A személyi kultusz és a látszatintézkedések budaörsi bajnoka – Szabó Gergő írása

Lassan el kell gondolkodni azon, hogy a falvak, községek és városok élén ki lehet a legmegfelelőbb jelölt, kik azok, akiket megbíznak a magyar emberek, hogy vezessék azokat a közösségeket, ahol élnek és boldogulni szeretnének. 2024 júniusában ugyanis nem csupán EP-választások lesznek, hanem önkormányzati választások.

De ki a legérdemesebb Budaörsön? Biztos, hogy a valódi feladatai elől menekülő, egyre fáradtabban, pökhendibben és diktatórikusan kínlódó Wittinghoff elvtárs lenne a legjobb megoldás a településnek? A pöffeszkedő, magát udvari talpnyalókkal körbevevő arrogáns kiskirály szeret „okosakat” mondani, amikor pedig megszólal saját közegében, a baloldali médiában, akkor előszeretettel osztja meg a világgal, hogy nem jó dolog, ha valaki kiskirály. Tudjuk, hogy régi kommunista szokás megvádolni az ellenfelet azzal, amit maga a delikvens követ el, de a hetvenes éveket idéző tévéműsorban megjelenő alákérdező show, amit adásonként akár száz néző is megtekint, gondoskodik arról, hogy a kedélyes polgármester faviccekkel és otromba személyeskedésekkel szórakoztassa a nagyérdeműt, ahelyett, hogy a munkájáról beszélne. A kompozíciót teljessé teszi, hogy az (alá)kérdező boldog és üdvözült mosollyal bólogat, előre megírt „poénokkal” operál, és szerepéből cseppet sem kifordulva, bőszen egyetért Wittinghoff elvtárs minden lélegzetvételével, még a szalonböfögések is elismerő csettintést váltanak ki belőle. A tévé, riporternek beállított propagandistája beszélni ugyan nem nagyon tud, de rendkívüli helyzetfelismeréssel zseniálisan észreveszi, hogy Wittinghoff viszont imád Rémusz bácsiként oktatni, ezért hagyja a bölcs gondolatokat előjönni a mesterből. Olyan, mintha egy ötvenes években felvett párttitkár-interjút látnánk, ahol minden vicces, amit az elvtárs mond és bármiről beszél, vastaps jár érte. Ez most Budaörs, ahol csak beszélnek a demokráciáról, ahol kisstílű garázsinterjúkban ömleng magáról az egykori SZDSZ-es, most már a DK hangszerein kornyikáló Wittinghoff.

A budörsiek atyja azonban nem rest tudást plántálni a nyáj agyába ezekben a felkérdező műsorokban, még ha Wittinghoff Tamás nem is a híres pornóvideójáról beszél, amelyben szerepelt és amelyben láthatóan minden tekintetben csúnyán felsült, még csak a budaörsi médiumokban zajló elképesztő cenzúráról és cselédsajtójáról sem tesz említést. Aki csodálkozna, annak hozzátehetjük, hogy sajnos a Budaörsre áramló rengeteg pénz felhasználásáról sem ejt szót, amikor kegyként szól a néphez, sőt a testületi ülések primitív, diktatórikus hangneme sem kerül szóba. A mosoly azonban mindig ott van, az örökké optimista Wittinghoff ugyanis valódi takaréklángelme, olyan általános kontár, aki mindenhez is ért. Természetesen szót ejtett a nemzeti konzultáció fölöslegességéről és az is idegesíti, hogy a kormány békét akar az orosz-ukrán háború helyett. De természetesen augusztus 20-a is fontos volt a polgármester számára, hiszen legalább húsz törzsrajongó előtt beszélt zavarosan aktuálpolitikai kérdésekről, baráti hergelésben egyesítve a rá kíváncsi néhány embert.

Lehet, hogy itt van a megoldás? Egy ilyen álompolitikusnak a DK listáján van a helye, mit szerencsétlenkedik egy Buda környéki kis településen? Wittinghoff Tamás többet érdemel, Gyurcsány oldalán minden nap megoszthatná bölcsességeit. De valljuk be, Budaörs is többet érdemel egy saját magát imádó, a város szerencsés adottságait kihasználó, de nem gyarapító polgármesternél, aki a múltjából él, abból, hogy harminc éve ül Budaörs élén és személyi kultuszt kiépítve igyekszik a baloldalra oly jellemző látszatintézkedésekkel a víz felszínén maradni. Ne tagadjuk el, ezek egyelőre bejönnek, hiszen elsöprő fölénnyel szavaztak rá a település lakói, de egy hosszú ideje hivatalban lévő polgármestert általában a szavazás napján azok is sokan támogatnak, akik politikával kevésbé foglalkoznak, mondván „biztos jól csinálja a dolgát”. Bízzunk abban, hogy 2024 júniusában egyre többen gondolják majd úgy, hogy sokkal jobban is lehetne ezt csinálni, és talán jobb lenne, ha az önömlengő imázsvideókat nem csak százan néznék meg, hanem azok is, akik ugyan Wittinghoffra szavaznak, de nem sokat tudnak róla. A kiábrándulás fájdalmas lenne, de Budaörsnek üdítő fordulatot jelentene a jövőben.

                                                            Szabó Gergő, a PestiSrácok főszerkesztő-helyettese