„Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.”
Új himnusz született. a 21.század magyar himnusza, melyet Dunaszerdahelytől Sepsiszentgyörgyig (majdnem) mindenki énekel. „Egy vérből valók vagyunk „- mondja az Ismerős Arcok bárdja, de vajon tényleg így van?
Az Országgyűlés 2018-as határozata után – Október 16. – a magyar- székely összetartozás napja – székelyföldi vezetők közleményükben úgy fogalmaztak: az Országgyűlés tagjai azt mondták ki, hogy az országhatárok elválasztanak ugyan, de a székelyek és a magyarok nemzeti ügyei közösek.
A székely-magyar összetartozás napját először 2019-ben ünnepelték meg, akkor avatták fel Agyagfalván az 1848-as nemzetgyűlés emlékházát.
A székelység ősi tanácskozóhelyére 1848 október 16-án az öt székből mintegy 60 ezer ember érkezett, a „harisnyás” volt székely jobbágyoktól a lófőkig minden réteg képviseltette magát. A lelkes tömeg kinyilvánította, hogy „a székely nép a testvériség karjaival kész magához csatolni minden fajú és vallású nemzetet, és ha bármelyiknek szabadsága megtámadtaték, utolsó csepp véréig oltalmazandja”, de „megvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy keblükben minden törvényellenes bujtogatást megszüntetvén a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak”. Kimondták a 19-25 éves székely ifjak általános hadkötelezettségét és egy székely hadsereg felállítását.
A helyszínen négy dandár alakult, és Székelyföld védelmében rögtön táborba is szállt, az agyagfalvi gyűlés jelentette a székely népfelkelés kezdetét, a székelység csatlakozását az 1848-49-es szabadságharchoz.
Hat éve már, hogy ünneplünk, örvendezünk, összetartozunk. A kezdeményezés szép, de hát naponta hallok románozást (erdélyi helyett), szerbezést (délvidéki helyett) szlovákot (felvidéki helyett). Nehéz kinőni a kommunizmusban berögződött pejoratív megjegyzéseket, még akkor is ha Hunyadi, Ady, Kányádi, Kós Károly, Benedek Elek és még lehetne folytatni vég nélkül, mintha a magyar nemzet kulturális kincsét gazdagították volna.
A berögződést persze meglovagolják a mai politika moslék koalíciói (ominózus decemberi népszavazás) és újabban a Tisza képviselői, (akik a szavazati joggal nincsenek kibékülve). Ezek a hétköznapokban haza, gondolataikban nemzetárulást követnek el. Ideje lenne a manapság általuk dicsőített németek, franciák példáját követve nemzetben, és nemcsak napi politikai haszonra gondolni.
De ünnepeljünk inkább a nemzet többségével együtt, Dunaszerdahelytől keletre Dunaszerdahelyig ( nem felejtve atyáink 1848-as fogadalmát).
„Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk”
Békesség Istentől
KCs
