Közvetlenül a mohácsi vész után, vagy pár évtizeden belül elnéptelenedett a Budaörs területén fekvő, és évszázadok óta virágzó három falu közül Csík és Bobald, legkorábban pedig az a Horhi, amelynek területén évezredek óta éltek. Örs volt a legnagyobb a négy falu közül, igen tehetős településként, amelyet legfőképpen a kiváló minőségű bornak köszönhetett, de elhelyezkedése is sokat nyomott a latban, hiszen közel volt Buda, valamint a falun keresztül vezetett a Mészárosok útja.
Három részre szakadt ország és kettős adóztatás
A török hódoltság idején az első szandzsák-összeírás 1546-ban készült el, és a defter tartalmazta a falu lakosságának összeírását az adóterhek megállapítása és beszedése miatt, továbbá ugyanilyen okból a bérlő birtokosok neveit és jövedelmüket is. Ám nem csak a török adóztatta meg a török uralom alatt élő lakosságot, hanem a Habsburg királyok is, mivel a középső országrészt elfoglaló oszmán-törökök joghatóságát a Habsburg uralkodók nem fogadták el.
A mohácsi vész után I. Ferdinánd kaparintotta meg a Magyar Királyság trónját, és hiába volt egy ideg párhuzamosan Szapolyai János is az ország királya, amire fia, János Zsigmond is jogos igényt formált, a Magyar Királyság nyugati és északi területei felett a másfélszáz éves hódoltság alatt Habsburg királyok uralkodtak. Partium és Erdély de facto királya viszont 1540-ig János volt, majd özvegye, Izabella kormányozta a területet, végül János Zsigmond révén 1570-ig magyar királya volt a régiónak. Az 1568-as drinápolyi béke következményeként megszületett 1570-es speyeri szerződés azt tartalmazta, hogy János Zsigmond lemond a magyar királyi címről, és a továbbiakban csak Partium és Erdély fejedelme lesz, de négy nappal később elhunyt, így a szerződés érvényét vesztette. Így az a különleges helyzet állt elő, hogy Miksa, aki az első olyan Habsburg király volt, aki megörökölte a magyar trónt, jogilag az Erdélyi Fejedelemség királya is volt ugyan, de valójában a terület „uralkodója” a mindenkori megválasztott erdélyi fejedelem lett. Ezt Szulejmán 1566-ban adott athnaméja (ünnepélyes szövetséglevél) biztosította, amely annak idején a szabad fejedelemválasztás jogát ígérte Erdélynek, és ami így érvénybe lépett. A Habsburgoknak nem rendelkeztek akkora erővel, hogy katonailag lépjenek fel a török érdekszférájában elhelyezkedő Erdélyi Fejedelemséggel szemben, így a területen a rendek maguk választottak fejedelmet a török kiűzéséig. Ugyan folyamatosan egyeztetniük kellett a Habsburg királyokkal, sőt a Porta jóváhagyását kellett a fontos döntésekben kikérniük, de hasonlóképpen a Magyar Királyság nyugati és északi területeihez, az ott élők elkerülték a török fennhatóságot.
A török hódoltsági területen – így Budaörs területén is – a névleges királyi hatalom egy bizonyos szempontból jobban érvényesült, mint a Fejedelemségben. Ez a kettős adóztatás rendszere volt. A török uralom alatt lévő falvak ugyanis a török hatóságoknak eleve adóztak a defter alapján, de közben a földesuraik és a királyi magyar igazgatás is követelt tőlük adót vagy járandóságot. Ugyanis a peremterületeken a határ nem volt éles vonal: a török adószedők olykor a királyi Magyarország területére is eljutottak, a királyt támogató földesurak pedig a hódoltsági falvakban továbbra is fenntartották igényeiket. Ez óriási terhet rótt a lakosságra.
Mit árulnak el a török összeírások Örs lakosságáról?
