Hangulatos, már-már lakájos tantermek, benne elmélyülten tevékenykedő gyerekekkel és felnőttekkel. Mintha nem is egy iskolában, hanem valamilyen szabadidős elfoglaltságot biztosító intézményben járnánk. Pedig a Creascola ízig-vérig iskola, mégpedig egy kéttanítási nyelvű alsó tagozat és nyolcosztályos gimnázium a budaörsi lakótelep szívében. Mindez azonban egy kicsit másképpen. S hogy pontosan miben más, arról az alapítóval, Henn Péterrel beszélgettünk.
Tulajdonképpen már huszonéves éves koromban megszületett egy olyan iskola létrehozásának ötlete, ahol a közösségi együttműködés, a kézműves-praktikus oldal és a tudás egyben van és talpraesett fiatalok kerülnek ki onnan – kezdi Henn Péter a beszélgetést.
![](https://aranyagancs.hu/wp-content/uploads/2024/01/CreaKEP3-683x1024.jpg)
És mikor vált ez realitássá?
Az egész úgy nyolc évvel ezelőtt kapott egy nagy lökést. Akkor ismerkedtünk meg egy osztrák iskolával, a Salzburg melletti Werkschulheimmel. Ez egy több mint 70 éve működő nyolcosztályos gimnázium, ahol a gyerekek a hagyományos tudásanyag elsajátítása mellett egy kézműves hagyományokra épülő oktatásban is részesülnek. Ennek részeként a gyerekek terveznek, építenek és az így elkészült eszközöket használják is. Aztán tizenegyedikes korukban egy vizsgamunkát kell bemutatniuk, amely egy nagyon komoly, már-már mérnöki projekt. Az itt látottakat, tapasztaltakat is figyelembe véve aztán 2019-ben végre mi is el tudtuk indítani a tanintézményünket, először 48 gyermekkel, most pedig már közel 300 tanulónk van. Azt szokták mondani, öt tanév kell egy iskola kiforrásához. Nos, mi még nem értünk ennek a végére, sőt még végzős osztályunk sem volt, hiszen a legidősebbek még csak tizedikesek, de az eddigi eredmények alapján azt mondhatom, bíztatóan alakulnak a dolgok. De folyamatosan fejlesztünk, az idén indult alsó tagozatunkban már például kétnyelvű, angol-magyar oktatás folyik, jövőre pedig az iskola átvált egy Cambridge International Schoolra, idén megszereztük a Cambridge nemzetközi iskola minősítést is. E szerint az angol nyelvet, matematikát és a tudományos tárgyakat kell majd angol nyelven tanítunk. E mellett az úgynevezett műhely-tantárgyak is két nyelven folynak. Ebben van egy gasztro irány, van egy, nevezzük így fás-műhely, ez egyfajta klasszikus gyakorlati képzés, van digitális tervezés, amely a lézervágástól a 3D-s nyomtatásig, mindent magába foglal és van alkotóművészeti águnk, amelybe beletartozik a festészettől kezdve a ruhatervezésig minden. Idén elindítottunk egy üzleti szakirányt is, amely a terveink szerint rövidesen egy 500 órás programot tartalmaz majd, amelyben egy finn iskolával működünk együtt. Ez egészen az érettségéit kíséri majd az ebben résztvevőket, és a része lesz egy 100 órás gyakorlati képzés is, amelyet a diák akár a saját szülei vállalkozásában is eltölthet.
![](https://aranyagancs.hu/wp-content/uploads/2024/01/CreaKEP2-683x1024.jpg)
Ön mit nevezne az iskola legfontosabb célkitűzésének, feladatának?
Röviden összefoglalva, motivált, tudatos és talpraesett fiatalok nevelését. Mi itt az iskolában igyekszünk arra tanítani őket, hogy merjenek kezdeményezni, cselekedni, tenni valamit a saját boldogulásukért. A mi feladatunk pedig ebben az, hogy mindenben segítsük őket, teremtsük meg az ehhez szükséges feltételeket. Ugyanakkor az is fontos, hogy felelősséget is vállaljanak a tetteikért. Hogy például, az, hogy hogyan tanulnak, hogy végzik el a kiadott feladatokat az is alapvetően az ő felelősségük, csak kizárólag tőlük függ, rajtuk múlik. Más nem tudja helyettük ezt megcsinálni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy hagyjuk a gyerekeket kezdeményezni. Ha ők kitalálnak valamit, azt mi nemcsak meghallgatjuk, hanem segítünk annak megvalósításában. Jó példa erre az iskolarádió, amely a diákok ötlete volt és pillanatokon belül, egyfajta karácsonyi ajándékként várhatóan meg is valósul. Mi biztosítottuk hozzá a szükséges technikai feltételeket, de a tartalmi rész, az már az ő kreativitásukon múlik. Azt szoktam mondani, az iskolának nagyon realisztikusnak kell lenni, ez nem egy művi, nem lehet a külvilágtól teljesen elzárt közeg. Olyan feladatokkal kell találkozniuk a diákoknak, amelyek az életben is szembe jöhetnek. A másik ilyen fontos mottónk az, hogy „az iskola nem a tanítás, hanem a tanulás helye”. Ez alatt pedig azt értjük, nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak és a szülőknek is tanulniuk kell. Értem ez alatt például, hogy akár a tanár is hibázhat, de be kell ismernie és megmutatnia, tanult ebből, hogy aztán ő is jobban végezze a munkáját. Az eddigi gyakorlat pedig azt mutatja, hogy ez a hozzáállás elképesztő motivációs erő a diákok számára, hiszen azt látják, hogy a tanáraink is megértettek és elfogadtak valamit abból, amit kértek és kezdeményeztek, sikerült tehát valamin változtatni. A felnőttek és a gyerekek együttműködése komoly közösségformáló erővel is bír, másrészt pedig olyan óriási hajtóerő, amely akár a diákok egész későbbi életére kihathat.