Rendhagyó témával folytatjuk Vis Civilis rovatunkat. Ahogy azt megszokhatták, ezen az oldalon olyan budaörsieket mutatunk be, akik vállalkozóként tevékenykednek hosszú-hosszú ideje városunkban. Most azonban egy kifejezetten fiatal, csak néhány hónapja megalakult egyesület kerül terítékre. A szakma, amelyben a szervezet tevékenykedik azonban régi és patinás, igaz itt Budaörsön talán nem olyan jelentős, mint az ország több más pontján. Persze, ennek is megvan a speciális helyi oka, de erről kicsit később.
Életminőség Jobbítók Turizmus és Településfejlesztési Egyesület – ezen a néven jegyeztek be tavaly késő ősszel egy budaörsi egyesületet. Hogy a szervezetnek mi a szakterülete, az már a nevéből egyértelműen kiderül, de hogy mik a pontos céljai, arról az elnököt, a civilben turisztikai szakértőként tevékenykedő Luntz Pétert kérdeztük.
Először is tisztázzuk az egyesület nevét. Ez így első hallásra inkább valamiféle egészségügyi, természetgyógyász szervezetnek tűnik, szóval hogy jön a turizmushoz az életminőség jobbítása?
A válasz egészen egyszerű. 2016-ban elindult az NTS2030, azaz a kormány turizmus fejlesztési programja, amely igen komoly eredményeket hozott a több száz milliárdos beruházásoknak köszönhetően. A turizmus növekedése komolyabb bővülést mutatott az országos GDP-átlagnál. 2019-ben készült egy ÁSZ-felmérés, amely kimondta, hogy azokban a térségekben, ahol a turizmus jelentős fejlesztésen esett át, komoly javulás mutatható ki a helyiek életminőségében. Azaz, a turisták megemelkedett száma, az ebből eredő bevételbővülés, munkalehetőségek, a helyi adóbevételek növekedése és a létrejött turisztikai infrastruktúra helyiek általi használata komoly pozitív változásokat hozott. Ezt ismerve számunkra gyakorlatilag egyértelmű volt az egyesület neve.
Az említett kormányprogramnak köszönhetően rengeteg projekt indult, a fürdők fejlesztésétől kezdve a kastély felújításokig. Mégis, itt Budaörsön gyakorlatilag semmit sem látunk ebből. Mi ennek az oka?
Sajnos, erre a kérdésre is igen egyértelmű a válasz, mégpedig Wittinghoff Tamás polgármester politikája. Ő ugyanis már a kezdetektől érzékeltette, hogy Budaörs vezetése nem kíván együttműködni e témában sem az Orbán-kormánnyal. Sőt, az akkoriban készült városfejlesztési stratégia ki is mondja, hogy elutasítja a turisztikai fejlesztéseket. Ezt a döntést a helyiek megkérdezése nélkül hozták. Pedig azt gondolom és ebben nem vagyok egyedül, hogy Budaörs természeti és épített adottságai révén kifejezetten vonzó úticélja lehetne a hazai turizmusnak, főként, ha hozzátesszük a fővároshoz való közelségét. És persze, ha némi anyagi ráfordítással egy kis gondoskodást is kapnának Budaörs érintett területei.
Melyek ezek a területek? Készült-e valamilyen terv, koncepció ezek fejlesztésére?
Igen, néhány éve már készítettünk egy átfogó turisztikai fejlesztési koncepciót. Ez két fő vonalra oszlik, egyrészt a különlegességeket felsorakoztató Helyi Értékek Tárára, másrészt a földrajzi, természeti adottságokra épít. Az érintett területek, vagy, ahogy a turisztikai szaknyelv nevezi, élménypontok pedig egyértelműek. Gondolok itt többek között Budaörs belvárosára, a Kőhegyre, a Kálváriára, a vasútállomásra, illetve a város környéki hegyek turistaútvonalaira. De nézzük nagy vonalakban egyenként. Azt gondolom, nem vagyok egyedül abban, hogy Budaörs jelenlegi városközpontja nem kifejezetten egy barátságos, nyugalmas hely. Szinte egész napos dugók, kosz, zaj, parkolási nehézségek okoznak gondot. Jó lenne ezt a helyet egy igazi kellemes városközponttá fejleszteni. Hangulatos üzletekkel, sétálóutcával. Aztán ott van a Kőhegy, amely igazi szakrális jelképe Budaörsnek. Itt egy igazi turistaközpontot lehetne létrehozni, figyelembe véve a hely múltját is. Tehát például nagy hangsúlyt kapnának a Passiójátékok, amelyekre sajnos az utóbbi időkben nem került sor, pedig rendkívül sikeres volt, amikor a 2000-es évek elején is néhányszor megrendezték. A Kőhegyen esetleg újra készülhetne egy színpad, akár állandó díszlettel is, amely az eredeti állapot helyreállítása lenne. De tervezzük a Wendler-ház helyreállítását is. De menjünk tovább. Komoly történelmi múltja van a vasútállomásnak, hiszen innen indult az első vagon 1946-ban, amely a kitelepített svábokat szállította Németországban. Ahogy azonban most kinéz az állomás, az méltatlan ehhez a történelmi múlthoz. Érintőleges nagyjából ezek lennének, mi itt az egyesületben pedig megkezdjük a munkát, hogy ezek közül minél többet sikerüljön megvalósítanunk remélhetőleg minél több budaörsi megelégedésére.
