A magyarországi németek kitelepítésének és elűzetésének 79. évfordulójára emlékeztek Budaörsön. A rendezvény a hagyományoknak megfelelően a Nepomuki Szent János katolikus templomban tartott szentmisével kezdődött, ezt követően pedig Gajdos-Frank Katalin köszöntötte a megjelenteket.
A budaörsi Heimatmuseum igazgatója két nyelven tartott beszédében felidézte, hogy magyarországi németként nagyszülei beszámolóiból tudott az eseményről, de a rendszerváltást megelőző évekig még a családjában is csak félve hozták szóba azt. Kitért arra is, hogy a 2. világháború után rendezett potsdami konferencia az érintett országok saját hatáskörébe adta döntést, egyéni vagy kollektív büntetést alkalmazzanak a hazájukban élő németekkel. Így teljes mértékben az akkori magyar államvezetés döntött arról, kitelepít az országból mintegy 200 ezer magát magyarnak valló embert.
A történelmi múlt felidézésével kezdte beszédét Wittinghoff Tamás is. Budaörs polgármestere Bibó István visszaemlékezését idézte fel, aki akkor a belügyminisztérium érintett osztályvezetőjeként elítélte a kitelepítést, előterjesztett egy másik tervet is, ám azt az államtanács leszavazta.
Harmadikként Boros György gondolatait hallgathatták meg a jelenlévők. A Budaörsi Német Önkormányzat elnöke családtagjai, barátai személyes élettörténeteit idézte fel.
Beszédét egy barátja által elmondott gondolattal zárta, amely szerint bár megbocsátanak azoknak, akik a kitelepítést vezényelték és véghez vitték, nem felejtik el a 79 évvel ezelőtt történteket.
Ezt követően a résztvevők a Mindszenty katolikus óvoda falán elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait, majd a megemlékezés a budaörsi állomásnál elhelyezett emléktáblánál zárult.
