Elkezdődött egy újabb év, ezért egy sorozatot is útjára indítok. Azt szeretném minden hónapban egy, esetleg két részben bemutatni, hogy számomra mit jelent az, hogy a város az otthonom, nem pedig csak a lakóhelyem. A célom nem az, hogy felsoroljam mi történt az adott hónapban, inkább a gondolatébresztés a motivációm, megmutatni azt, hogy mi, mint városlakók mivel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy Budaörs megtartson minél többet régi arculatából, hangulatából, ami otthonossá és egyedivé teszi a városunkat, hogy ne csak egy legyen a sok hasonló agglomerációs település közül.
Budaörs legszomorúbb évfordulója január 19-e, a kitelepítés emléknapja. A város minden évben megemlékezéseket tart ezen a napon, de ahhoz, hogy az elüldözöttek hagyatéka ne muzeális érték legyen csupán, hanem a jelenben és a jövőben az életünk része is, nem elég a koszorú, nem elegek a szép szavak, gondolatok.
Őrizni és ápolni kell a hagyományokat, megélni az ünnepeket, és óvni a még megmaradt építészeti örökséget. Álszent dolog a Mindszenty óvoda oldalán elhelyezett emléktábla előtt a kitelepítettekre emlékezni úgy, hogy az óvoda régi, szép kapujának felújítására sem a város teremtette elő a forrásokat, hanem más adta a támogatást rá.
Nem csak Budaörsön, hazánk szinte minden településén a néprajzi hagyományok zöme egy-egy vallási ünnephez kötődik. Fontosnak tartom, hogy azok a budaörsiek is érezzék magukénak ezeket a hagyományokat, akik nem hívők, vagy akik az elmúlt évtizedekben költöztek ide. Vegyenek részt az eseményeken, legyenek részesei a közös élményeknek, érezzék magukénak a város múltját!
Január 6-a Vízkereszt ünnepe, Urunk megkeresztelkedésének napja, és az a nap, amikor a betlehemi csillag a jászolhoz vezette a napkeleti bölcseket, valamint a kánai menyegző időpontja is. Budaörsön is hagyomány, hogy a pap kérésre megszenteli házaink, lakásaink bejárati ajtaját, és minden szobába szentelt vizet szór.
Békesség e háznak és minden lakójának! – így szól a köszöntés. Régen a bejárati ajtónál a budaörsiek ezt mondták: Uram, áldd meg, aki belép és kilép itt!
Minden évben január hónapban tartják meg a keresztény egyházak a világon az ökumenikus imahetet, amelynek keretében Budaörsön egy-egy templomban egy-egy másik felekezet hirdet igét. Annak ellenére, hogy a városvezetés és a testület tagjai többségben nem hívők, Istennek hála több felekezetnek is épült városunkban temploma, amelyhez komoly forrásokat biztosított az adott egyház és a Magyar Állam.
A Nepomuki Szent János-templomon kívül az Evangélikus Templom, a református Szőlősgazda Háza és a Baptista Imaház is várja a hívőket, és reméljük mihamarabb befejeződik a Szent Demeter Görögkatolikus Templom építése is. Minden keresztény gyülekezet nagy szeretettel hívja és várja az egész év során azokat, akik szeretnének e közösségekhez tartozni még akkor is, ha csak néhány rendezvényükre tudnak ellátogatni.
Azok a középkorúak és náluk idősebbek, akik a kommunizmus évtizedei alatt nem vettek részt miséken, istentiszteleteken és az egyházi eseményeken, sok esetben először csak a gyermekeiket kísérték el, de végül állandó tagjaivá váltak e közösségeknek.
Budaörs város hivatalos weboldala az ökumenikus imahetet, mint városi eseményt nem tartotta ugyan „említésre méltónak”, de legalább az adventi gyertyagyújtások szerepeltek decemberben a városi naptárban.
Szeretném felszólítani a budaörsi képviselő-testület tagjait, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy Budaörs város honlapján a „Közösség” menüpontban legyen olyan almenüpont, hogy „Egyházi élet”, ahol szerepelnek a keresztény egyházak honlapjainak címei, elérhetőségei! (FOLYTATJUK!)
–Földváry-
