Meghívó érkezett. Mégpedig olyan, amelynél már a címére felkapja a fejét az ember. Az e-mail szerint a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat szeretettel vár a hagyományos vaszilopita-ünnepségére. Az odáig rendben van, ha a görögök ünnepelnek valamit, az unalmas buli nem lehet és nagyjából azt is tudhatjuk, hogy mi az a pita. De mi az a vaszilo? A rejtély megfejtésére a görög önkormányzat helyi vezetőjét, Agárdi Bendegúz Szpíroszt kértük fel, akivel egyúttal a helyi görög nemzetiség múltjáról, jövőbeni terveiről is beszélgettünk.
Akkor kezdjük az elején. Mi az a vaszilopita és hogyan kell ünnepelni?
A vaszilopita-ünnepség egy hagyományos görög újévköszöntő szokás. A résztvevők ilyenkor sütnek egy szép nagy kerek, édes tésztát, az maga a pita. Ezt pedig szertartásszerűen, ünnepélyes keretek között felvágják. Egy részébe ugyanakkor belesütnek egy pénzérmét, és aki megkapja az ezt tartalmazó szeletet, annak a hagyományok szerint bőséges, boldog és szerencsés éve lesz. A vaszilo név eredete pedig Szent Vasziliszhoz köthető, aki a görög ortodoxoknál az ajándékozás szentje. Leginkább a nyugati keresztény hagyományok Szent Miklósához tudnám hasonlítani, aki megajándékozza a gyerekeket.
Azt gondolom, ez az ünnepség is bizonyíték arra, hogy itt Budaörsön meglehetősen erős és hagyománytisztelő görög közösség él. Kicsit beszéljünk ennek a történetéről. Mikor alakult, jelenleg nagyjából hány tagja van?
Büszkén mondhatom, hogy itt Budaörsön az országban az elsők között alakult meg a görög önkormányzat, mégpedig 1995-ben Szidiropulosz László kezdeményezésének köszönhetően. Jelenleg mintegy 30 családodt érint. Hozzáteszem, ez a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat egyfajta regionális testület, hiszen Budaörsön kívül néhány környező települést, például Törökbálintot, Biatorbágyot vagy éppen Budakeszit is képviseli. Igyekszünk aktívan részt vállalni a helyi görögök mindennapjaiban, vannak különböző hagyományőrző rendezvényeink, táncházaink, de működik itt a térségben egy úgynevezett kiegészítő görög iskola és óvoda is. Ez olyan intézmény, ahová az érintett gyerekek a hagyományos iskola vagy óvoda mellett heti egy-két alkalommal bejárhatnak és ott a görög nyelvet tanulhatják, megismerhetik a görög kultúrát. Az óvoda tavaly októberben jött létre Törökbálinton a 2020-ban módosított nemzetiségi törvénynek köszönhetően, az iskola viszont lassan tíz éve működik. Szervezünk ugyanakkor olyan tanfolyamokat is, ahol felnőttek tanulhatnak görögül. Ez elég népszerű itt Budaörsön, hiszen az erre járók majd’ fele a görög kultúrát szerető, az iránt érdeklődő nem görög nemzetiségűek közül kerül ki.
Említettem a táncházainkat. Korábban már több közös rendezvényünk volt a helyi svábokkal, tavaly ősszel pedig a szerbekkel csináltunk egy közös táncos estet. Eltökélt szándékunk, hogy ezekkel az együttműködésekkel előkészítsünk itt Budaörsön egy nemzetiségi napot, amikor minden budaörsi érintett kisebbség bemutatkozhat a helyi polgároknak. Vannak tehát eredményeink, de persze tennünk kell a dolgunkat tovább. Most például azon munkálkodunk, hogy életre keltsük a Budaörs és a görög Pyrgos közötti testvérvárosi kapcsolatot. Ez korábban működött, az utóbbi években azonban gyakorlatilag megszűnt. Pedig egy ilyen együttműködés azt gondolom, nemcsak a görög nemzetiségűeknek lehet gyümölcsöző, nemcsak rólunk szól. Ennek révén például különböző budaörsi kulturális és civil csoportok mutathatnák meg magukat Görögországban és számos, izgalmas görög rendezvényre kerülhetne sor itt Budaörsön is. Azt gondolom, jól halad az ügy, az illetékesek nyitottak, de még sokat kell dolgoznunk, hogy ez a kapcsolat újra a régi legyen.
Te meglehetősen aktív szerepet töltesz be nemcsak a budaörsi, hanem az országos görög önkormányzat tevékenységében is. Ez azért nagyon komoly elkötelezettséget, erős identitást mutat. Honnan, kitől örökölted ezt?
Itt Budaörsön 2019-ben kértek fel a tisztségre, amit nagy megtiszteltetésként fogadtam el. Korábban voltam az országos önkormányzat elnökhelyettese, valamint a 2018-22 között parlamenti ciklus görög nemzetiségi szószólójának, Sianos Tamásnak a tanácsadója. Tavaly április óta pedig a Görög Intézet igazgatói posztját is betöltöm. Ez az intézmény az országos önkormányzat égisze alatt működik, a görög kulturális élet szervezésével foglalkozunk, kutatjuk a magyarországi görögök történelmét, de a sportélet segítése is benne van az alapszabályunkban. Ami pedig a saját identitásomat illeti, a nagymamám volt az, aki a negyvenes évek végén, a görög polgárháború miatt kénytelen volt elhagyni a hazáját és politikai emigránsként Magyarországra költözött. Neki köszönhetően egy kettős identitású családban nőttem fel, mind a nyelvet, mind a kultúrát, vagy akár a gasztronómiát tekintve. Gyermekként az ember úgymond „csak” megéli ezt, de felnőttkorban már sokunkban előjön az a szándék, hogy tenni is akarunk ezért. Apai ágon ugyanakkor hajdúsági magyar református családból származom, tehát teljes mértékben magyarnak is vallom magam.
Életed során volt olyan, hogy ezt a görög identitást mondjuk így, el kellett titkolnod? Ért esetleg bármilyen sérelem ezért téged itt Magyarországon?
Soha egyetlen pillanatra sem tapasztaltam ilyet. Azt gondolom, a Magyarországon élő nemzetiségeket senki nem akadályozza, gátolja abban, hogy szabadon megéljék a saját identitásukat, beszéljék a nyelvüket. Ez mind a tizenhárom Magyarországon hivatalosan elismert nemzetiségre igaz. Magyarországnak jelenleg úgy gondolom, kifejezetten dicséretes nemzetiségi politikája van, olyan, amely a szomszédos országokkal való viszonyra is pozitív hatással lehet. Gondolok itt például az utóbbi években rohamléptékben javuló magyar–szerb viszonyra. A jelenlegi magyar nemzetiségpolitika tehát modellértékű lehetne itt Európában, kár, hogy mindez bántóan kevés publicitást kap.
-fela-