Az 1546-os összeírás még csak három adózó családfőt nevezett meg, fontos megjegyezni, hogy a defter összeállítása csak öt évvel későbbi, mint Buda elfoglalása. Név szerint Körös György, Csemőd András és Odön Tamás és családjaik éltek itt. 1559-ben viszont már 63 felnőtt magyar férfit írtak össze, így valószínűleg többen visszatérhettek a faluba időközben. Örs éves jövedelme 29.336 akcse volt (tehát már ziámet-birtok), a birtokbérlő pedig Rusztem pasa, a budai beglerbég, őt megelőzően pedig Szinán Bajraktár volt a timárbirtokos. Fontos adat, hogy időközben a birtok már hász-birtokként lett adminisztrálva, ami a magas jövedelmű szolgálati birtokok megnevezése volt (100 akcse jövedelem felett).
Az 1559-es összeírásból fennmaradt Örs bírájának a neve is: Háti Orbánnak nevezték, és a három évvel későbbi irat is Orbán bírót nevez meg. Név szerint fennmaradt a 63 felnőtt magyar férfi neve is, valamint a családi állapotuk is. 1562 az újabb defter összeállításának időpontja, akkor 52 férfit írtak össze, majd 1580-ban már csak 49-et, 1590-ben pedig 48-at.
Közben ismét változott a birtokos személye. 1579-ben Üvejsz pasa birtokaként dokumentálták, aki még a török kortársai szerint is kapzsi, fösvény talpnyaló volt. Több száz olyan faluból is adót szedetett, amelyek nem is voltak török fennhatóág alatt. A hazug Kara Ovejsz – ugyanis ez volt a valódi neve – egyre magasabbra tört, így 1582-ben már Aleppó basája lett, utána Damaszkuszé, majd egyiptomi, végül vezíri kinevezést is kapott. 1580-ban már Hizir bin Ali hász-birtoka lett Örs falu.
Virágzó szőlőtermesztés és súlyos adóterhek
Annak ellenére, hogy a szőlők jó része műveletlen volt, a falu 1562 környékén 100 ezer liternyi bort termelt évente, így lakói valószínűleg a legmagasabb mértékű harácsadót, 50 akcsét fizettek egy családfőre számítva, valamit boradót és 26 akcse szpendzseradót (kapuadót) is évente Szent György napján, valamint az egyházi tizedet.
Örs – mivel a király nem fogadta el a török joghatóságot, és a környék királyi birtok volt – a komáromi (eleste előtt a tatai) váruradalomnak is fizetett adót, 1562-ben Szent György és Szent Mihály napjain 16-16 forintot, valamint egy török szőnyeget is adniuk kellett, ami 10-12 forintot ért. Akkor 50 akcse ért 1 forintot, igaz a komáromi váruradalomnak az egész falu egyben fizetett adót, a töröknek viszont családfőnként kellett kifizetnie az ismertetett összeget. Később, amikor a tatai várat visszafoglalták a töröktől, még robottal is tartoztak oda a parasztok.
Csik pusztulása és a török kori gazdálkodás emlékei
Az 1559-es és az 1562-es defterekben még Csik falu lakóinak nevei és adatai is szerepelnek (18-19 családfő), hiszen Csikot 1566-ban érte az a tatár támadás, amely után elnéptelenedett. Ebben az időszakban Csik szultáni hász-birtok volt, tehát igen magas volt a jövedelme. Gazdaságáról is maradtak fenn adatok:
búzatized – 140 kile
musttized – 600 pint
kendertized és káposztatized – 25 akcse
sertések száma: 50 db
menyasszonyadó, hordóadó és bírságpénz – 250 akcse
kevert tized – 95 kile
a kincstári szóló jövedelme – 200 akcse
méhkasok száma – 25 db
tűzifa- és szénadó – 380 akcse
Az örsi gazdasági adatokat táblázatos formában közlöm, amely a Budaörs Lexikon című kiadványban, a Filipszky István és Grósz András szerkesztésével létrejött kiváló helytörténeti munkában jelent meg 2009-ben.
A török időben a szőlőtermesztésen és a borászaton kívül – mint a táblázatból is látható – a méhészet is egyre nagyobb jövedelmet termelt, valamint a sertések száma emelkedett kiugróan. Erről és még néhány érdekességről a következő részben olvashatnak majd.
(Földváry)
