A hír közismert, három cikluson át tartó országgyűlési képviselői munka után idén már nem indul a választásokon Csenger-Zalán Zsolt. Választókörzetünk képviselője nyártól nagykövetként folytatja pályafutását, mégpedig Ausztráliában. A 64 esztendős politikussal kicsit értékeltük az elmúlt 12 évet, de az interjúban szó esett a jövő kihívásairól is.
2010 óta térségünk választott országgyűlési képviselője. 12 év, három győztesen megvívott választás Így visszatekintve melyik a legemlékezetesebb, melyiket érzi sportos nyelven szólva a legnagyobb bravúrnak?
Csak a történeti hűség kedvéért, az a három, valójában öt győzelem ez alatt a 12 év alatt, hiszen 2010-ben Zsámbék polgármesteri címéért folytatott harcot is sikerült megnyernem, illetve 2006-ban megválasztottak megyei képviselőnek. De, visszatérve az eredeti kérdésre, a legemlékezetesebb számomra mindenképpen a 2010-es volt. Nemcsak azért, mert akkor lettem először országgyűlési képviselő, hanem azért is, mert a 2010-ben, nyolc évnyi baloldali kormányzás után nyert a polgári oldal és indultak el azok a mai napig tartó változások, amelyek az egész Magyarország számára nyereséget hoztak. Csak gondoljuk abba bele, hogy milyen állapotban volt az ország 2010 előtt, munkanélküliség, gazdasági gondok, mára pedig eljutottunk oda, hogy egy világjárvány után Magyarország tudta felmutatni világszinten az egyik legkomolyabb gazdasági előrelépést, a 7,1 százalékos GDP-növekedéssel. Amire pedig talán a legbüszkébb vagyok, az a 2018-as választás, amikor, ha szorosan is, de le tudtam győzni Szél Bernadettet, aki akkoriban a baloldal egyik kirakatfigurája volt, ráadásul itt a választókerületben gyakorlatilag akkor már megvalósult a baloldali összefogás, tehát Szél Bernadett az összes baloldali és liberális erőt képviselte. A Jobbik még külön indult, de azt gondolom az is inkább az én feladatomat nehezítette, miután az akkor még jobboldali Jobbik sok szavazót elvihetett a polgári erőktől, így tőlem is.
Ha az eredményeket nézzük, akkor mire a legbüszkébb, mit tart a legkomolyabbnak itt a választókörzetben az elmúlt 12 évben?
A kollégáimmal nemrégiben pont készítettünk egy összesítést, amely szerint 2010 óta ez a térség összesen több mint 50 milliárd forintnyi beruházást, támogatást kapott a kormánytól. Személy szerint én nagyon fontosnak tartom a jövő generációjába történő befektetést, így elsősorban azt emelném ki, hogy rengeteg új iskola, óvoda épült, de emellett utak, önkormányzati tulajdonokba tartozó épületek létesültek, újultak meg. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy nem sikerült megvalósítani a Zsámbéki-medence elkerülő útjának, az úgynevezett 102-esnek az ügyét. Több mint 20 évnyi tervezés, munka után gyakorlatilag a kivitelezés megkezdése előtti utolsó ülésen került elő egy kisajátítási probléma, ami miatt az egész projekt megakadt, majd le is került a napirendről.
Budaörsiként óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, milyen viszonyt sikerült kialakítani polgármesterünkkel, a kormánybarátnak nehezen nevezhető Wittinghoff Tamással?
A vele való munkakapcsolatom korrektnek nevezném, ami azt gondolom, sokkal jobb is lehetett volna, ha ő nem tuszkolná bele minden ügybe az országos politikát. Hogy egy példát említsek, itt volt a járások ügye. Én azért lobbiztam, hogy Budakeszi és Budaörs két külön járás legyen, tőle azonban semmi támogatást nem kaptam ebben, mondván, ő nem tartja jónak a jelenlegi önkormányzati rendszert. Most nemrégiben is az ellenzék önkormányzati szakértőjeként azt hangsúlyozta, hogy ha hatalomra kerülnek, ők ezt az egészet megszüntetnék. De említhetném az önkormányzati adósságkonszolidációt is, ha csak rajta múlt volna, Budaörs nem kapja meg azt a több milliárd forintot, amennyit a kormány adott erre a célra. A helyi médiában nyilatkozta is, hogy ez neki nem kellene. Ő úgy érzem, az országos politikai céljait előrébb helyezi a helyi ügyeknél, és ezzel sok esetben nem a város érdekeit szolgálja. És azt gondolom, ez egy komoly szereptévesztés a részéről.
Eddig beszélgettünk a múltról, most kicsit nézzük a jövőt. Nyártól tehát új feladat, nagyköveti poszt, Canberra, Ausztrália. Hogyan készül erre?
Jó másfél évvel ezelőtt kaptam meg a felkérést Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, amit nagy örömmel el is fogadtam. Már egy ideje külügyi, diplomáciai munkát is végzek, rengeteget utazom, Ausztrália sem ismeretlen számomra, így azt hiszem, nagyon-nagy újdonságot nem fog jelenteni, hogy ott kell élnem. Magát a feladatot ugyanakkor nagy kihívásnak érzem, egy kontinensnyi országban kell majd hazámat képviselnem, ráadásul egy olyan helyen ahol majd százezer magyar él, nagyon komoly intézményi háttérrel. Szóval komoly kihívás a feladat, de engem valahogy mindig is a kihívások éltettek. Soha nem szerettem a könnyű feladatokat, azok valahogy nem elégítettek ki. De ez még a nyár kérdése, előtt még vár ránk egy nagy feladat, mégpedig áprilisban. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindazok, akik jónak tartják a 2010-ben megkezdett utat, elmenjenek és szavazzanak a polgári erőkre.
