A budaörsi piac a szokott formáját hozta ezen a kánikulai szombat délelőttön is. Még éppen üres, vagy már áruval megrakott szatyrokkal nyüzsgő sokaság, ki türelmesen, ki kicsit idegesebben várakozva egy-egy stand előtt. Aztán egyszer csak feltűnt egy „arc”, egy ismerős arc. Mégis a megjelenése itt, ebben a közegben olyan váratlanul hatott, hogy az ember hirtelen nehezen azonosította be. Ez tényleg ő? És ha igen, hogy kerül pont ide? Pedig a mozgásán, ahogy keresztülvágott a tömegen, klasszikus fonott kosárral a karján, átszellemült, mégis fürkésző tekintettel, látszott, hogy gyakorlott piacozó. Ám ez a megjelenés valahogy mégis távol állt attól a képtől, amit az ember a határozottan, néha keményen fogalmazó „megmondóembertől”, a Politikai Hobbistától elvárt. Aztán persze, amikor később, a lehetőséget megragadva leültünk beszélgetni, megtudtam, az, hogy engem meglepett a jelenléte a piacon, kizárólag az „én hibám”, hiszen a lassan már nyolc éve Budaörsön élő Jeszenszky Zsolt amikor csak teheti, szombaton piacozik egy jót.
Összefutottunk a budaörsi piacon, most itt a Templom téren találkoztunk, mert mondtad, hogy itt van dolgod. Nekem úgy tűnik, elég jól „belakod” Budaörsöt. Jól látom?
Igyekszem, már amennyire Budaörsöt be lehet lakni. Járok ide énekórára a Templom térre, sokszor ebédelek a CBA-ban, a Gardenben, vagy a lakótelepen a Teri néni éttermében, futni szoktam a város körüli hegyekben. Alapvetően itthonról dolgozom, tehát sokat vagyok Budaörsön. Nagyon szeretek itt lakni, de azt gondolom, hogy ez a város, köszönhetően jórészt a főváros közelségének, eléggé ingerszegény település, egyfajta „alvó város”. Túl sok program, látnivaló nem igazán van sajnos. Az érintettek se nagyon törik magukat, hogy ezen változtassanak, igaz, amennyire tudom, a korábbi kísérletekre se nagyon volt érdeklődő. Mert itt van a szomszédban a főváros, ahol minden megtalálható, nehéz is lenne konkurálni, népszerű helyi alternatívákat kínálni. Szóval, erre gondoltam, amikor azt mondtam, belakom, már amennyire be lehet.
A szakmai életed viszont úgy tűnik, mostanában nem ilyen ingerszegény, sőt mondhatni inkább meglehetősen mozgalmas. A Pesti TV megszűnése miatt váltanod is kellett, nehéz volt?
Szerettem a Pesti TV-nél dolgozni, jó volt a csapat, jó volt a hangulat. Sajnos, azonban másképpen alakultak a dolgok. Utána elég nagy volt a bizonytalanság, hogy most mi lesz. De aztán kiderült, hogy a HírTV-nél folytathatjuk a műsort, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag a teljes csapatot vihettem magammal. Bevallom, először egy kicsit izgultam, hogyan fogadnak majd minket a HírTV-s kollégák. Tartottam attól, hogy akik már évek óta egy zárt közösséget alkotnak nem fognak-e egy kicsit „kinézni” bennünket, mondván jönnek „ezek a suhancok kintről, mit akarnak”. Szerencsére nem így volt, mindenki nagyon segítőkész, jó fej volt, nagyon pozitív az egész. Persze, a körülmények kicsit másabbak, nem naponta, csak hetente egyszer kell adást csinálnunk, de mégis csinálhatjuk tovább azt, amit nagyon szeretünk.
Politikuscsaládba születtél, édesapád külügyminiszter volt a rendszerváltozás utáni első kormányban, rokonságban álltatok Antall Józseffel is. Szóval, amerre néztél, mindenhol politikus, mégis valahogy egy ideig elkerülted ezt a világot, maradtál alapvetően zenével foglalkozó újságíró. Aztán egyszer csak mégis benne találtad magad, ha nem is politikusként, de a történésekre reagáló közéleti szereplőként. Mikor és miért jött ez a váltás benned?
Hadd kezdjem azzal, hogy mondhatni törvényszerű volt, hogy engem sem „hagy ki” a politika. Egyszer egy pszichológus fogalmazta meg ezt a jelenséget egy tanulmányában, hogy ha van egy, valami iránt erősen elkötelezett család, annak gyakorlatilag minden sarja előbb-utóbb kiköt a tradícióknál. Vegyünk például egy családot, ahol generációkon át szinte mindenki orvos. E tanulmány szerint, ha van is olyan gyerek ebben a családban, aki nem az orvosi hivatást választja, akár lázadásból is, valahol a végén mégis csak emberek testi-lelki gyógyításával kezd el foglalkozni, vagy valami rokonszakmában tevékenykedni. Lesz belőle egy pszichológus, vagy coach mondjuk. A vér tehát nem válik vízzé, ahogy mondani szokták. Nos, így jártam én is. A politika persze mindig érdekelt, véleményem mindig is volt a körülöttem lévő világ dolgairól. De megtartottam magamnak és a szűk környezetemnek, egészen 2015 környékéig, a migránsválságig. Engem meglepett és felháborított néhány ember megnyilatkozása a témában. Hogy mennyire álságosan kezelik ezt a szerintem igen komoly veszélyeket magában rejtő problémát. Ekkor kezdtem el úgy hozzászólogatni, először csak a közösségi oldalakon. Aztán ezekre jöttek reagálások, persze sokan azonnal betámadtak, lerasszistáztak. Na, ekkor kattant bennem valami, mi az, hogy nekem nem lehet véleményem se? Megmondom őszintén, rám azóta is igen inspiráló hatással vannak a globalista oldal hazugságai, baromságai. Így aztán elkezdtem egy kicsit hosszabban, markánsabban írogatni. Ebből lett néhány cikk egy-egy újságnál, internetes lapnál, majd meghívtak az EchoTV-be, előbb a Civil Kör című műsorba, majd a Keménymagba is. Aztán pedig jött a Pesti TV-s kaland, majd most a HírTV. Szóval, végül megtalált a politika, ha nem is hivatásos politikusként, hanem „hobbistaként”.
Mennyire érzed eredményesnek a munkádat?
A hazai balliberális sajtó előszerettel állította a Pesti TV-ről, hogy a „kutya se nézi”, meg senkit se érdekel. A valóság ezzel szemben az, hogy főleg az internetes platformokon kifejezetten jó számokat produkáltunk. Szerintem a Pesti TV-nek, stílusából adódóan sokkal nagyobb lehetőségeket kínál a net, mint a tévé. Ugyanakkor a Hobbista első HírTV-s adása kifejezetten biztató nézettségi adatokat produkált. Szóval, a „tényekre és az igazmondásra mindig is rendkívül érzékeny” globalista sajtó híresztelése ellenére mégis úgy tűnik, az embereket érdekli az, amit mondunk. Mi pedig folytatjuk a harcot, mert, ahogy mondani szoktam, ha a Sátán harcol, nekünk is azt kell tennünk!
– fela –
