Beszámoló az Út menti keresztek konferencia és díjátadóról.
Tisztelt Előadók!
A szervezők és a résztvevők nevében szeretném szívből megköszönni, hogy elfogadták a felkérésünket! Kiváló
előadások hangzottak el. Az első jelző, amely eszembe jutott a konferencia végén, az a „szívmelengető”.
A gimnázium Tükörtermének mérete adottság, az első felében a pályázaton részt vevő diákok foglaltak helyet
kísérőtanáraikkal, így igen korlátozott volt a hely más érdeklődőknek. Mivel a diákok igen messziről érkeztek
(Kapuvár, Battonya, Cserhátsurány), az utolsó három remek előadásra már nem tudtak ott maradni, így azokat
kevesebben kísérték figyelmemmel. Engedjenek meg egy személyes megjegyzést nekem. Egyik gyermekem, Kincső
reggel vizsgázott, és már készül is a következőre. A tegnapi fizika után jön a mikrobiológiai vizsgája biológus szakon.
Eljött a vizsga után, és annak ellenére végig ottmaradt, hogy rengeteg tanulnivalója volt. Néhányszor mondtam
neki, hogy nyugodtan induljon el haza, de maradt. Nem csak azért, mert az édesanyja szervezőként vett részt,
hanem azért is, mert rendkívül érdekesnek találta az előadásokat, és megfogta az a hangulat, amely átitatta az
egész rendezvényt. Keresztény hitünk nem csak az előadások tartalmában nyilvánult meg, hanem az útmenti
keresztek, a szakrális szobrok és a népi vallásosság ismertetésén túl az egymásra odafigyelésben is. Arra, ahogyan
az előadók méltatták egymást, arra, hogy beleszőtték az előadásukba a pályázaton eredményt elérők településeit,
tájegységeiket, sőt, még a szervező alapítvány városának szobrát is. Adott elő egyetemi tanár és volt tanítványa,
néprajzkutató és a riporter, aki interjút készített vele.
Prohászka János, alapítványunk elnöke a pályázat kiírásával és lebonyolításával tette meg a kezdő lépést azon az
úton, ami egy olyan cél felé vezet, amely iránt évek óta elhivatottságot érez. A célja az volt, hogy alapítványunk a
rendelkezésre álló eszközökkel az útmenti keresztek, szakrális emlékek megőrzését, ápolását, számbabvételüket
segítse. A második vállalása az volt, hogy az eredményhirdetés ne csak eredményhirdetés legyen, hanem
konferencia is egyben, amely talán megmutatja, hogy az úton érdemes-e továbbmennie az alapítványnak, és hogy
mi legyen a következő lépés.
A tegnapi nap után úgy érezzük, hogy igen, érdemes továbbmennünk, úgy érezzük, hogy nekünk is lesz helyünk és
feladatunk a keresztény és nemzeti örökségünk e részének ápolásában. Köszönet Önöknek azért, hogy segítettek
minket ebben! Külön szeretném kifejezni köszönetünket Dr. Barna Gábor professzor úrnak, aki zárszavában
egyrészt méltatta az előadásokat és rendezvényünket, ami nagy örömmel töltött el mindannyiunkat, másrészt a
téma nemzetközi konferencia-sorozatára is felhívta a figyelmünket, és segítségét ajánlotta fel, hogy ehhez
valamilyen módon csatlakozhassanak az előadók, amelyben mi a rendelkezésünkre álló eszközökkel, leginkább a
munkánkkal igyekszünk majd segíteni.
Dr. Bartha Elek professzor úr a tegnapi konferencián egyetemi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, de
felajánlotta, hogy a jövőben szívesen vesz részt hasonló rendezvényen. Ez szintén azt jelzi számunkra, hogy
érdemes és szükséges olyan rendezvények megszervezése, ahol a tudományos szakemberek és az egyébként más
területeken munkálkodó, de a népi vallásosság ezen csodálatos megnyilvánulásait kutató, ez iránt érdeklődő
honfitársaink meghallgathatják egymás előadásait, megismerkedhetnek, kapcsolatokat építhetnek.
Az elhangzott előadások anyagiból – mint utaltam rá a beszélgetésink során – egy szerény kiadványt fogunk
szerkeszteni, amellyel kapcsolatban levélben fogom Önökkel tartani a kapcsolatot. Előre is köszönöm, ha 2-3 oldal
terjedelemben (részletekkel még érkezni fogok) összefoglalják előadásukat és ezzel is segítenek megőrizni és
átadhatóvá tenni az Önök tudását.
Tisztelettel köszönöm még egyszer, hogy előadásukkal emelték az Út menti keresztek konferencia színvonalát!
Császárné Kollár Tímea
