Azzal van tele mostanában a sajtó, hogy veszélyben van a sajtószabadság, ha életbe lép az
átláthatósági törvény. Ez nem igaz. Mindenki ezután is azt ír le, amit akar, és ott, ahol akar,
természetesen nincs, és nem lesz cenzúra. Meg lehet írni, ki lehet nyomtatni, és ha van olvasótábor,
akkor ők megveszik továbbra is a nyomtatott sajtóterméket.
Ha nem elég a fenntartáshoz az eladásból befolyt összeg, akkor a lapban bármennyi hirdetést el lehet helyezni, azt meg senki ki ne találja, hogy nem mernek hirdetni. Az RTL is dugig van reklámokkal ugyanúgy, mint a TV2, és az ATV-n is mennek a hirdetések, nemcsak a HírTV-n. Pedig nem ugyanazokban a csapatokban fociznak.
Bármilyen időszaki kiadványt fent lehet tartani – amire van érdeklődés – az előző két tételből,
kiegészítve például önkormányzati forrásokkal (vagy akár csak abból), hazai támogatók adományait is
fel lehet használni, sőt, akár külföldi forrást is. Az országos online médiában ugyancsak lehet hirdetni,
sőt, többlettartalmakért előfizetői díjat már most is kérnek, és ugye támogatókat is szerezhetnek a
jövőben is, csak éppen nem olyan külföldi szponzorokat, akik konkrétan megrendelik a politikai
tartalmakat.
A balliberális média szerint a törvény hatálybalépése esetén elesnek majd a határon túli magyarok
mikroadományaitól, ami a túlélésüket segítette. Ez az érv kemény azért. Bár az USA is a határainkon
túl van, és tudunk olyan milliárdost, akit ők magyarnak tartanak… De ha valóban hosszú tömött
sorokban érkeztek a határon túli magyaroktól egy-egy sajtóorgánumhoz a mikoradományok, amit erősen kétlek, akkor annak semmilyen törvényes akadálya nem lesz továbbra sem. A kettős állampolgárok nem számítanak külföldinek.
Azt is sérelmezték, hogy nem vehetnek rész külföldi pályázatokon. Pályázati forrás ezen túl is
rengeteg érkezni fog Magyarországra úgy, hogy a kedvezményezett szervezet esetében fel sem merül
a jegyzékbe vétele, mivel a kiírója (és finanszírozója) nem közvetlen vagy közvetett politikai
tevékenységet vár el.
Biden ciklusában az Egyesült Államok nagykövetségei csak ott pénzelték az „objektív” médiát, ahol
jobboldali kormány volt, és amelyet szerettek volna leváltatni. Ez pedig kőkeményen politikai
tevékenység finanszírozása volt, egy másik ország kormányától érkezett pénz azzal a céllal, hogy
hatalomhoz segítsék a „civil, független és objektív” támogatottak által propagált politikai pártokat.
Még hogy független sajtó! Ha ez nem függőségi viszony, akkor mi az?
Mondjuk ki egyértelműen, hogy a beterjesztett törvény célja az, hogy civilnek álcázott politikai
szervezetek, függetlennek kikiáltott sajtóorgánumok belföldi politikai tevékenységet ne
végezhessenek úgy, hogy rájuk nem vonatkoznak a politikai pártokra kötelező szabályok, és ehhez a
forrásokat külföldről kapják.
Mégiscsak kabaré, hogy a transzparenciáért rendszeresen asztalt veregetők most azért tüntetnek, hogy ne lehessen vizsgálni, hogy milyen pénzből működnek. Nem tiltást fogalmaz meg a törvény, ha elfogadják, hanem információt kell majd adni arról a hatóságoknak, hogy milyen külföldi forrásokból működnek az adott civil szervezetek, amit egyébként eddig is kötelességük volt megtenni.
A változás csak az, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálni fogja, hogy a külföldi finanszírozásnak
a célja politikai befolyásszerzés-e Magyarországon, avagy sem, a megfogalmazott szuverenitási
alapelveket figyelembe véve. Jegyzékbe csak akkor kerülnek, ha bebizonyosodik, hogy igen. Az ilyen
jellegű külföldi politikai befolyásszerzés ellen az Egyesült Államokban már 1938-ban törvénybe
iktatták azt, hogy regisztrálni kell a külföldi finanszírozású szervezeteket.
A hazai törvény az amerikai jogalkotáson alapul, csak sokkal kevésbé szigorú. A sok balliberális médium, amely most a véleménynyilvánítás ellehetetlenítését hazudja, nem csak ideológiailag nem független, hanem működését tekintve sem az. Ha nem arra kapták ugyanis a támogatást külföldről, hogy írjanak arról, amiről szeretnének, hanem bizonyos tartalmakat várnak el tőlük cserébe a pénzükért, akkor az igenis sérti a szuverenitást, és az már nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.
Fogadjunk, hogyha a Telex egyszer csak cikksorozatot indítana azzal a címmel, hogy „Miként neveld a gyermekeidet katolikusnak”, vagy a HVG-ben Bogár László kapna önálló rovatot, akkor egy forintot – jobban mondva egy eurót vagy dollárt – sem kapnának a működésükre.
Azok közül, akik most siránkoznak, hogy nem tudnak tovább működni majd, többen eddig azt
mantrázták, hogy zömében mikroadományokból tartják fenn magukat. Most akkor melyik az igaz
állítás?
Hazudnak a támogatásaikról, azt hazudják, hogy vége a szólásszabadságnak, a sajtószabadságnak.
Pedig az igazság az, hogy ezentúl is sajnos támadhatják a kereszténységet, szidhatják a hazájukat, a
nemzetüket, kritizálhatják a határon túli magyarság támogatását és népszerűsíthetik a
genderpropagandát. Szerintük ezek leírása maga a „szabadság”, amit egyébként megtehetnek a
jövőben is, csak éppen az ehhez szükséges pénzt nekik kell előteremteni hozzá.
Nincs kétségem, hogy magyar források is lesznek erre, de nem annyi, mint amennyit külföldről kaptak. Gigantikus pénzeket akartak most is hazai eltartottaik számára biztosítani külföldről ahhoz, hogy Magyarországnak olyan kormánya legyen a jövőben, amelyet kézi vezérléssel irányíthatnak. Valójában az egész hiszti amiatt van, hogy sokkal kevesebb lesz a kampánypénzük. De akkor mondják ezt, ne hazudozzanak.
(Földváry)
