Hihetetlen hullámokat kavart Novák Katalin kegyelmi ügye, pedig azóta a köztársasági elnök lemondott, a volt igazságügyi miniszter is távozott a Fidesz EP-listájának éléről, sőt, Varga Judit kvázi visszavonult; és mégis, a balhénak még közel sincs vége. A baloldal pedig nem nyugszik, mert saját gondolatok híján, teljesen lenullázva magukat, már csak a külföldi parancsokban bíznak, az legalább leveszi róluk a maradék felelősséget is. Új segítőjük a nagyköveti munkát egyértelműen álcának tekintő David Pressman. Ne felejtsük, a baloldal és a liberálisok eddig sem vitézkedtek a felelősségvállalásban, hiszen a nemzeti oldallal szemben ők sosem tették fel a kezüket és ismerték el vétküket, hibájukat, inkább tereltek, visszamutogattak és menekültek, sőt, ítélkeztek. Ezeket a szokásokat azóta sem változtatták meg.
Ha az összes baloldali botrányt és azt követő néma csendet, vagy mutogatást szeretnénk felsorolni, akkor egy egész enciklopédiával készülhetnénk, ezért maradjunk inkább az emblematikus ügyeknél, hiszen ahol a Gyurcsány-korszak összes disznósága, a levágandó pulykának nézett BKV-utasok, vagy Mártha Imre kedves szavai a kukások felé belefér a politikai kultúrába, ott a fejhangon előadott sipítozásba csomagolt erkölcsi piedesztál a megszokottnál is disszonánsabb ettől a csapattól. Mert a cinikus baloldal most a saját bűneit áttestálva igyekszik taposni egyet a nemzeti oldalon és még kajánul kuncognak is hozzá. De milyen jogon? Azok az emberek, akik valóban pedofilokat védtek és mentegettek, akik csak röhögtek a gyermekvédelmi törvényen, azok most a gyermekek legnagyobb barátai. Legyünk minél hangosabbak, mondják, az meg már mindegy, hogy mit harsognak, csak legyen káosz és anarchia.
De elég, ha a tisztelt budaörsi polgármestert, Wittinghoff Tamást nézzük, aki amellett, hogy igyekszik a sztálinista személyi kultuszt és a bolsevik médiacenzúrát megszokottá tenni a városban és környékén, a saját botrányait követően korábban is csak jókat mosolygott. Mert a videóra vett, prostituálttal töltött kedélyes, ám igencsak lankadt matiné után Wittinghoff még arra sem vette a fáradtságot, hogy védekezzen, vagy közepes színészi teljesítménnyel elnézést kérjen, hanem cinikusan beleröhögött a budaörsi emberek arcába. Mert megtehette.
A polgármester akkor is gumigerinccel állta a sarat, amikor a kommunizmus áldozatai előtt kellett volna közösen tisztelegni, dacosan szembement a nemes kezdeményezéssel, elvégre a bolsevik mesterek mellett néha nyíltan is ki kell állni. A következmények tehát továbbra sem számítanak a baloldal számára, de emellett tökéletesen hülyének nézve minden magyar embert, képesek olyan ügyek mellett harsányan kiállni, amelyben ők a sárosak. Egy Wittinghoff a pornóbotrányai utána simán elment iskolaavatásokra, mintha mi sem történt volna. Ha vétkes vagy, fogd a másikra, tartja a kommunista logika, és ha mást nem is, ezt következetesen tartják is Lenin örökösei, akik a helyi pöffeszkedő kiskirályságuk építése közben remegő ujjakkal és fröcsögve kiáltanak diktatúrát, miközben teljes önellentmondásba fulladva, a kommunisták mellett nyíltan kiállva „védik” a demokráciát, ahogy a budaörsi polgármester teszi. Igen, ez az alak kultúráról, erkölcsről merészel prédikálni egy róla készült, szánalmas pornóvideó nyilvánosságra kerülését követően is. Már előre látjuk, ahogy az illegális bevándorlóktól is azok védenek majd bennünket (szavakban), akik szerint ez álprobléma volt.
A szavak ereje valóban nagy, de akkor semmit sem ér, ha tettek nem követik azokat. Lehet hülyíteni az embereket, de aki sokáig sötétben tartott gombának, vagy levágandó pulykának nézi a honfitársait, az ne számítson semmi jóra, mert a felszín önmagában kevés, a valóság pedig előbb-utóbb arcon csapja azt, aki szórakozik vele. Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere ennek a kettős mércét, mélységes cinizmust és üres szavakat pufogtató brigádnak az egyik legemblematikusabb figurája, aki elhitte magáról, hogy mindenható és mindent megúszhat, sőt, ha felköp az égre és végül magát találja fejbe a visszahulló áldás, gondolkodás nélkül mondja majd a szemünkbe, hogy „jééé, esik az eső”.
