Lobogtak a lángok Erdély, Pannónia, sőt talán világszerte, mindenütt lelket melegítve, kezet melegítve.
Összetartozunk, ropogták a parázsló, mintegy áldozatként meggyújtott fahasábok. Mindenütt ugyanúgy, hiszen a fizika-kémia-biológia törvénye a Földön -majdnem mindenütt- ugyanaz. Nem úgy a résztvevők, hiszen bennük az említett természettudományokon kívül van valami megfoghatatlan, ami mindenkit mássá tesz- legalábbis azt hisszük. Léleknek mondják, de lehet Isteni ajándék is. Ez eltávolít bennünket egymástól, s a nemzeti összetartozás így csak egy fogalommá válik, üres tartalom. Ki meggyőződésből, ki gyerekprogramként, ki kötelességből állja körül a tüzet. A lelkünk távolodik.
Kis életterünkben körbe nézve, Budaörsön, harminc-valahányezer ember innen-onnan összeverődve kasztokat, klikkeket és még jó néhány szót felsorolhatnék, alkot, de sem sors-, sem nemzeti közösséget nem alkot. Így fordul elő, hogy március 15.-ét, október 23-át, kétszer, és külön ünnepli a mai bal és jobboldal, mintha valami párhuzamos univerzumokban a kurucoknak és labancoknak, az 56-os államhatalomnak és forradalmároknak egymástól különböző , – külön eseményei történtek volna, s mindkettő a sajátját ünnepli. Éljen az összetartozás!
Még szebb, hogy az idegenektől átvett Oktoberfest is két külön esemény, mintha anno nem nem esküdtek a bajorok, hanem esküdgettek,- így gyakorítva, ezért kell többször ünnepelni. De hát a bajorok egy fesztivállal tudnak ünnepelni, évente 4 millió résztvevővel- ez aztán összetartozás, de mi itt külön, egyik a menyasszony, a másik a vőlegény családja, s külön ülik el a lakodalmat.
De mi tarthat össze?- „nyelvében él a nemzet” – fogalmazták meg többen is a 19.század derekán-ebben sem értünk egyet, ki mondta, de az biztos, hogy 1844 november 13. lehetne a magyar nyelv hivatalos államnyelvvé tételével a nemzet születésének dátuma, hiszen onnantól a sváb, tót, hajdú, jobbágy, nemesúr ugyanúgy értekezhetett.
Legyen ez az előbbiekben megfogalmazott megfogható lélek, édes magyar anyanyelvünk,- melyet Felvidéken , Erdélyben, Délvidéken , Őrségben és az Anyaországban egyaránt beszélnek, összetart bennünket,- és még ha nem is mindig akarjuk érteni, mit mond a másik, ki meggyőződésből, ki gyereknevelésből, ki kötelességből tartozzunk ezáltal össze!
-Keresztes Csaba-
