„…ami azonban napról, napra itt történt, az Isten nélkül nem lett volna lehetséges” – e gondolatot Spányi Antal megyéspüspök fogalmazta 2018-ban meg a Mindszenty Iskola alapításának 25. évfordulójára kiadott kötet előszavában. Nos, azóta újabb öt év telt el, idén már a 30. születésnapját ünnepelheti a suli, így úgy gondoltuk, érdemes felidézni az eddigi történéseket néhány érintettel.
A kezdet meglehetősen nehéz volt, eleinte saját osztálytermünk sem volt, más iskolákban kaptunk helyet – idézi fel az akkori körülményeket a Mindszenty első igazgatója, Prohászka Jánosné, azaz Klári néni.
– Azért a ’90-es években, a régi beidegződésekből adódóan gondolom talán még elég sokan fogadták bizalmatlanul egy egyházi iskola ötletét. Mennyire kellett ellenszélben dolgozniuk?
Az elején mindenképpen abban kellett. Az akkori törvény szerint lehetett választanunk, hogy a háború előtti iskolák épületét kérjük vissza, vagy kártérítést, ami 70 millió forint volt. Mi ez utóbbit választottuk, meg is született a jogerős döntés, ám 1994-ben jártunk, jött a kormányváltás, a Horn-féle balliberális kabinet pedig befagyasztotta a kifizetéseket. Építkezni tehát nem tudtunk, elég bizonytalan volt a helyzet, ennek ellenére egy első és egy ötödikes osztállyal elindultunk. Pedagógusunk még alig volt, saját osztálytermünk egyáltalán nem, óriási bizalom kellett a szülőktől, hogy egyáltalán bemerjék íratni a gyereküket az iskolába. Több helyszínen is zajlott az oktatás, meglehetősen küzdelmes időszak volt, de nagyon lelkesek voltunk. Talán ennek is köszönhető, hogy egyre több gyerek kezdett el nálunk tanulni, olyannyira, hogy amikor végül elkészült az iskolánk épülete, akkor már mintegy kétszáz tanulónk volt. Sőt, sok esetben már jelentős túljelentkezés is volt, ami komoly nehézségeket okozott. Igazgatóként azt gondolom az egyik legnehezebb feladat nemet mondani egy szülőnek, amikor szeretné hozzánk beíratni a gyermekét.
-A Mindszenty nemcsak egyházi, hanem német nemzetiségi iskola is. Ez hogy jött a képbe?
Ez eléggé egyértelmű volt, hiszen azzal nem mondok újdonságot, hogy Budaörsön elég komoly szerepet töltött be a német nemzetiség, akinek a vallási elkötelezettsége szilárd maradt még a legnehezebb időkben is. Gondoljunk csak arra, hogy a hagyományos Úrnapi virágszőnyeget és körmenetet a hetvenes, nyolcvanas években is megtartották. Ebből adódóan az iskolánk is kiemelt figyelmet kapott tőlük, adta magát, hogy komolyabb szintű német nyelvoktatásban részesítsük az ide járó gyerekeket. Ekkor merült fel, hogy a katolikus mellett miért ne lehetne német nemzetiségi is az iskola.
Dávid, az iskola egykori tanulója:
A Mindszenty iskola elsős diákjaként még a régi egyes iskola épületébe jártam. Nagyon jó, családias légkör vett körül minket. Tornatermünk sem volt, így gyakran a templomkertben és az iskola előtti téren fociztunk, tornáztunk. Nagy öröm és izgalom volt mikor az új épületet birtokba vehettük és így a többi osztály diákjait is jobban megismerhettük. Bár az ötödik osztályt gimnáziumban folytattam, mindig szívesen mentem vissza (legtöbb esetben kisebb testvéreimért) és olyankor mindig örömmel láttam, hogy mennyit fejlődött minden.
Milyen pluszt adhat egy itt tanuló diáknak a katolikus nevelés?
Azt gondolom, az egyházi oktatás mindenképpen ad egy tartást egy fiatalnak. Főként, ha a hitüket maguk is megélő, hiteles pedagógusok oktatják őket. Ezek az emberek szerethetővé, cselekedeteik, viselkedésük egyfajta követendő példává válhatnak egy gyermek számára. Még, ha valaki esetleg tinédzser korában egy kicsit el is távolodik az egyháztól, a lelkében benne marad, hogy az a pedagógus azért volt olyan jó hozzám, mert követte a JóIstent. És ez az érzés egész életében el tudja kísérni.
És mit adott Önnek az a majd 20 év, amíg igazgatóként vezette az intézményt?
Egészen pontosan 17 és fél évig voltam igazgató, egészen a nyugdíjba vonulásomig. Hogy mit adott nekem ez az időszak? Rengeteg munkát, de rengeteg szeretetet, barátokat. Azt a tapasztalatot, hogy az ember bármilyen tevékenységet is végez, csak akkor tudja igazán lelkesen azt tenni, ha nincs egyedül. Mindezek kiegészítve a munkám során megismert fantasztikus és hiteles emberekkel való találkozásokig nagyon megerősítettek a JóIstenben való hitemben.
