Immáron harmadik ciklusát kezdhette meg tavaly ősszel a Pest vármegyei közgyűlés elnökeként Szabó István. Az elmúlt bő évtized finoman szólva sem telt eseménytelenül, így az Arany Agancsnak adott interjújában nemcsak a jelen ciklus terveiről, hanem az elmúlt időszak legfontosabb történéseiről is beszélgettünk az elnökkel.
Kicsit akkor tekintsünk vissza az első két ciklusra, mik voltak a kiemelkedő események, sikerek esetleges kudarcok ebben a bő évtizedben?
Nagyon érdekes, de mind a két időszaknak megvolt a maga húzótörténete, amire aztán felépítettünk az egész működésünket. 2014-ben, amikor elnök lettem, Budapest és Pest vármegye még egy úgynevezett uniós régiót alkotott.
Ez a megye szempontjából kifejezetten előnytelen volt, hiszen a főváros gazdasági fejlettségét mutató száma jelentősen felhúzta a közös átlagot. Hogy konkrét számokat mondjak, Budapest olyan 160 százalékon állt, mi meg olyan 60-62 százalékon. Uniós támogatásokat így nem kaphattunk, hiszen az csak 80 százalék alatti átlaggal igényelhető. A fő feladatunk tehát az volt, hogy meggyőzzük a kormányt, ez egy rossz konstrukció és felkérjük őket arra, ezt a nézőpontot képviseljék az uniós döntéshozók előtt is.
Az első dolgunk tehát az volt, hogy dolgozzunk ki egy előterjesztést a kormány felé. Dr. Csath Magdolna professzor asszony segítségével, külföldi és magyar szakértők bevonásával el is kezdtük a munkát. Készült is egy igen alapos tanulmány, amelyben felsorakoztattuk azokat az érveket, amellyel bizonyítottuk, hogy Pest vármegyét milyen mértékben érintette hátrányosan ez az állapot. A kormány befogadta az anyagot, majd benyújtotta az unió érintett testülete felé is. 2016-ban pedig meg is született a döntés a régió szétválasztásáról, így nagy örömünkre önállóak lettünk.
Ezzel akkor rögtön ki is nyílt az az uniós pénzcsap?
Nem, önálló forrásunk ekkor nem volt még, hiszen ekkor egy hétéves uniós ciklusnak pont a közepén jártunk. Úgy gondoltuk viszont, hogy ha a kormány egyetértett velünk abban, hogy Pest vármegye hátrányt szenvedett el, kérjünk kompenzációt erre az időszakra. Mi kiszámoltuk, hogy az azt megelőző mintegy 12 évben nagyjából olyan 240 milliárd forintnyi hátrányt okozott ez az állapot, a kormánynak azonban ennél lényegesen kisebb összeg jött ki. Végül némi tárgyalás után megállapodtunk, hogy összesen 80 milliárd forintot kapunk.
A kormány egyetlen dolgot kötött ki ezzel kapcsolatban, hogy az összeg 56 százalékát gazdaságfejlesztésre kell fordítanunk. Itt most nem egy szűken vett gazdaságfejlesztésre kell gondolni, hanem egy tágabb értelmezésre. Ide tartozott például a bölcsőde-fejlesztési program is, hiszen ezzel segíthettünk a kisgyermekes anyák visszatérni a munkaerőpiacra.
Nagy hangsúlyt kapott a kis- és középvállalkozások segítése is, annyi kitétellel, hogy főként olyan cégek kaphattak támogatást, amelyek vállaltak egy technológia-váltást. Itt jegyezném meg, hogy pont mostanában zajlanak e támogatások ellenőrzései és a visszajelzések alapján megállapíthatjuk, hogy azok a vállalkozások, amelyek képesek voltak ilyen típusú fejlesztésekre, modernizációra, azoknak most sincsenek piaci problémáik.
Ott azonban, ahol ezt nem tudták végrehajtani, bizony vannak. Többek között ennek a gazdaságélénkítő programnak is köszönhető, hogy Pest vármegye az elmúlt években igen komoly GDP-bővülést tudhat magáénak. Amikor indultunk, tehát 2016-ban éppen csak túlléptük a 55 százalékot, jelenleg viszont már meghaladtunk a 65-öt is.
Ez volt tehát a 2014-2019-es időszak húzótörténete. Következett a 2019-ben induló ciklus. Itt azért, ha jól gondolom, már egyéb, előre nem látható eseményeik is befolyásolták a prioritásokat.
Igen, ez így van. Jött a covid-járvány és ez alaposan megváltoztatott mindent. Nemcsak gazdaságilag, hanem, ami talán még ennél is lényegesebb, társadalmilag is. Nagyon markánsan meglátszott, hogy amikor sikerült kijönni a járványból, azok a közösségek, amelyek előtte jól működtek, mennyire szétestek és mennyire nehezen találtak magukra.
