Nincs telkem a Frankhegyen, nem is volt, nem is lesz, csak kirándulni járok arra. Nem származik semmilyen politikai hasznom/károm a Frankhegy sorsának alakulásából, hiszen nem vagyok politikus. Budaörsi vagyok és természetszerető.
Tudjuk milyen a politika, bizonyos ügyek fontossága sajnos sokszor attól függ, hogy mennyi embert érint. Sok ember, sok szavazó, kevés ember, kevés szavazó. A Frankhegyen nagy területen kevés szavazó él, a budaörsi sajtó is jó, ha évente egyszer foglalkozik a területtel. Akkor is leginkább csak azért, mert az egyetlen hivatalos nyilvános fórumon, ahol a hangjukat hallatni tudják, ami ugye a közmeghallgatás, rendre parázs vita alakul ki.
De valami mégis rávette a városvezetést arra, hogy közvélemény-kutatást rendeljenek meg azzal kapcsolatban, hogy a budaörsiek támogatják-e a Frankhegy beépülését. Véletlenek nincsenek, így komoly oka van annak, hogy megrendelték a kutatást, ugyanis mi mással lehet majd takarózni, ha nem a budaörsiek többségi véleményével, ha továbbra is meg akarják akadályozni azt, hogy az ott élők például vízhez jussanak.
Nem hibáztathatjuk a válaszolókat, hiszen csak az általuk ismert – torz vagy hamis – információk alapján fogalmazták meg álláspontjukat, ráadásul rendkívül manipulatív kérdésekre válaszolva. A kérdések úgy lettek megfogalmazva, hogy olyan negatív hatásokra utaltak, amelyek akkor is a NEM választ csalták ki a válaszadókból, ha semmit sem tudtak a Frankhegyről. Így nem meglepő, hogy az az eredmény született, hogy a többség elutasította a Frankhegy beépülését.
Olyan kérdésfelevéseket fogalmaztak meg, hogy „hogyan romlik a közlekedésbiztonság”, „mennyivel növekedne a légszennyezettség”, „hogyan érintené hátrányosan a természetvédelmi területet”. Tehát nem is sugallták, hanem egyenesen kimondták azt, hogy romlani fog, növekedni fog és hátrányosan fogja érinteni. Gyalázatos eljárás, mint szépítsük.
Például a Kőhegy, vagy a Törökugrató beépítéskor még a természetvédelmi területeket érintő beépítések esetében sem kérdezték meg a budaörsieket. Félre ne értsen senki, nem azokat hibáztatom, akik vettek ilyen területeken telket, vagy építkeztek, hiszen ha lehetett, megtették, talán sokan nem is tudták, hogy a megvásárolt ház milyen területre épült. A felelősök azok, akik ezt lehetővé tették. A legnagyobb átverés a Frankheggyel kapcsolatban pont az, hogy ott a törvényi szabályozás miatt meg sem történhetnek a fentiekhez hasonló beépítések, mégis azzal riogatnak.
Előző írásomban utaltam már arra, hogy mielőtt bárki a városvezetésnek adna igazat, tájékozódjon a frankhegyiek álláspontjáról is, méghozzá elfogulatlanul, én is ezt tettem, aztán alkossanak a tények ismeretében véleményt. Nem sorolom fel a városvezetés összes érvét arra vonatkozóan, hogy miért nem történt semmi a Frankhegyen az elmúlt bő három évtizedben, mint ahogy a város és a Frankhegyi Víziközmű Társulat közötti jogi csatározásokat sem ismertetem, nyilván az utóbbi történetében is voltak problémás fejezetek.
Két részes cikkemben leginkább arra szeretnék rávilágítani, hogy vajon igazságos-e, ami a Frankheggyel történt, megfelelő volt-e a városvezetés hozzáállása, és hogy mi lenne a feladata azoknak a képviselőknek, akik az érintett egyéni választókerületekben győztek.
A 70-es évek közepén a Frankhegyet belterületbe vonta üdülőövezeti besorolással az akkori tanács, ez tény, és az sem képezheti vita tárgyát, hogy a rendszerváltozás utáni önkormányzati törvény előírta, hogy 1994-ig a közműves vízellátást meg kell valósítani, ami ózta sem történt meg. Budaörsnek 1991 óta Wittinghoff Tamás a polgármestere, és ne felejtsük el, hogy azokban az években a mostani Budaörs tetemes része még üdülőterület volt. Az a rész is, ahol a polgármester lakik.
Az elmúlt 34 év alatt 10 ezer fővel nőtt a város lakossága, mára tulajdonképpen csak a Frankhegy és a Szállások maradtak üdülőterületek, utóbbiak zártkertekkel,szinte minden más településrész lakó- vagy gazdasági övezetté lett átsorolva. Így a közművesítések is megtörténtek, mindez ugyanannak a polgármesternek a regnálása alatt. Hogy miért fontos ez? Azért, mert nem a városvezetés változásai miatt nem történtek meg az érdemi lépések a Frankhegyen.
