A „Szilvi néni” – bátran kijelenthetjük, egyfajta intézményi fogalom a Mindszenty József Katolikus általános Iskola mindennapjaiban. Nem csoda, hiszen a kezdetektől, azaz három évtizede gondozza és pallérozza az iskolába járó diákok mozgáskoordinációját és kondícióját a testnevelés és gyógytestnevelés órákon és sportkörökön, diákolimpiai felkészítéseken. Ebben a tanévben a város is elismerte munkásságát és megkapta az év pedagógusának járó Szakály Mátyás-emlékérmet. E jeles alkalomból beszélgettünk Vele, ám nemcsak az elmúlt három évtizedről faggattuk, hanem a jövőbeli terveire is kíváncsiak voltunk.
Hogyan kezdődött a ’Mindszenty’ és Szilvi néni kapcsolata?
1981 mozgalmas, sorsfordító év volt az életemben: ekkor kerültem Budaörsre házasság révén, ebben az évben végeztem a főiskolán és kezdtem dolgozni Országos Traumatológiai Intézetben gyógytornászként. A GYES és GYET ideje alatt szakmai munkám fejlesztése érdekében óvodás korú gyermekekkel kezdtem foglalkozni preventív tornát alkalmazva. Mozgásszervi vizsgálattal kiszűrtem azokat az apró elváltozásokat, amelyeket tornával szépen lehetett korrigálni.
A GYET lejárta után már nem akartam a városba visszajárni, hanem budaörsi munka után néztem. Gyógytornász státusz nem volt, de ebben az időszakban alakult újjá a katolikus iskola. Az iskolát a Római Katolikus Egyházközségünk szervezte, alapította (1994) és ennek aktív részesei voltunk: tanulók toborzásával, tantestület szervezésével, kétkezi munkával… Nagy örömmel, lelkesen vettünk részt ebben az alkotó feladatban. A tanári karban testnevelő és gyógytestnevelő tanári munkát vállaltam. E közben megszereztem a szükséges pedagógus diplomákat is. Rengeteg emlékem fűződik a megalakulás éveihez. Egy nulláról induló intézmény esetén sok mindent kellett beindítani, kialakítani… például emlékszem, amikor a tanári karban megfogalmaztuk az azóta is használt tanítás előtti és utáni imánkat. A sportcsarnokunk felépítéséhez szükséges anyagi forrásokat a mostani posta helyén álló Szent József közösségi házunk eladásából fedeztük. Iskolánk fejlődését és az elért eredményeket látva, nagy öröm és büszkeség tölt el.
Mennyire befolyásolta a döntését az, hogy ez egy egyházi iskola?
Neveltetésem és világnézetem alapján egyértelmű volt, hogy ez a kihívás vonzott és örömmel kezdtem meg pedagógusi munkámat. Az iskola alapító tanárai velem együtt egy egyházi közösségből kerültek ki. A keresztény értékrend biztos talajt ad a gyermekek neveléséhez és ezt a szülők is elfogadják, vállalják. Ez, ráadásul rengeteg pluszt biztosít egy gyermek személyiségének fejlődéséhez. A mai világban nagyon sok probléma van az emberek lelkével és mehetnek pszichológustól pszichológusig, akik kétségtelenül nagyon hasznos és értékes munkát végeznek, de az emberi oldaláról közelítik meg a gondokat. Ha pedig így nem sikerül segíteni, akkor van egy magasabb rendű segítség. A mi hitünkben a Mindenható Isten az a forrás, ahonnan megkaphatjuk a megfelelő választ. Nagyon fontosnak tartom, hogy az iskolánkban tanító kollégáimmal ebben a szellemiségben neveljük és tanítjuk a gyermekeket. Nem biztos, hogy azonnal meglátjuk az eredményt. A fiatalok sokszor csak akkor jönnek rá, hogy mit kaptak itt,
amikor szülők lesznek. Nagyon sok példa van erre. Most már jönnek vissza szülőként azok, akik az első tanítványaink voltak és ők mesélik, hogy igen-igen, amit itt kaptak, az most válik valósággá. Nagy örömömre egyik gyermekem és mostanra 2 unokám is ’Mindszenty’-s lett.
Kicsit térjünk vissza a „szakmához”! Testnevelőként, gyógytestnevelőként dolgozik, mostanában pedig már tánctanári szerepben is láthatjuk. Ez hogyan jött az életébe?
Nagyjából harminc éve alakult meg a Wunderkäfer német nemzetiségi hagyományőrző tánccsoport, amelyhez mi gyakorlatilag azonnal csatlakoztunk. Van egy profi táncoktatónk Huszák Gézáné személyében. Ő az autentikus hazai sváb táncokat tanítja nekünk. Kislánykoromban is nagy vágyam volt, hogy majd egyszer gyerekeknek oktassak táncot. Emlékszem, már a testvéreimet is próbáltam tanítgatni. Ez a gyermekkori vágy itt az iskolában be is teljesülhetett. Az iskolánk egyik alapvető célkitűzése ugyanis a német nemzetiségi hagyományok ápolása, így ennek mentén elkezdhettem gyerekeket tanítani
elsősorban figurás táncokra, amiket mi is tanulunk. Már több fellépésünk is volt. Szerencsére a szülők is partnerek, sőt már több visszajelzés is érkezett, hogy jó lenne, ha alakulna egy állandó tánccsoport, ne csak a testnevelési órák keretében tanulhassanak a gyerekek táncokat.
Egy gyerekkori vágy tehát teljesült, de van-e még olyan cél az életében, amit el szeretne érni?
Igen, ennek a tánc körül forgó munkának mindenképpen nagyobb teret szeretnék biztosítani az életemben. Az említett állandó tánccsoport létrehozása mindenképpen a terveim között szerepel. Nagyon bízom benne, hogy sikerül majd találnom egy utódot is, aki majd átveszi tőlem ezeket az oktatói feladatokat. De a legalapvetőbb célkitűzésem az, hogy továbbra is igyekezzek jó példát mutatni a tanítványaimnak. Sokféle sportot űzünk, az úszástól kezdve a Nordic Walkingon át a sífutásig… Az élethosszig tartó tanulással, testi, lelki egészségem gondozásával, megtartásával, az élettapasztalataimmal szeretnék PÉLDA lenni nemcsak a tanítványaim, hanem a családom, gyermekeim, unokáim
szemében is. Nem véletlen, hogy a példát nagybetűvel írtam. Ebben minden benne van, ez mindent felülír. ’EZEK MI VAGYUNK’… EZ ÉN VAGYOK, vagyis, amit a gyermek lát – és hogy mit lát a gyermek
belőlem? – ez az én felelősségem.
