Valóban, már maga a felvetés is furcsa, hogy valaki nem szereti a hazáját, nem szereti azt a helyet, ahonnan származik, undorodik a nyelvtől, amelyet ősei beszéltek és azoktól az emberektől, akik körülötte élnek. Mindig léteztek ilyenek, de elenyésző kisebbségben voltak.
Manapság azonban egyre többen viselkednek ilyen kiábrándítóan és érthetetlenül, egyre többen igyekeznek megvalósítani a internacionalista-kommunista tömegpszichózis évszázados vállalását, tömegek néznek lázas tekintettel a semmibe és próbálják valósággá váltani az örök utópiát.
Fájdalmas elismerni, de jó ideje nem élünk már normális világban, ki kell mondanunk, hogy jelenleg a deviancia jelenti a normalitást, aki pedig nem áll be a sorba, kíméletlenül igyekeznek eltaposni.
Természetesen nincs még minden veszve, és bár Európában az önfeladás egyre nagyobb méreteket ölt, az ellenpólus sem hagyja magát; az európai emberek egyre nagyobb tömegei döbbennek rá, hogy nem csak a szakadékba vezet út, hanem a büszke, önazonos, valódi értékeket valló pártok és pártcsaládok tényleg az ő jövőjükért küzdenek.
Egyre szervezettebbek a nemzeti erők, amire jó példa az Orbán Viktor által alapított Patrióták pártcsalád, akik új lendületet véve, egyre szélesebb rétegeket szólítanak meg. Mert bíznunk kell abban, hogy még mindig többségben van a hangos kisebbség mellett a normalitás, akik hisznek saját nemzetükben, nem adják el a hazájukat semmi pénzért, és közös összefogással egy valóban erős Európát szeretnének építeni.
A Patrióták jó példa arra, hogy a bátorság, akarat és eltökéltség utat tud söpörni maga előtt rövid idő alatt, hiszen egyből az Európai Parlament harmadik legerősebb pártcsaládjává váltak. A megújult jobboldal pedig Európa utolsó esélye, hogy ne lábtörlőként bánjanak az egykor erős és büszke kontinenssel, és ne gyarmatként hajtsa meg a fejét új urai előtt. Hinnünk kell abban, hogy a keresztény Európa nem halott, hiába temetik, így közös felelősségünk kultúránk, hitünk és nemzeteink védelme.
A meghasonlott, magát jobboldalinak nevező, de már régen baloldali tollakkal ékeskedő Néppárt, és a megújulni sosem tudó baloldal nászából csak az önfeladás születhetett, így, ha nem állítjuk meg a mélybe futó örvényt, Európa saját hibájából fullad meg.
Ma már ennek az áljobboldali-baloldali formációnak csupán az LMBTQ-emberek simogatása, az idegen érdekek kérdés nélküli kiszolgálása, és egy, a kezdeteitől veszett háború értelmetlen támogatása maradt a portfóliójában. Az ürességet azonban csillogó díszcsomagolásban tálalják, ám a lufi előbb-utóbb kipukkad.
Ehhez pedig minden magyar és európai polgár józan eszére szükség van, akik ellenállnak a kényelmesnek tűnő, ám pusztulásba vezető út hívogató erejének. A Patrióták, a nemzeti erők és minden európai hazafi óriási feladat előtt áll a következő időkben, hiszen hatalmas a felelősség és ugyanolyan mérhetetlen a veszedelem is, de ahol az igazság, ott a bátorság is.
Legyünk büszke és tántoríthatatlan hazafiak, legyünk magyarok, ne engedjük, hogy helyettünk döntsenek rólunk, és közös erővel, az európai patrióták összefogásával tegyük újra naggyá Európát, hogy ismét büszkék lehessünk kontinensünkre, és egy erős, fejlődő, keresztény Európát hagyjunk örökül gyermekeinkre és unokáinkra.
Szabó Gergő, a PestiSrácok főszerkesztő-helyettese
