A mohácsi csatavesztés nemcsak a Magyar Királyság sorsát pecsételte meg, hanem a Budaörs területén fekvő középkori falvak életét is gyökeresen megváltoztatta. A török hadjáratok, a portyázások és az ország három részre szakadása következtében az egykor lakott települések sorra elnéptelenedtek. A korabeli oklevelek és török adóösszeírások segítségével ma is nyomon követhetjük Örs, Csik, Bobald és Horhi sorsát.
A mohácsi vereség előzményei és a Magyar Királyság helyzete
1526. augusztus 29-én tragikus vereséget szenvedett a Magyar Királyság az oszmán-török hadakkal vívott csatában. A tervezett támadásról már 1525 végén értesült a magyar udvar, éppen attól a Bakics (Bakith, Bakyth, néhol Baksics) Páltól, aki az osztrák császártól 1528-ban megkapta a Héderváry birtokokat, köztük például a Horhiban lévőt is, miután idemenekült. A magyar és cseh trónon az 1516-ban tíz évesen trónra lépő Jagelló II. Lajos (1516-1526) ült, aki rokoni szálakkal kötődött a Habsburgokhoz például a felesége, Mária révén. A Hunyadi-kori főurak helyett új családok emelkedtek fel, akik a minél nagyobb hatalomért egymással vetélkedtek. A királyi kincstárban nem volt elég pénz, az adóztatás is akadozott, ráadásul a Fugger bankárház is pénzügyi zárlatot vezetett be a Magyar Királyság ellen. Ők járták ki azt is, hogy II. Lajosnak a sógora, I. Habsburg Ferdinánd se nyújtson segítséget, aki el volt adósodva a Fuggereknek. A Magyar Királyság népessége 3,5 millió fő volt, míg éves bevétele 0,25 millió aranyforint volt, területe 325 ezer km².
A haderőt tekintve is komoly problémák merültek fel: a királyi sereg nagyon lassan állt össze, a nemesek és a vármegyék hadainak összegyűjtése pedig szintén sok időt vett igénybe. Külföldről kevés (cseh, morva, lengyel, horvát, német) segítség érkezett. VII. Kelemen római pápa pénzügyi segítséget nyújtott Magyarországnak, valamint zsoldosokat is toborzott, és ki is fizette őket. Az oszmánoknak azonban nem csak sokkal nagyobb volt a serege, de jóval erősebb állami és logisztikai hátterük is volt (népessége 12 millió fő, bevétele évi 9,5 millió aranyforint, területe 2 millió km²). A mintegy 28 ezer főnyi magyar sereg a mohácsi csatában próbálta megállítani a körülbelül 80 ezer fős török haderő támadását. A kalocsai érsek, Tomori Pál által vezetett magyar sereg európai léptékkel mérve kiemelkedő méretű lett volna, de a korabeli oszmán szuperhatalom túlereje nyomasztó volt.
Mohácstól Buda elfoglalásáig
I. Szulejmán (1520-1566) szultán hada Mohácsnál 1526. augusztus 29-én elsöprő győzelmet aratott, meghalt II. Lajos király, tizennégy báró, az országbíró, mindkét érsek, több püspök, és számos ispán is, a Magyar Királyság főurainak mintegy egynegyede. A király halála után az ország kettészakadt: a nyugati részen az uralkodó I. Habsburg Ferdinánd volt, a keletin pedig az addigi erdélyi vajda, választott magyar király Szapolyai János. A szultán kihasználva a polgárháborús helyzetet, csellel 1541-ben elfoglalta Budát, így az ország három részre szakadt.
Már a mohácsi csata után Budáig vonult a török sereg, előlük az udvar Pozsonyba menekült. A lakosság is elhagyta a várost, a védők pedig nem tudtak ellenállást kifejteni. A törökök kifosztották és felgyújtották Budát, majd még abban az évben, 1526-ban kivonultak, és majd 1529-ben indítottak hadjáratot újra. Örs, Csik, Bobald és Horhi falvakba is betörtek a portyáikon, ezt Csik esetében egy oklevél is tanúsítja, amely azt tartalmazza, hogy I. Ferdinánd király Bíró Orbán és Bíró Mihály, valamint családjaiknak halála miatt (akiket a törökök öltek meg) kőházukat Ziódi Kozár Miklós volt visegrádi alvárnagynak adja.
Török uralom alá kerültek a budaörsi falvak
1541-től az oszmán birodalom új közigazgatást vezetett be, amelynek alapján a budaörsi falvak a budai szandzsákhoz tartoztak, a budai vilajet részeként. A szandzsák-összeírások – a defterek – elkészítése a XVI. században még a török pénzügyigazgatási szervek egyik legfontosabb feladata volt. A munka során számba vették az egyes szandzsákokban kisebb közigazgatási egységenként (náhije) a városokat és falvakat a hozzájuk tartozó pusztákkal, hogy összeírják az ott élő lakosok nevét, a birtokbérlőkét, valamint a tőlük beszedendő adók és tizedek összegét. Ezekből az összeírásokból tudjuk rekonstruálni, hogy meddig és kik éltek a hódoltság alatt Budaörs területén.
Elnéptelenedő falvak Budaörs területén
Bobald faluban a török összeírások alapján 1559-ben már biztosan nem laktak, akkor Ahmed Herszek timárbirtoka volt, I562-ben pedig Durak és Ali aga timárbirtokához tartozott a puszta. Az oszmán-törökök esetében földmagántulajdonról nem volt szó, hiszen minden földet a szultán birtokolt, é szolgálataik fejében csak használatra kaphatták meg a tartományi lovaskatonák, vagy az állami tisztségviselők, sőt, a föld jövedelme is csak egy bizonyos értékhatárig illette meg őket. A timárbirtok olyan földbérlet volt a szpáhik számára, amely nem jövedelmezhetett évi 20 ezer akcsénál többet. Bobald esetében ez évi 302 akcse volt, így valamilyen termelő tevékenységet végezhettek ott a máshol élők, de maga a falu elnéptelenedett nem sokkal 1541 után.
Horhit az 1546-os, az 1559-es, az 1562-es, az 1580-as és az 1590-es török összeírások is név szerint említik, de minden alkalommal ráják (parasztok) nélküli pusztaként rögzítik. Szintén timárbirtok volt, maximum 1500 akcse éves jövedelemmel, amely búza- és egyéb gabonatermesztésből és széna eladásából származott. Mivel lakói nem voltak, a munkákat más településeken élők végezték el.
Csik 1541 környékén bizonyosan lakatlanná vált, mivel az 1546-os összeíráskor ráják nélküli pusztaként írták le, viszont az 1559-ben ismét lakott falu volt (talán visszatért néhány család), 32 adófizetőt rögzített a török adminisztráció. Ez a szám 1562-re 22-re csökkent, és 1566-ban egy tatár támadás után nem maradt elő lakosa. A krími tatárok az Oszmán Birodalom szövetségesei és vazallusai voltak, és gyakran harcoltak az oszmán hadjáratokban, leginkább a portyázásokban külön csapategységekként. Örs viszont egészen 1596-ig lakott volt, és a török hódoltság alatti életéről forrásokkal is rendelkezünk, amelyeket a következő részben mutatok be.
(Földváry)
