A Budaörsi Fúvószenekar története a 90-es évek végén kezdődött, egy lelkes zeneiskolai növendékcsoportból, és mára a város kulturális életének egyik legaktívabb és legösszetartóbb közösségévé nőtte ki magát. A zenekar nemcsak hangokban, hanem emberi kapcsolatokban is gazdagodott az elmúlt több mint
negyedszázadban. Regőczy Péterrel, a zenekar vezetőjével és a Budaörsi Fúvószenei Egylet elnökével beszélgettünk múltról, jelenről, közösségről.
Hogyan indult a Budaörsi Fúvószenekar története?
A 90-es évek végén alakultunk, mostani nevén Leopold Mozart Zeneiskola fúvószenekaraként. Kezdetben növendékzenekar voltunk, tehát főként zeneiskolás gyerekek játszottak nálunk. Idővel viszont egyre többen befejezték a tanulmányaikat, de nem akarták elengedni a közös zenélést. Így végül 2004-től egyesületi formában, önálló szervezetként folytattuk tevékenységünket.
Ki vezette a zenekart az induláskor és hogyan alakult ez később?
A kezdetektől 2020-ig Balogh László volt a zenekar művészeti vezetője és karnagya. Széleskörű zenei tudásával és karnagyi tapasztalatával óriási szerepe volt abban, hogy a Budaörsi Fúvószenekar azzá válhatott, ami ma. Sajnos 2020-ban elhunyt, és azóta hárman állnak a zenekar élén művészeti vezetőként: Vitóris Ernő, Meggyes Ádám és Meggyesné Ihász Katalin. Mindannyian régóta tagjai a közösségnek, így
zökkenőmentesen tudták továbbvinni a hagyományokat. Az egyesületet először Simon Ádám, majd Kedves László vezette, majd én következtem. Elnökként elsősorban a szervezési és működési feladatokért felelek.
Mekkora most a zenekar, és milyen volt a pandémiás időszak?
Az évek során általában 20–30 taggal működtünk, ami egy fúvószenekarnál alapvetően megfelelő létszám. A covid alatt viszont megcsappant a létszámunk, hiszen a próbák szüneteltek és nem mindenki tért vissza. Budapest és Pest megye rengeteg programlehetőséget kínál a fiataloknak, nehéz versenyezni velük. De az utóbbi időben új lendületet kaptunk, sikeres toborzásunk révén most közel 25-en vagyunk. Nagy öröm számunkra, hogy sokan nem direkt hívásra jöttek, hanem azért, mert láttak, hallottak minket, és kedvet kaptak a közös zenéléshez.
Milyen gyakran próbáltok, és mennyi fellépésetek van egy évben?
Heti egy próbánk van, általában két óráig tart, és mindig jó hangulatban telik. Évente 14–16 koncertet adunk, amelyek nagy része városi rendezvényekhez – például a március 15-i, augusztus 20-i vagy október 23-i ünnepségekhez –, valamint civil szervezetek és intézmények felkéréseihez kötődik. Emellett minden évben összeállítunk egy saját, tematikus koncertet. Idén filmzenei estet tartottunk, ahol filmrészleteket is vetítettünk. Korábban szerveztünk már magyar zenei, könnyűzenei és egyházzenei estet, valamint egy komplett cirkuszi műsort, artistákkal kiegészülve.
Hol léptek fel leggyakrabban?
Az elmúlt évek során a Jókai Művelődési Ház és a PostART volt a két fő bázisunk, továbbá az Önkormányzat dísztermében is sokszor kaptunk lehetőséget fellépésre. Mindannyiukkal remek kapcsolatot ápolunk. Koncerteztünk már a város templomaiban is, legutóbb a református templomban, mert alapvető fontosságú számunkra, hogy a városi intézményekkel, egyházakkal és civil szervezetekkel –
például az önkéntes tűzoltókkal, egyéb művészeti csoportokkal – harmonikus viszonyt tartsunk fenn. Az önkormányzattal, városvezetéssel is nagyon jó az együttműködésünk. Rendszeresen fellépünk a Budaörsi Vivace Táncegyesülettel közösen, valamint a Német Nemzetiségi és a Görög Önkormányzat rendezvényein. Küldetésünknek érezzük, hogy hozzájáruljunk a város nemzetiségi hagyományainak
ápolásához, a legtöbb évben például svábzenei koncertet is adunk.
Külföldön is megfordult a zenekar?
Jártunk már testvérvárosainkban, akikkel szintén igyekszünk jó kapcsolatot ápolni: Bretzfeldben, Pulában, Kisújfalun, Magyarkanizsában. Ezen kívül eljutottunk Hollandiába és Finnországba is. Ezek mindig nagy élmények, szakmailag és emberileg egyaránt.
Mi a helyzet a hazai nagyrendezvényekkel?
Játszottunk már Himnuszt a Papp László Sportarénában, közönséglelkesítő zenét nemzetközi kézilabdameccsen és szerepeltünk Beton.Hofi arénás koncertjén, valamint az Irie Maffia Budapest Parkos fellépésein is. Emellett rendszeres meghívottjai vagyunk a budapesti Oktoberfestnek és egy gimnáziumi
szalagavatónak, de zenéltünk már magánszervezésű születésnapon és szakácsversenyen is.
Mi a zenekar küldetése és üzenete?
Szeretnénk megismertetni és megszerettetni a fúvószenét minden generációval, és megmutatni, mennyi érték rejlik az élőzenében. A fúvószene gyakorlatilag bármilyen műfajt elbír, a klasszikustól a popzenéig. Fontos küldetésünk, hogy a fiatalok zeneiskolai éveik alatt is közösségben zenélhessenek, és később se se tegyék le a hangszert (vagy aki már letette, legyen oka újra felvenni), hanem találjanak egy közösséget, ahol tovább zenélhetnek. A zenekar egyébként emberi közösség is: több párkapcsolat, házasság született az évek során. Sokan már 25–30 éve együtt zenélünk, és el sem tudnánk képzelni az életünket egymás nélkül. Ez a közös élmény tart össze minket, ezt az örömöt szeretnénk továbbadni mindenkinek, aki
csatlakozik hozzánk. Nálunk mindig van szabad szék és lehetőség, életkortól és zenei tudásszinttől függetlenül.
-boroo-
