Előző jelöltmustráimban bemutattam György Józsefet, a Mi Hazánk Mozgalom, Keller Lászlót, a Demokratikus Koalíció és Szücs Gábort, a Jobbik jelöltjét. Az MKKP választókerületünkben Danka Dávidot indítja, aki csak néhány éve foglalkozik a politikával, így az írásom nagyobb részben a pártjáról szól majd.
Dübörög a kampány. Nemzeti érzelmű választópolgárként most éppen Dobrev Klára verte ki nálam a biztosítékot. nagyapai örökségére való hivatkozása miatt hagyták el a számat nyomdafestéket nem tűrő szavak a minap.
A nagyapa, Apró Antal, a kommunizmus legnagyobb túlélője volt, 1945-től 1989-ig az Országgyűlésben képviselő, és felsorolni is hosszú lenne a magasabbnál magasabb tisztségeit a Rákosi-diktatúrától a
Kádár-korszak végéig. Szürke eminenciásként végezte sok évtizedes kártékony tevékenységét, amit az unoka, Dobrev Klára a közösségéért végzett tevékenységnek titulált.
Amikor Danka Dávid, az MKKP fiatal jelöltje még az iskolapadban tanult Apró elvtársról, biztos nem gondolta, hogy egy platformra kerül az unokája pártjával abban a tekintetben, hogy a Tisza Párt „szeretetországában” árulóknak, fideszeseknek lesznek kikiáltva csupán azért, mert egy demokráciában elindulnak a választáson.
Az előző jelöltmustrámban már írtam róla, hogy Szücs Gábor (Jobbik) fekete napokként éli meg az
ajánlásgyűjtés időszakát, de amit ő kapott, az a fasorban sincsen ahhoz képest, ami a Kutyapárt jelöltjeit éri országszerte.
Danka Dávid 2003-ban született, Biatorbágyon él. Turisztikai végzettsége van, jelenleg az ELTE hallgatója, jogot és politológiát tanul. Vízlabdázóként nem meglepő vízimentő végzettsége és tapasztalata. Fontos számára a helyi közösségek, az agglomeráció jövője, és szeretné, ha a fiatalok sokkal jobban részt vennének a politikai életben.
Szívügye a környezetvédelem és a sport. Megoldandó problémákat lát a vízügy és a közlekedés terüetén is. Mottója: Hiszek benne, hogy a fiatalságnak is helye van az országos politikában, hiszen ők is az országban élnek, és szeretném, hogy a jövőben is ebben az országban éljenek. Én is szeretném, de ezt semmiképpen sem erősíti, hogyha valaki huszonévesen elindul a választáson, a tiszások rögtön nekiugranak, esetleg egy életre elvenni a kedvét a politizálástól.
A Magyar Kétfarkú Kutyapárt 20 éve kampányolt először az akkori választáson, majd négy évvel később lettek valóban ismertek kampányígéreteikkel: adómentesség és ingyen sör, no és az örök élet. Az előbbiek azóta sem valósultak meg, az utóbbi meg rajunk múlik, azon, hogy milyen emberként éljük le földi életünket.
2014-ben jegyezték be végül pártként az MKKP-t, ami nem ment olajozottan, hiszen a névválasztás és a
„komolytalanság” feladta a leckét a döntéshozóknak. A viccpárt szerintem már a múlté, de a név maradt, ami ma már nem tűnik túl szerencsés választásnak. Ugyanis az, hogy egy komoly tevékenységeket is folytató párt (önkormányzati képviselőik vannak, sőt polgármesterük is) tud vicces lenni, szlogenjei mosolyra késztethetnek, és fontos szerep jut a kommunikációjukban az iróniának, nem azt jelenti, hogy az adott párt viccpárt lenne. Inkább csak vicces párt, a kettő nem ugyanaz.
Az MKKP görbetükrében minden korábbi párt látszott, de tény, hogy ideológiailag a liberális térfélen helyezkednek el. Ugyan 2022-ben nem tapsikolt boldogan az ellenzéki Összefogás, hogy külön indultak, de azért nyilvánosan mégsem zárták őket kalodába az indulásuk miatt.
