A klasszikus polgár, Márai Sándor után szabadon, „budaörsinek lenni világnézet”. Jeles magyar írónk ugyan eredetileg a budaiakról fogalmazta meg e híres mondását, de valahogy mi budaörsiek is így érezzük. Ha esetleg néha-néha el is bizonytalanodunk ebben az érzésünkben, szerencsére valahogy mindig jön valaki, aki újra megerősíti. Így voltam én is Knézy Jenővel, aki nagyjából úgy egy évtizede él közöttünk, de úgy fogalmazott, számára olyan, mintha mindig is budaörsi lett volna.
– Egészen pontosan 2009. december 31-én írtam alá a jelenlegi házam megvételéről szóló szerződést, azaz 2010 eleje óta vagyok budaörsi – idézi fel a kezdeteket az ismert tévés sportriporter. Előtte mindig is Budán éltem, társasházban, de úgy gondoltam, itt az ideje a váltásnak. Jöhet valami kertes ház, valahol az agglomerációban.Elővettem hát egy térképet és elkezdtem keresgetni. A pesti oldalra eleve nem akartam költözni, a budai részen esetleg szóba jöhetett volna Budakeszi, de egy ott élő kollégámtól tudtam, hogy időnként szinte lehetetlen onnan bejutni a városba. Aztán megakadt a szemem Budaörsön, és azt mondtam, ez az. Szinte összenőtt a fővárossal, itt az autópálya, szép környezet – tökéletes! Felmentem egy internetes ingatlanoldalra, beütöttem, hogy Budaörs, és egyből kiadta azt a kertes házat, amit aztán megvettem, és amelyben jelenleg is élek. Ez egyébként egy rönkház, amitől örökös budai társasház-lakóként eleinte kicsit idegenkedtem, de rá kellett jönnöm, hogy sokkal hangulatosabb tud lenni, mint némely kőház. – Mennyire sikerült úgymond belaknod Budaörsöt, egyáltalán mennyire ismerted korábban?
– A bevásárlóközpontokba korábban is sűrűn kijártam, de egyébként is ismertem a települést, miután évtizedek óta van egy telkem itt, mégpedig az úgynevezett Szilvásban. Egy fél focipályányi terület, még édesapámtól örököltem. Szóval korábban is jártam ide ki, aztán mivel nagy természetjáró vagyok, amióta itt élek, a város környéki hegyeket, erdőket már többször is bebarangoltam. Nagy kedvencem például a Kőhegy a kápolnával. Oda szinte heti rendszerességgel felmegyek, sétálok egy kicsit, aztán leülök valami csendes helyre, vagy éppen felmászom a sziklára, és ott üldögélek órákat. Fantasztikus, szakrális hangulatot árasztó, igazi lélekgyógyító hely. De feljárok a Vitorlázóra is, és nagyon szeretem a Huszonnégyökrös-hegyet, amelyik Budaörs határában van, ha az ember Budakeszi felé autózik. Szerintem annak a látványa fantasztikus. Ami pedig magát a várost illeti, szeretek étterembe járni, szinte mindegyiket kipróbáltam már Budaörsön. A kedvencem mostanában az egyik központban lévő hely. Kockásabrosz, kedves, segítőkész felszolgálók, házias ételek. A munkám miatt rengeteget utazom, ettem én már világszerte mindenfélét, jót, rosszat. De számomra ez az igazi „luxus”, ez a klasszikus életérzés, amit az ember csak egy ilyen kockásabroszos, igazi magyaros kajákat kínáló étteremben élhet át. Szeretek sétálgatni az óvárosi részen is, a régi sváb épületek látványa, hangulata lenyűgöz. Valahogy mindig is kedveltem a svábokat, eddig csak pozitív tapasztalatom volt velük. Kifejezetten jól érzem magam a hagyományos sváb épületek között, kár, hogy már nincs a jelenleginél jóval több ilyen itt Budaörsön.
– Több mint egy éve az MTVA mellett már Győrben is dolgozol, ahol a helyi önkormányzat médiacégét vezeted. Kinevezésed idején több nyilatkozatodban leszögezted, semmiképpen sem költözöl le Győrbe, Budaörsön maradsz. Ezek szerint ennyire kötődsz már ide?
– Egyrészt igen, másrészt azért van egy másik életem is, hiszen az M4 sportcsatornán továbbra is közvetítek, és a sportriporteri munkáimat sem adtam fel, ez egyébként fontos feltételem is volt a másik pozíció elvállalásakor. 25 éve kommentálok, enélkül el sem tudom képzelni az életem, de nagyon szeretem a győri munkámat is. Azzal, hogy egy tévécsatornát, rádiót, online hírportált, hirdetési felületek értékesítését és egy hetilapot vezethetek, valamint több mint ötven ember munkáját irányíthatom, azt gondolom, egyfajta jutalomjátékot kaptam az élettől. Ami pedig a kérdést illeti, a mostani lakóhelyem igazi otthonommá vált. Fantasztikus érzés ide hazatérni mondjuk egy-egy hosszabb külföldi munka után. Van kertem, fák, fű, bokrok, azokat gondozgatom, ápolgatom, etetem a madaraimat, több keltetőodút is felszereltem, gyönyörködöm a természetben. A kertben időnként sütögetünk, bográcsozunk, természetesen néha a szomszédokkal közösen, akik közül néhánnyal nagyon jól összebarátkoztunk. Átélhetem tehát azt az igazi kertvárosi hangulatot, amit korábban csak esetleg filmeken láthattam. Szóval megmondom őszintén, én 11 éve hazatértem, most már igazi, tősgyökeres budaörsinek érzem magam, mintha mindig is itt éltem volna.
-fela-
