Az a gól igazán emlékezetesre sikeredett. Az egyiptomi junior labdarúgó vb elődöntőjében jártunk. A meccsből már alig tíz perc volt hátra, Ghána 3:1-re vezetett Magyarország ellen, amikor egy előre ívelés találta meg Balajti Ádámot. A csatár már a labda levételével becsapta a rátámadó védőt, majd még egy ghánait kicselezve egy elég furcsa mozdulattal, kicsit spiccel, kicsit külsővel úgy rúgta meg a labdát, hogy az gyakorlatilag a kapust kikerülve jutott a kapuba. Az afrikai hálóőr gyakorlatilag mást nem is tudott tenni, csak a földre rogyni, védeni esélye sem volt. Az eredmény, a kapussal együtt három fekvő, csodálkozva néző ghánai és egy visszafogottan gólt ünneplő Balajti Ádám. Maga a labdaérintés ugyanakkor annyira fura volt, hogy a focirajongók azóta, azaz szinte 15 éve azt találgatják, tudatos volt-e, vagy csak, ahogy mondani szokták belebotlott a labdába. Főszereplőnk, Balajti Ádám azóta jónéhány magyar klubban feltűnt, jókora vargabetűket leírva pedig jelenleg itt Budaörsön erősíti a csapatot. A vele készült beszélgetés során pedig természetesen előkerült annak a 15 évvel ezelőtti, emlékezetes gólnak a titka is.
Akkor kezdésként rántsuk le a leplet erről a másfél évtizedes rejtélyről! Mennyire volt tudatos az a labdaérintés?
Azért már nekem is erősen kell koncentrálnom, hogy felidézzem annak a gólnak a születését, de abban teljesen biztos vagyok, hogy egy teljesen tudatos, előre megtervezett mozdulat volt
Maradjunk a kairói világbajnokságnál. Te majd két évvel fiatalabb voltál akkor, mint a csapattagok többsége. Emlékeim szerint az utolsó pillanatokban kerültél az utazó keretbe. Ez hogy történt?
Én akkor már pályára léptem a Diósgyőrben az NB I-ben. Mindössze 18 évesen. Ez akkoriban azért elég ritka volt, nem volt annyira általános, mint mostanában, amikor már van például ez a fiatalszabály is. Szóval én rendszeresen játszottam és ezzel hívtam fel magamra Egervári Sándor kapitány figyelmét. A vb előtt nem sokkal ugyanakkor volt egy bokasérülésem is. Úgy tűnt, nem is utazhatok, de szerencsére felépültem és végül pályára léphettem. Abban a keretben egyébként rajtam kívül még két 18 éves volt, Kovácsik Ádám kapus és a győri Kiss Máté, aki a cseheknek azt a hatalmas bombagólt rúgta, amit emlékeim szerint a vb legszebb találatának is választottak.
Az a csapat végül bronzérmes lett a világbajnokságon. Hosszasan sorolhatnám a neveket, Németh Krisztiántól kezdve Varga Rolandon, a Simon testvéreken át egészen Komanig, akikről azt gondoltuk, akár nemzetközi sztár is lehet belőlük, de gyakorlatilag Gulácsi Péteren kívül mindenki ígéret maradt. Mi lehet ennek az oka szerinted?
A többiek nevében természetesen nem tudok nyilatkozni, de úgy gondolom, ez egy nagyon sok összetevős történet. Rengeteg múlik a szerencsén, jókor vagy-e jó helyen, ki az edződ, menedzsered. Egy-egy nehezebb periódus, mondjuk egy sérülés, vagy rosszabb forma esetén mennyi segítséget, türelmet kapsz. Lehet egy rossz döntés, rossz klubválasztás és már vakvágányra is futottál. Szóval, egyértelműen úgy gondolom, szép dolog a tehetség, de önmagában kevés, rengeteg egyéb tényező is kell ahhoz, hogy valaki ne csak örök ígéret maradjon.
Valljuk be, neked is jóval komolyabb karriert jósoltak 15 évvel ezelőtt. Te mennyire vagy elégedett az eddigi pályafutásoddal?
Elégedett semmiképpen sem lehetetek, az egyértelmű. De nehéz határozottan megneveznem bármi konkrét esetet, vagy történést a pályafutásom során, amit okolhatok ezért. Az biztos, hogy én a junior világbajnokság idején Diósgyőrben játszottam, jól is éreztem magam, de átkerültem Debrecenbe. Ott viszont megmondom őszintén, nem találtam a helyem, én kértem, hogy adjanak kölcsön. Így voltam Újpesten, az MTK-ban, végül Mezőkövesen, ahová végül át is igazoltam. Aztán még sorolhatnám a klubokat, ahol játszottam, de sajnos igazán gyökeret verni sehol sem tudtam. Egészen 2018-ig, amikor az akkor NB II-es Vasashoz kerültem. Ott az első évem igazán emlékezetesre sikeredett, hiszen NB II-es rekordot beállítva lettem gólkirály, majd végül 93 meccsen összesen 52 gólt lőttem. Megválasztottak csapatkapitánynak is, szóval jó volt a társaság, jól is éreztem magam. Később azonban új vezetőség jött, akiknek már nem fértem be az elképzeléseibe.
Voltál egy ideig Tiszakécskén, aztán 2024-ben jött a Budaörs. Hogyan kerültél ide?
Egy régi játékostársam, barátom Birtalan Botond már itt játszott. Ő keresett meg azzal, nincs-e kedvem ide igazolni. Végül rövid gondolkodás után úgy határoztam, jövök és ez egyelőre úgy tűnik, jó döntés volt. A körülmények nagyon jók, mondhatni inkább másod-, mint harmadosztályúak. A stadion is gyönyörű, ráadásul jelenleg Budapesten élek, szóval sokat nem kell utaznom, hogy itt legyek. A tavaszt még elengedtem, utol kellett érnem, újra felépítenem magam. Ez szerencsére jól sikerült, úgyhogy az őszt már konkrét célkitűzésekkel kezdtem el. Mégpedig azzal, hogy újra gólkirály akarok lenni. Itt a csoportban mindenképp, de igazán azzal lennék elégedett, ha az egész NB III legeredményesebbje lennék. Úgy gondolom, jó úton is haladok, hiszen az eddigi 16 meccs alatt 11 gólt lőttem (ezt majd aktualizálom vasárnap, remélhetőleg Óbudán is betalálsz). Persze, ehhez kellenek a játékostársak is és e téren is jó döntés volt Budaörsre igazolnom, hiszen itt több egykori csapattárssal, baráttal játszhatok együtt. Gondolok itt ugye Birtalan Botondra is, akivel már a Vasasban is nagyon éreztük egymást. Ő sajnos most sérült, úgy tűnik hosszabb időre nélkülöznünk kell. De szerencsére itt van Szedlár Zoli, akivel korábban szintén a Vasasban játszottam együtt, tőle remek labdákat, centerezéseket kapok. Szóval, nemcsak a körülmények, a csapattársak is inkább legalább másodosztályúak. Remélem, ezt a majd a pályán is sikerül bebizonyítanunk, bár a feladat nem tűnik túl könnyűnek, hiszen a Bicske nagyon elhúzott. Ezért eléggé váratlannak mondható fejlemény, de a helyzetet egyáltalán nem érzem reménytelennek. Szerintem ez a tetemesnek tűnő hátrány is ledolgozható és kiharcolhatjuk, hogy jövő ősztől megint másodosztályú meccsekre járhassanak a budaörsi focirajongók.
- fela –
