, hiszen időnként a fiókák helyett csak a záptojás marad a fészek alján, és ez csak akkor derül ki, ha feltörik a tojást. Hát, hajrá!
- Szabó Gergő, a PestiSrácok főszerkesztő-helyettese