Sőt, azokban a választókerületekben sem özönlöttek rájuk a támadások a választás után, ahol nagyon kevéssel maradt alul az Összefogás jelöltje. Kritikák voltak persze, elszigetelten, és olykor nem éppen irodalmi stílusban, de a tiszások ebben – is – pionírok, ilyen alpári és agresszív politikai közösség még nem volt ebben az országban.
Hiába a kutyák szlogenje: Mi vagyunk az óellenzék és az ókormánypárt újellenzéke, ami pont a Tisza Pártra – önmeghatározásuk szerint – nem is vonatkozik, Magyar Péter őket is lesöpörte az asztalról. De hiába lőnek a tiszások rendületlenül rájuk, a Kutyapárt önállóan indul az áprilisi választásokon. Sem a lőtéri, sem a vadászkutya nem menekül el a lövések hangjától, így ők olyan kutyák, akik ezt nem is teszik, mivel duplán „tökösek” (elnézést a profánságért).
Azon pedig valószínűleg irgalmatlanul jó röhögtek kínjukban, hogy a Tisza Párt az ígéri, hogy majd ha már csak ők lesznek a baloldali vagy liberális térfélen, akkor esetleg 2030-ban megpróbálkozhat más is… A Tisza Párt nem viccpárt, de ez tényleg röhejes. Ugyanis ha győznének, akkor a Kutyák és a DK nekik is az ellenzékük lenne, így nyilván nem fogják óriásplakátokon és a köztévében hirdetni, hogy be vagy
vissza őket az Országgyűlésbe 2030-ban!
Ha pedig a FIDESZ-KDNP ismét győz, akkor még ennél is jobban arra fognak törekedni – bár nem tudom, hogy a politikai kivégzésnél miként lehet még jobban –, hogy egyedül ők erősödjenek tovább, és álljanak szembe egy az egyben a kormánypárttal 4 év múlva.
Az tény, hogy a Kutyapárt egyedi a hazai politikai palettán. Nagyjából senkivel sem értenek szinte semmiben egyet, mégsem zeng a sajtó attól, hogy a másra szavazókat rendszeresen sértegetnék, sőt, elítélik a politikai sárdobálást, és nem is vesznek részt benne. Képesek megemészteni, hogy nem mindenkinek kell olyannak lenni, mint ők. Kritizálni és cselekedni szeretnének, előbb megoldani a problémát, ha nem tudják, akkor felhívni rá a figyelmet.
Természetesen, amint megjelenik az a párt, amely aktívan közreműködik a közhangulat javításában, a problémák konkrét megoldásában, szívesen dolgozunk vele együtt. Addig is a pártok belügyeitől, személyeskedő stílusától teljes mértékben elhatárolódunk, és önkéntes energiáinkat társadalmunk élhetőbbé tételére összpontosítjuk. – olvasható a honlapjukon.
Szociálisan érzékenyek, segítik a hajléktalanokat, az atipikusokat és a drogfogyasztókat is, sőt, legalizálnák a könnyű drogokat (amivel jómagam semmiféleképpen nem értek egyet, és rengeteg minden mással sem a programjukból). Viccpártból cselekvő párttá váltunk – írják.
Danka Dávid politikusjelölti oldalán túl sok információ még nincsen, de megdöbbentem az utolsó bejegyzésén: A mai nap során egyik kutyapártos jelöltünket, Ladányi Lucát késsel fenyegették meg Tatabányán, kopogtatás közben. (…) Nem a Kádár- korszak jutott eszembe, hanem a Rákosi-diktatúra: aki nincs velünk, az ellenük van… Magyar Péter nem ellenfeleket lát, hanem ellenségeket. A felhergelt tömeg pedig már egyre durvábban követel és fenyeget. Vajon mi lesz, ha kiderül, hogy nem győznek?
(Földváry)
