Agyagfalva, 1848.október 16. -án a székelység képviseleteként 60 ezer ember kötelezte el magát, hogy kiáll az akkori magyar kormány és az Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény mellett – a forradalom kimenetele másképpen befolyásolta a történelmet. 2018-ban az Országgyűlés, a nemzeti összetartozás napjává kiáltotta ki október ezen napját, jelezve, hogy vállalt szövetségünk két évszázad múltán is él.
A két évszázad, pontosan 175 év igencsak más utat szabott mindenkinek, illetve ugyanazt a sorsot, csak más nemzeti lobogók alatt. A budapesti ünnepeken ma is felfordul a gyomrom erdélyiként, amikor a piros-sárga-kék kombót lobogni látom. Eddig csak a színek miatt – manapság …..
A Trianonnal szétválasztott nemzet, persze csak fizikailag volt szétválasztott, hiszen transzcendentális, szellemi síkon egy maradt, s legyen véletlen, vagy kromoszómáinkba betáplált kíváncsiság, kölcsönösen egymásba kapaszkodva őriztük nyelvünket, kultúránkat : Erdélyben görcsösen magyarként létezve, megtagadva az asszimilációt, Magyarországon pedig gyökereket keresve éppen 50 éve indul a táncház-mozgalom, mely az eredeti folklórt, kalotaszegi, mezőségi, széki zenét és táncot tudományos szintre emelve a közéletbe emeli a polgáriasodást megtagadó kultúránkat.
Az ember gyarló…, a több mint 40 év kommunista, szocialista eszméken felnőtt magyar társadalom egy kis időre elfeledi a szövetséget, s az itt munkát vállaló, Erdélyből származó agyagfalvi kőmíves, ki agyagból/ téglából/ építi a országot, hirtelen román lesz( a felvidéki szlovák, a másik szerb…). Ugyanezt a gondolatot segítette az ominózus decemberi népszavazáson az akkor regnáló szocialista Ferike.
Arccal a jövő évi választások fele – aminek tétjeként sajnos ismét a ’48-as veszélyek bújtak elő : szuverén módon dönthetünk-e sorsunkról, vagy Mária Teréziaként lakosságot cserélnek földünkön, keresztény értékek mellett gyarapodhatunk, vagy egy kis réteg aberrációját kell elviselnünk,- éltetnünk kell szövetségünk, nemzetünk. Mi székelyek, tartjuk magunkat ahhoz, ( akár a mindenki által ismert viccben miért nem mondod, hogy szeretsz? – kérdi a feleség. Már mondtam, s szólok ha változik.- jön a válasz.)- ami mellett elköteleződtünk : nemzet, család, haza. A mai szabadságharcot szerencsére, egyelőre a szavak, törvények egyezségek szintjén kell megvívni, a nemzetünk sorsa a tét. Harcra fel, magyarok,- mutassuk meg ( lengyel testvéreinknek is..) , hogy nem az alamizsnaként odadobott pénz, hanem értékeink mentén döntünk, döntöttünk, és évszázados hagyományt ápolva voltunk, vagyunk, leszünk.
- – Keresztes Csaba –
