Az Adler Étterem különtermében meglepő és izgalmas gyűjtemény várja az érdeklődőket: autók, relikviák és technikatörténeti ritkaságok, mind az egykori német Adler márka örökségét képviselve. A kiállítás ötletgazdájával és tulajdonosával, Brandt Jánossal beszélgettünk szenvedélyről, ritkaságokról és
emlékezetes történetekről.
Mi indította el a gyűjtést, és hogyan került mindez az étterembe?
Tizenhét évesen Budapesten láttam meg az első Adlert az utcán, és azonnal meg akartam venni, de nem volt rá pénzem. A szüleim azt mondták, ha leérettségizem, megkapom. Viszont féltem, hogy addig eladják, úgyhogy végül meggyőztem őket. Megvették, én pedig sikeresen leérettségiztem. Akkor kezdődött ez a szerelem, azóta használom és gyűjtöm az Adlereket. Nemrég hozzájutottam az étterem egyik nagy terméhez, és mivel a garázsomban már nem fértek el az autók, itt kaptak helyet.
Hogyan jutnak el a látogatók a kiállításhoz?
Egyelőre szájhagyomány útján. A pincérek szólnak a vendégeknek, hogy megtekinthető a gyűjtemény és jönnek is sokan kíváncsian. A belépés ingyenes és az étterem nyitva tartásához igazodik.
Meddig tervezi, hogy látogatható a tárlat?
Amíg csak lehet – remélem, amíg élek. Továbbra is gyűjtöm a modelleket, most is készül egy új autó, bár anyagilag már komolyabb korlátokba ütközöm.
Kapott különleges visszajelzéseket?
A legtöbben azt mondják, még sosem láttak egyben ennyi Adler relikviát. Nemcsak autók vannak: varrógépek, bukósisakok, prospektusok, plakátok a ’70-es évekből, háború előtti eredeti fotók és dokumentumok is. A márka sokféle területen jelen volt.
Mely darabokra a legbüszkébb?
Például az Adler kombira, mely tudomásom szerint egyetlen az egész világon, a nyitott Vendler-karosszériás változatból pedig mindössze négy létezik: kettő Németországban, egy Csehországban, egy pedig itt. Ez a példány 1936-ban készült és rendkívül modernnek számított: favázra épített alumínium kasztni, elsőkerékhajtás, kormányváltó, torziós rugó és fogasléces kormány tette különlegessé. Látható továbbá egy jobbkormányos limuzin is, amelyet kizárólag afrikai exportra gyártottak, két éve hoztuk vissza. Van háromsebességes agyváltós Adler kerékpár is, amely szintén ritkaságnak számít. Az Adler több technikai újítást is hozott – például a kéthengeres P20-as motorjuk egy japán mintára épült, vagy talán
épp fordítva: a japán motor készült az Adler alapján.
Mesélne egy emlékezetes történet valamelyik autóhoz kapcsolódóan?
Egyszer Tony Curtis a 60. születésnapján az én 1936-os Adleremmel akart felmenni a Várba. A Fórum Hoteltől indult, beszállt, betette egyesbe és elindult felfelé. Az autó azonban nem bírta, lerepült a ventillátorlapát és beleállt a hűtőbe. Tony ugyanis azt hitte, automata váltós… Másnapra megjavítottuk, de már csak egy fotózás és interjú erejéig ült ismét a kormány mögé.
Kinek ajánlaná a kiállítást?
A tíz éves gyerektől a nyolcvan éves bácsiig bárki találhat benne valamit, aki szereti a régi műszaki érdekességeket. Nincsenek írásos leírások, de ha valaki kérdez, minden fontos részletet elmondok személyesen. A pincérek szólnak, ha csoport érkezik, illetve a telefonszámom is ki van függesztve több helyen. Bátran keressenek az érdeklődők, szívesen megmutatom ezt a különleges világot!
Időpont-egyeztetéshez keresse bizalommal Brandt Jánost: +3620 964 9869
– boroo –