Így nagyon fontos ügy volt számunkra segíteni ezeknek a közösségnek az újra erősödését. Ilyen projektünk volt például az értéktáraink fejlesztése. Ennek egyik eleme volt a településeink inspirálása arra, hogy a térségük értékeit gyűjtsék össze, propagálják, ezzel is elősegítve az együvé tartozás érzésének erősítését. Kiállításokat szervezünk, minél szélesebb körben megmutatva azt, milyen értékeink vannak és inspirálva a vármegye településeit, hogy ők is gyűjtsék össze és tegyék hozzá ehhez a kollekcióhoz azt, ami nekik van. Ezt a kiállítást pedig nemcsak a vármegyén kívül, hanem a határon túl is igyekszünk bemutatni, voltunk például Hargita megyében is.
Ezzel párhuzamosan Elekes Gyula képzőművész tűzzománcból készített egy Szent Korona másolatot, amely szintén járja a térséget. Ezt is azzal a céllal, hogy erősítse közösségi tudatunkat. Tehát ebben az időszakban nem a gazdasági építkezésen volt a fő hangsúly, hanem a társadalmi, kulturálisén. 2020-ban ugyanakkor a kormány hozott egy határozatot, amellyel úgynevezett kiemelt gazdasági övezetet hozott létre az országban. Egyet például itt Pest vármegyében, Göd térségében.
Ez egy addig számunkra nem ismert feladatot adott, ki kellett alakítani a működési struktúrákat, az ezzel kapcsolatos fejlesztési terveket, beruházásokat. Ez a projekt mintegy négy és fél évig működött, ekkor egy kormányhatározat megszűntette ezeket a kiemelt övezeteket, így az időközben elkészült beruházások, városfejlesztések, üzemépületek, sőt iskolák is átkerültek Göd hatáskörébe.
Eljutottunk ezzel tavaly októberig, amikor is immáron harmadszor is megkapta a megbízást, hogy vezesse a vármegyei közgyűlést. E ciklust tekintve, azt gondolom, egyelőre csak tervekről beszélhetünk, ám nekem úgy tűnik, a korábban említett kettős terület, a gazdasági-, illetve az identitásfejlesztési tervek ismét komoly prioritást élveznek.
Igen, kezdjük a gazdasági részével. Elindult a versenyképes járások program, javában zajlanak az egyeztetések. Azt azért megjegyezném, hogy itt a korábban említett közösségépítés is szerepet kap, hiszen egy-egy járás településeinek közösen kell kidolgozniuk azt, térségükben milyen beruházásokra, fejlesztésekre pályázzanak, melyek a prioritást élvező területek. Ahol eddig is megfelelő volt a kommunikáció, ott igazából nem volt sok dolgunk.
Csak oda kellett mennünk letárgyalni azokat az előterjesztéseket, amelyeket ők már közösen kidolgoztak, elkészítették. Könnyedén, néhány óra alatt kialakult a konszenzus és elkészült a dokumentum, amit mi majd tovább vihetünk a minisztérium felé. Ám, nem mindenhol van így, van, ahol ez a bizonyos kommunikáció döcögősebb, nehézkesebb. De ott a szép feladat, hogy valahogy mégis létrejöjjön egy közös álláspont.
Nemrégiben elkészült a Budaörsöt is magába foglaló járás előterjesztése is. Ebben nagy hangsúlyt kap többek között a közlekedés fejlesztés, közlekedésbiztonság kérdése is. Mennyire kivitelezhetők az ezekben foglalt fejlesztési igények?
Ezek nagyon fontos kérdések, hiszen Pest vármegye lakossága rohamtempóban nő, mára meghaladtuk az 1,3 milliós lélekszámot. Ezek pedig új kihívásokat jelentenek az előbb említett témakörökben is. Főként, hogy ha figyelembe vesszük, hogy a közlekedési kultúránk nem feltétlenül fejlődik ugyanekkora ütemben. Be kell tehát avatkozni és a kormány most igen komoly forrásokat szán erre.
Budaörs kapcsán ugyanakkor az agglomerációs problémákat is meg kell említenünk. A kormány ebben a kérdésben is lépett. Létrejöttek az úgynevezett fejlesztési tanácsok, többek között egy olyan is, amelyek a főváros környék agglomeráció problémáit igyekszik orvosolni. Ez a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanács. Minden tanács élére kineveztek egy kormánybiztost is. Ezt a feladatot itt Láng Zsolt kapta, akivel közösen végezzük az elnöki tevékenységet.
Szakértők bevonásával elindult egy nagyon széles körű állapotfelmérés, melyek azok az égető problémák, ahol nagyon gyors döntéseket kell hozni, melyek azok, ahol egy hosszabbtávú stratégia kidolgozása szükséges. Őszintén bízom benne, hogy a kormány biztosítani tudja majd azokat a forrásokat, amelyekkel látható, érzékelhető javulást tudunk elérni e témában is.
-fela-