Olyan létezik, hogy vezetőváltások esetén más koncepció mentén folytatódik egy-egy település fejlődése, de ebben az esetben erről szó sincs. Wittinghoff Tamásnak és csapatának településszerkezeti elképzelése sohasem az volt, hogy a sűrűbben lakott központi városrészek, és a már a kialakult kertvárosias részek körül megmaradjon az üdülőövezet. A cél az volt, hogy ahol lehet, ott állandó lakosság legyen, vagy gazdasági tevékenység folyjék, ezt támasztják alá a régebbi építési szabályzatok, települési koncepciók is, és nyilván a telekkel rendelkezők döntő többsége is ezt szerette volna.
Mindig voltak, akik felemelték a hangjukat a zöldterületek drasztikus csökkentése ellen, akik szerették volna, ha sokkal természetközelibb marad a város. Én is így voltam ezzel, ami nem azt jelenti, hogy ne értettem volna meg, hogy egy agglomerációs település előbb-utóbb mindenképpen benépesül, de nem mindegy, hogy mekkora telkekre mekkora házakat építenek fel. Az viszont mégiscsak felháborító, hogy ugyanazok, akik mindenhol elősegítették a zöldterületek, kertek eltűnését, amivel örökre megváltoztatták a települést, azzal érvelnek, hogy a Frankhegy a város tüdeje, ezért meg kell maradnia olyannak, amilyen most.
Ha minden városrész esetében ezzel a szemlélettel álltak volna a hozzá a beépítéshez, akkor sem lenne jogos, hogy még a vizet sem engedik bevezetni, de így egészen gyomorforgató ez a történet. Sokan aggódnak az erdőkért, én magam is, de ebben az esetben ez ismét csak a városvezetés szándékos félretájékoztatása. Ugyanis a Frankhegyen az erdők természetvédelmi, tájvédelmi oltalom alatt állnak, a telkeken lévő fákra pedig ugyanaz érvényes, mint bármely más ingatlan esetében. Amennyi fa eddig eltűnt a városból, azt a frankhegyiek ellen hergelők tüntették el olyan szabályzatokkal, rendeletekkel, amelyek ezt lehetővé tették.
Most pedig ugyanők, immár „zöldként” fákat ültetnek a TV kamerája előtt. A liberalizmus mindig is városiasabb ideológia volt, az SZDSZ is nagyvárosi párt volt, csak az utóbbi időben tűzték a baloldali és liberális pártok, mozgalmak a zászlajukra a zöld gondolatot, amely eredetileg konzervatív gyökerekkel rendelkezik. Nagyon jó lett volna, ha a természet- és környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve fejlődött volna ez a város, de sajnos nem így történt.
A Frankhegy immár 50 éve belterületi üdülőterület, és jelenleg sincs 10-15%-os beépítettségnél magasabb arány, szemben a budaörsi lakóövezetek nagy részével. Ne is legyen magasabb, én is ezen az állásponton vagyok, de ezt a Helyi Építési Szabályzat biztosítani is tudja a jövőben is. De ettől még – főként mert belterület – joguk van vízhez és elektromos áramhoz!
Gondolom nem szükséges hosszú felsorolással bebizonyítanom, hogy ezeket a közüzemeket sok település még a külterületein is biztosítja, az a településlista pedig még hosszabb lenne, amely azt sorolja fel, hogy hol valósult meg a közművesítés úgy, hogy nem önkormányzati forrásból épült ki, de lehetőséget kaptak a tulajdonosok a kiépítésre önerőből és pályázati forrásokból. Frankhegyen minden megoldást meggátol a városvezetés.
A közművesítés tekintetében irreleváns, hogy bizonyos városrészek esetében mekkora hányadban finanszírozták a fejlesztéseket a tulajdonosok, ugyanis ezzel is takarózik a városvezetés, mivel a frankhegyiek is vállalták volna/vállalják az anyagi hozzájárulást, csak éppen a hivatal nem ad engedélyt semmire. Három évtizede nézik a frankhegyiek, hogy dugig épült a város, de sehol máshol nem hergelt a városvezetés sem azzal, hogy mekkora forgalom lesz, sem azzal óvodákat és iskolákat kell majd építeni.
Pedig brutális forgalom lett, és intézményeket is kellett építeni, hiszen mindenhol máshol lakóövezet lett az üdülőövezetből. Szövegezzük le, hogy a Frankhegy ÜDÜLŐÖVEZET, és az is marad (az övezeti besorolás fennmaradása ugyanis önkormányzati hatáskör), egyszerűen csak vizet szeretnének, csatornát és elektromos áramot! Ráadásul az ellehetetlenítéssel a Szállások sem juthatnak vízhez. A XXI. században, Magyarország legfejlettebb településén.
Folytatás következik.
(Földváry)
