Ki ne tudná, hogy a magukat liberálisnak nevező baloldaliak szeretnek a nácizmussal és az általuk helytelenül fasizmusnak nevezett fogalmakkal példálózni. Ez addig működik számukra, amíg a tettek helyett a szavak dominálnak. A tettek ugyanis azt mutatják, hogy ezek a nagy harsogók azok, akik neonáci politikusokat támogatnak, akik a kicsinyes politikai haszonszerzés oltárán az általuk olyan nagyszerűnek tartott liberális eszmét tökéletesen elárulják. De a többszöri lelepleződés sem számít, folytatják újra és újra, aztán másokat vádolnak meg ismét nácizmussal.
Így tesz Wittinghoff Tamás is, aki teljesen fölöslegesen nácizott egyet a budaörsi önkormányzat képviselő-testületi ülésén, és aki se ezt, se a kommunizmus letagadását, sőt a nyilvánosságra került kis pásztoróráját sem szégyelli. Azok a szép eszmék. Egy politikus mindig igyekszik megvilágítani a választóinak, hogy miért az a legjobb megoldás mindenki számára, amiben hisz. Ezzel nincs is semmi gond egészen addig, amíg nem egy gátlástalan politikusról beszélünk, aki bort iszik és vizet prédikál. Hiába lehet gyorsan leleplezni az ilyen embert, sosem áll le.
Normális erkölcsi normákkal rendelkező polgármesternek talán a felsorolt kényes ügyek közül már talán egy is elég lett volna, hogy lemondjon, de a hatalom láthatóan megrészegíti azt, akinek ölébe hullik és csupán felhasználja azt saját céljaira. Az ilyen ember magasról ejt a választóira, akik csak a szép szavakat kapják tőle, pedig kiderülhetne, hogy mennyivel jobban is lehet ezt csinálni. A botrányok tehát nem számítanak, a hatalom a legfontosabb.
A diktatórikus hajlam, a liberális eszmék mögé bújtatott véleményterror az idősödő polgármester legfontosabb ostoraivá váltak az utóbbi években Budaörsön, ezért, ha ellenvéleményt tapasztal, nem érvel, hanem vagdalkozik. A budaörsi polgárok nyilván jóval többet érdemelnek egy-egy öblös nácizásnál, a bőséges iparűzési adóból pedig a várost ésszel és szívvel is lehetne fejleszteni, ehelyett Wittinghoff kiskirályként pöffeszkedve tesz gúnyos és primitív megjegyzéseket arra, aki őt bírálni merészeli, ahogy a februári képviselő-testületi ülésen is történt.
A Fidesz egyik képviselője emlékeztette Wittinghoffot arra, hogy 2018-ban Karácsony Gergely, 2022-ben pedig Márki-Zay Péter támogatásával mekkora bakot lőtt, és az ő győzelmük milyen borzasztó lett volna hazánk számára. Ha ugyanis az előbbi nyer, már beözönlöttek volna az illegális migránsok, Márky-Zay pedig háborúba vitte volna az országot. Mondandójára reagálva a polgármester egyszerűen „náci beszédnek” titulálta a felszólalást, mivel a kritika a kormányzati pozícióra is ácsingózó Wittinghoff elevenébe vágott. Mások véleménye pedig, főleg, ha ellentétes az újkori „liberális” gondolataival, akkor minimum nácinak nevezendő. És ennyi.
Ízlelgessük egy kicsit ezt a primitív reakciót. Milyen polgármester az, aki a hibáival nem tud szembenézni, még neki áll feljebb, amikor emlékeztetik rá, ha pedig valaki szembesíti valami olyasmivel, amivel akár csak nem ért egyet, egyből lenácizza. Milyen ember az, aki a szovjet éra legsötétebb módszereit tartja az általa hangoztatott liberalizmus legjobb eszközeinek?
Miközben lenácizza a politikai baklövéseire rámutató fideszes képviselőt, természetesen elfelejti, hogy nácikat, tetűcsúszdázó és judapestező hörgőembereket pont ő és a szövetségesei támogattak a hatalom elnyerésének érdekében. A kommunisták egyik legprimitívebb, de sokszor igen hatékony megoldása Wittinghoffnak is tetszik, hiszen bőszen használja: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit te követtél el, vagy te akarsz elkövetni.
Aki a véleményterrorban hisz, nem lehet valódi liberális, aki a másképpen gondolkodókat el akarja hallgattatni, az nem hisz a demokráciában, aki kiskirályként pöffeszkedik, az nem a településéért dolgozik. A hatalomba görcsösen ragaszkodó Wittinghoffnak is tisztázni kellene ezt magában, hiszen ha csak egy picit szereti Budaörsöt, akkor észreveszi, hogy a valódi fejlődésnek ő a legnagyobb akadálya.