Zsuzsanna, szülő:
1998-ban, amikor először beléptem, mint édesanya az aulába, a tetőről beáramló fény, a sok zöld növény, a levegő, az olvasó sarok, már azt az élményt adta, hogy a béke, szeretet, biztonság szigetére érkeztem. Itt szeretném kisfiamat taníttatni! Ezt a bizalmat a hétköznapok, a tanuló évek tovább erősítették. A pedagógusok szeretete, figyelme, ahogy okították, nevelték a kicsiket A közösen megélt virágszőnyegek. Gyermekeim a is boldogan emlegetik, mesélik már saját családjuknak, mennyi mindent kaptak iskolájuktól. Első áldozás, bérmálkozás! Köszönjük!
Klári nénit Szabó István váltotta az igazgatói poszton, jelenleg pedig Pintér Anasztázia tölti be a Mindszenty József Római Katolikus Óvoda és Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgatói tisztségét. Vele beszélgettünk a jelen kihívásairól, feladatairól.
Azt gondolom, igencsak fura világot élünk mostanában. Mennyire okoz nehézségeket, milyen plusz feladatokat ad e körülmények között egy egyház iskola vezetése?
Nehézségnek semmiképpen sem nevezném, inkább kihívásnak. Valóban egyfajta értékvesztett világot élünk, ahol nagyon kevés a fogódzó pont mind a diákok, mind a szülők számára és azt gondolom az iskola az a hely, ahol az értékeket közvetíteni kell. Tudjuk azt, hogy a pénz nagy úr, nagyon sokszor találkozunk olyannal, hogy a szülők nagyon sokat dolgoznak, ezért sokszor olyan feladatok is az iskolára hárulnak, amelyek alapvetően a családé lennének. Nagyon sokszor ugyanakkor a családok léte is bizonytalanná válik, egyre több a válás, amely sajnos már ide is egyre inkább begyűrűzik, az iskolának kell egyfajta biztos pontot, talajt adnia a gyerekeknek. A katolikus szellemiségnek pedig egy fontos pontja az, hogy segítsük az elesetteket, azokat, akiknek bajban vannak, nehézségeik vannak.
A külvilág hogyan viszonyul egy katolikus iskolához. Klári nénivel beszéltünk arról, hogy 30 évvel ezelőtt kicsit még olyan csodabogárként néztek azokra a családokra, akik egyházi iskolába járatták a gyermeküket. Ez mennyire változott meg mára?
Csodabogárként már semmiképpen se néznek rájuk, de magára az iskolára ez azért még komoly plusz feladatokat ró. Mondhatom, kicsit kívülállóként kezelnek minket itt Budaörsön is. A német nemzetiségi önkormányzattal, vagy a Heimatmuseummal remek a kapcsolatunk, rengeteg segítséget kapunk tőle, de az önkormányzatnak, a többi tanintézménynek tulajdonképpen folyamatosan bizonyítanunk kell, hogy nálunk folyó oktatás is megfelelő színvonalú, hogy innen is ugyanolyan szinten tud továbbtanulni egy diák, mint bármelyik másik tanintézményből. És a számok szerencsére egyre inkább minket igazolnak, legutóbb például az itt végző diákok mintegy 65 százaléka folytathatta tanulmányait gimnáziumban és büszkén mondhatom, közülük néhányan a legelismertebb, legerősebb iskolába is bejutottak. És a visszajelzések szerint ott is jól teljesítenek.
Barnabás, az iskola egykori tanulója:
Nyolc évig voltam a Mindszenty diákja, és nagyon szerettem oda járni. A keresztény értékrend rendkívül fontos számomra, és ezt teljes mértékben megkaptam ebben az iskolában. Az osztálytársaim hasonló értékrend szerint éltek, mint én. A tanárok mindig kedvesek és rendkívül profik voltak, ami miatt úgy éreztem magam, mintha egy nagyszerű családban lennék. Az iskolában mindig gondoskodtak jó programokról és fantasztikus iskolai hangulatról. Nagyon szívesen emlékszem vissza erre a nyolc évre.
Amikor néhány alkalommal korábban belátogattam ide az iskolába, feltűnt, hogy mennyire családias a légkör. Ez minek köszönhető?
Mi egy nagy család vagyunk és tudatosan törekszünk is erre, többek között a különböző tanórán kívüli programjainkkal, ünnepeinkkel, amelyekbe igyekszünk bevonni a szülőket is. Azt gondolom, mindenkinek megkönnyíti az életét, ha összhang van a szülők és az iskola között. Mindig hangsúlyozzuk, nem feltétel a bekerüléshez az, hogy valaki keresztény szemléletű legyen, de az mindenképpen, hogy elfogadják ezeket az elveket, és eszerint neveljék a gyermeküket. Mindez nemcsak a keresztény elvekre vonatkozik, hanem a honismeretre is, amely az alapítástól kezdve nagyon fontos pillére az iskolánknak. A hazaszeretet az első, hogy nekem itt kell élnem, itt kell boldogulnunk. De szorosan követi ezt a szűkebb pátriárkánk, azaz a budaörsi hagyományok tisztelete és ápolása. Azt gondolom, a gyökereink nélkül nem tudunk létezni, ezeket nem felejthetjük el. Ahhoz, hogy építkezni tudjunk a jövőben, ahhoz tudni kell, hogy honnan jöttünk. Akkor fogom csak azt tudni, hogy hová tartok.
-fela-
