Igen, nagyon rettenetesen hangzik a cím, de cseppet sem kattintásvadász. Eljutottunk oda,
hogy az a békés élet, amelyet magunkénak tudhatunk, lehet, hogy véget ér. Nem szeretnék
senkit se riogatni, de látva azokat a megszólalásokat az európai liberális elit részéről, azokat az
értelmetlen és öngyilkos háborús törekvéseket, amelyek nap mint nap hangoznak el, joggal fél
az ember a legrosszabbtól.
Amikor Mark Rutte NATO-főtitkár kijelenti, hogy olyan borzalmas háború érkezhet, amit a
nagyszüleink és a dédszüleink éltek át, akkor megrendül az ember lelke. Ezek lennének a
liberális világbéke képviselői, ezek lennének az egymást átkaroló és mindent elfogadó
széplelkűek? Hát, nem.
Mi, magyarok akkor is békés, szeretetteljes karácsonyra készülünk, ha sokaknak elment az
esze a világban. Az utóbbi bő száz év világégéseiben rengeteget szenvedett a magyar nemzet,
mi sosem akartunk háborút, a végén mégis ránk fogták, hogy mi vagyunk a békétlenkedők, mi
robbantjuk ki a háborúkat, és velünk vitették el mások helyett a balhét. A trianoni békediktátum
során megcsonkították a magyar államot, a második világháborút követően bűnös népnek
nyilvánítottak, vajon miért akarnánk mi újabb pusztító háborút?
Mi az igazságot akarjuk a nemzetünknek és a békét, ahogy a történelmünk során mindig. De ha minket támadnak, az utolsó erőnkig védekezni fogunk, ahogy mindig is tettük, számítson rá mindenki, aki a következő világégést tervezi. De nem kell, hogy így legyen, csupán a józan észre kell hallgatni, akkor is, ha
sokaknak ez szinte lehetetlen. Nehezen higgad le a világ, itt lüktet a békétlenség, érezzük a gonosz lihegését a fülünkben, mégsem térhetünk le az igaz útról. Bízzunk a Jóistenben, de ne várjuk tőle, hogy helyettünk megoldja a gondjainkat, önmagában a csodában bízni ugyancsak botor dolog.
Kellünk mi is hozzá. Lassan azonban valóban itt a Karácsony, a Megváltó születésének ideje, amikor a családok összebújnak a kuckó melegében és nem számít, hogy mi üvölt a tévéből, vagy mi jön szembe
az okostelefonról, mert egymásból merítünk erőt. Átmeneti, rövid kis időszak, a karácsonyokat
követő hónapokban sokszor gondolunk vissza ezekre a pillanatokra, amikor éppen békére
vágyunk a lelkünk mélyén.
Most talán még jobban várjuk ezeket az áldott napokat, most, amikor kicsit mardossa a szívünket, hogy vajon mit hoz a jövő év. Ha csak rajtunk, magyarokon múlna, nem kellene mitől félnünk, ám a métely már itt köröz keselyűként fölöttünk, ugyanazokat a szólamokat harsogva, mint amit az utolsó száz évben hallhattunk a békétlenséget szítóktól.
Igyekeznek éket verni magyar és magyar közé, igyekeznek bagatellizálni a veszélyt, közben villás nyelvükkel mégis háborús pusztításra készítik a társadalmat. Ezért fontos ez a mostani Karácsony, mert ki tudjuk tisztítani a fejünket és a lelkünket, hihetetlenül nagy szükség lesz rájuk jövőre. Áprilisban a keselyűk újra mindent bevetnek, nem kímélnek senkit és semmit, felhasználják a bizonytalan lelkűeket, felhasználják az évek alatt csepegtetett mérgek hatását, mindent egy lapra tesznek fel.
Ha sikert érnek el, az lesz maga a pusztulás, akkor pedig biztosan emlékek maradnak a meghitt, békés karácsonyok. Ez a mi felelősségünk, ez a mi küldetésünk, hogy a gyermekeink és unokáink ugyanúgy emlékezhessenek a család melegére, fel tudjanak töltődni szeretteik körében és őseik hitét, kultúráját tudják továbbvinni.
Ebben segítsen nekünk az Isten! Áldott, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
- Szabó Gergő –
