Karácsony Gergely bő három éve „vezeti” immár Budapestet, de egyszerűbb és reálisabb, ha őszintén kijelentjük, hogy őt pórázon vezetik, ő pedig ugyanezt próbálja tenni a budapestiekkel. Tudjuk, hogy több mint 130 milliárd forintnyi állampapírral, közel 30 milliárd forintnyi készpénzzel vette át Budapestet Tarlós Istvántól, és arra is emlékszünk, hogy fél évvel később már mínusz 150 milliárdokról hadovált, a baloldal szerint pedig most is mínuszban van a főváros, ahol késve és csökkentett tartalommal készülnek el a beruházások, melyeket természetesen még az előző városvezetés indított el. A várost közben havonta fenyegetik csőddel a vezetőik, egyre nagyobb a káosz. Ebben a helyzetben mi a fontos Karigerinek? Hogy Kijevbe menjen térdepelni és a saját hazáját szidni. Bocsánat, Kijivbe.
Fontos kitétel ugyanis az ukrán főváros helyes leírása és kiejtése, hiszen a szomszédos állam megmondói utasították a budapesti főpolgármestert, hogy mit és hogyan kell mondani, kiejteni. Ő pedig gondolkodás nélkül alá is vetette magát a kéréseknek, bele sem gondolt abba, hogy milyen mélységekig alázzák meg. Megszokta. Ebben legalább nincs semmi újdonság, levették a terhet szerencsétlenről, aki akkor kerül a legnagyobb bajba, ha saját gondolatokra szorul. Olyanok ugyanis nehezen buknak ki belőle. Ezért hát elment Kijevbe – elnézést a magyar leírásért – és megtette, amire kérték a külföldiek. Nem maradt Budapesten, ahol rekordmértékű iparűzési adók futnak be a nagy kivéreztetés közepette, miért is lett volna rá szükség a magyar fővárosban, ahol kilenc év munkáját sikerült igen gyorsan tönkre tenni, inkább elment Kijevbe, hiszen a saját nemzetét, a magyar kormányt ott lehet most igazán szolgalelkűen szidni nagy plénum előtt. Olyan embereknek, akik a magyar humanitárius segítséget öblös fenyegetésekkel hálálják meg. A legjobb pillanatban utazott el tehát Karácsony Gergely, és nem is okozott csalódást, hiszen a magyarok többségének a nevében mindenféle putyinista bábnak elhordta a kormányt és a magyarokat, miközben biztosította az ukránokat, hogy rájuk aztán mindenben számíthatnak.
Érdekes és bátor gondolatok ezek, hiszen többségről beszélni azután, hogy laposra verték az ellenzéket 2022 áprilisában, minimum visszatetsző. Az viszont egyenesen undorító, amikor a magyar emberek álláspontjára hivatkoznak úgy, hogy tudják, a társadalom nem mögöttük áll. Mindezt külföldön, mindezt úgy, hogy az angolul nem beszélő Karácsony Gergely csak szerencsétlenül mosolygott és mindenre bólogatott, amikor jeleztek számára, hogy mi a helyes magatartás. De eközben arra azért volt esze, hogy a nem létező többségre hivatkozzon. Van a kommunistákban és kései követőikben egy olyan magabiztosság, amely a normális lelkületű emberekből hiányzik. Akkor is MINDENKI nevében nyilatkoznak, amikor tudják, hogy herótot kap tőlük a többség. Náluk akkor is ott van a bölcsek köve. A bolsevikok így képzelték magukat többségnek a mensevikekkel szemben, hazánkban pedig 1947-ben 17 százalékkal a hátuk mögött ugyancsak azt harsogták, hogy felhatalmazást kaptak a kormányzásra, ahogy az 1919-es Tanácsköztársaság véres hónapjaiban is tökéletesen magabiztosak voltak. Ebben sosem változnak, és tudjuk, hogy dolgozni sem tanulnak meg, a nemzeti érzésre pedig immunisak. De a hatalom megszerzésének ábrándját sosem adják fel. Karácsony Gergely csak az emberarcúnak szánt kirakat, ám azok, akik Kijevbe küldték térdepelni, sokkal fajsúlyosabb alakok, akik sosem adják fel. Az pedig cseppet sem számít nekik, hogy a valódi többség mit gondol és mit akar. Most sem.
Szabó Gergő
A PestiSrácok főszerkesztő-helyettese
