Lassan 37 év telt el a rendszerváltoztatás óta, mégis, ha megkérdeznénk a járókelőket arról, hogy mit ünneplünk pünkösdkor, kevés ember tudna pontosan válaszolni.
A kommunisták mindent „végképp el akartak törölni”, például a vallási ünnepeket is. Amit tudtak, töröltek is, ha pedig ez lehetetlen volt, akkor átideologizálták: Szent Miklós ünnepe télapó éett, a karácsony fenyőünnep, a szeretet ünnepe lett, a húsvét pedig ledegradálódott egy locsolkodós eszem-iszom hétfői közösségi nappá, vidéken legalább a népszokásokat megőrizve. Szent István királynak, a keresztény Magyarország megalapítójának augusztus 20-i ünnepe pedig a kommunista alkotmány és az új kenyér ünnepe lett. A pünkösd azonban „tiltólistára” került. Hogy miért? Azért, mert ezt az ünnepet lehetetlen volt más ideológiával megtölteni, lehetetlen volt „világiasítani”.
A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét, Krisztus feltámadásának ünnepe. A húsvét utáni 50. nap pünkösd, mozgó ünnep. Egészen pontosan a húsvétvasárnap utáni 7. vasárnap a pünkösdvasárnap, ami nem volt ünnep a szocializmus alatt, csak egy egyszerű munkaszüneti nap a hét utolsó napjaként. Pünkösdhétfő 1993 óta lett újra munkaszüneti nap.
Eredetileg a pünkösd aratási ünnep volt, az első termést akkor ajánlották fel Istennek, majd a Sínai-hegyen kötött szövetség emléknapja, amely az egyiptomi kivonulás utáni 50. napon történt. Isten átadta Mózesnek két kőtáblán a Tízparancsolatot, azt az erkölcsi útmutatást, amely a legfőbb emberi alapértékeket fogalmazza meg. Nem a zsidók, vagy a keresztények útmutatása, hanem minden korban, minden kultúrában, minden emberé.
Az Újszövetségben az evangélisták három eseményről is szólnak, amelyek akkor történtek, így mindhármat ünnepeljük pünkösdkor. Jézus Krisztus mennybemenetele, az áldozócsütörtök utáni tizedik napon, pünkösd napján a tanítványok összegyűltek és hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak (…). Az Apostolok cselekedetei így írja le a Szentlélek eljövetelét és kiáradását, amely nem csak azt mondja el, hogy a Szentlélek eltöltötte az apostolokat, hanem azt is, hogy mindenkinek a saját nyelvén hirdették az Evangéliumot. Az, hogy a különféle nyelveken beszélő embereket összekötötte közös hitük megvallása, tulajdonképpen az egyház megalakulása. A Szentlélek segítségével olyan gyümölcsözően hirdették az apostolok az Evangéliumot, hogy csak aznap háromezren keresztelkedtek meg Jeruzsálemben.
Az egyetlen Isten három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A Szentlélek, a harmadik isteni személy a Szentháromságban, Isten Lelke. Jézus megkeresztelkedésekor galambként ereszkedett rá, és végigkísérte, segítette földi küldetését, majd Jézus Krisztus mennybemenetele óta továbbviszi az ő küldetését az emberek között. Isten új üdvkorszakot nyitott meg pünkösdkor, a kegyelem korszakát, azóta minden embernek szól az Evangélium hívása a Szentlélek által, aki a hívők számára iránymutatást nyújt, lelki támogatást ad és megerősíti őket. A Szentlélek ajándékai a bölcsesség, az értelem, a jó tanács, a tudomány, az erősség, a jámborság és az istenfélelem, de a gyógyító képességek is. Újjászüli az embert, megszenteli, közvetíti a bűn bocsánatát, és segít megérteni az Isten akaratát.
Pünkösdkor tehát a Szentlélek eljövetelét és a katolikus egyház megszületését ünnepeljük, valamint az apostolok missziós tevékenységének kezdetét is, hiszen az apostolok a Szentlélek erejével hirdették attól a naptól fogva az Evangéliumot. A pünkösd legfontosabb jelképe természetesen a galamb, amely sokszor olajágat tart, és a lángnyelvek, a tűz. Utóbbiak miatt a pünkösd színe az egyházi liturgiában a piros, így a népnyelv az ünnepet piros pünkösdnek nevezi. Régebben szalmacsóvákat dobtak le a templomtetőről, amit kürt-és harsonaszó kísért, előbbiek a lángokat, utóbbiak a szélzúgást idézték fel.
Magyarországon rengeteg népszokás is társul az ünnephez. Sok helyütt májusfát állítottak, máshol a zöldágazás hagyományát ápolták (a házat és az istállót díszítették fel ágakkal, virágokkal) és pünkösdi királyt választottak egy évre a legények közül, akik ügyességi és erőpróbákon mérték össze magukat. A pünkösdi királyt hívták a bálokon először táncba, és a kocsmában sem kellett fizetnie. A lányok pünkösdi királynét választottak, akit körbevittek a faluban énekszóval, fejét fátyollal letakarva, de a lányok és a fiúk közösen is pünkösdöltek, végig táncolva a falut adománygyűjtési céllal. Bizonyos tájegységeken törökbasáztak, máshol borzakirályt választottak, megint máshol borral és kaláccsal kínálták a pásztorokat. Az év ebben az időszakában virágzó bazsarózsa pünkösdi rózsaként is ismeretes, azzal is díszítették a falu épületeit. Sok helyen tartottak táncmulatságokat – Budaörsön is –, amelyek jelentős társasági események voltak, főként a fiatalok számára, hiszen ismeretségeket köthettek. Pünkösdkor gyakran bárány- és borjúhúst tálaltak fel zöldségekkel, valamint kalácsot és túrót.
Búcsúkat is tartottak sok településen, a legnagyobb és legismertebb pünkösdi búcsú a csíksomlyói búcsú, amelyet a XV. század közepén először fogadalmi búcsúként tartottak meg – 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy a ferences templomépítéseket segítsék –, és mára a magyarság egyik legfontosabb eseményévé vált. A kereszténység előtt a székelyek a „Napba öltözött asszony”, a csángók Babba Mária segítségét kérték, katolikusként pedig Szűz Mária oltalmát, és így tesznek azóta is. A csíksomlyói kegytemplomban őrzik a XVI. századi, hársfából készült sugárkoszorús Mária-szobrot.
A „Napba öltözött” Mária fején korona, lába alatt a Hold sarlója, feje körül 12 csillag, karján a Kisjézus koronával, a másik kezében jogar. Közbenjárását kérték a székelyek sokszor az évszázadok során, kérjük mi is a segedelmét a magyarságért, a kereszténységért! Emlékezzünk Márton Áron püspök intelmére: minél nehezebb a „kereszt súlya”, annál szorosabban kell fogni a keresztet hordozó Krisztus kezét! Most nagyon nehéz a kereszt súlya az elszakított területeken is, itthon is, de ne csüggedjünk: fogjuk még szorosabban a keresztet hordó Krisztus kezét!
(Földváry)
