Már az ünnep „elődélutánján” megtartotta március 15-ei ünnepi megemlékezését a budaörsi Fidesz-DNP. A rendezvény díszvendége Dömötör Csaba, európai parlamenti képviselő volt.
A rendezvény nyitányaként dr. Czuczor Gergely, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőjelöltje köszöntötte a megjelenteket, majd a Caprice Quertett vonósnégyes muzsikája színesítette az ünnepséget. Végezetül Dömötör Csaba mondta el beszédét.
dr. Czuczor Gergely beszéde:
Tisztelt Vendégeink!
Sok szeretettel üdvözlöm Önöket Nemzeti Ünnepünk előnapján itt Budaörsön! Ma azért gyűltünk össze, hogy fejet hajtsunk azok előtt a Hősök előtt, akik 1848-ban kiálltak a magyar szabadságért, és elindították a forradalom és magyar szabadságharc történelmi küzdelmét.
A márciusi ifjak példája 178 év elteltéve is komoly üzenettel bír számunkra. A magyar nemzet akkor erős, ha van bátorsága kiállni az igazáért. Azt üzeni, hogy a szabadságot és a szuverenitást soha nem adják ingyen – azért minden nemzedéknek újra és újra tennie kell. És azt is üzeni, hogy amikor a magyarok
összefognak, akkor a legnehezebb időkben is képesek megvédeni hazájukat.
Ma, közel két évszázaddal később, más eszközökkel, de hasonló kihívások között élünk. A világ körülöttünk bizonytalanabb lett, egyre több a feszültség, egyre több a nyomásgyakorlás. Ilyenkor különösen fontos, hogy világosan kimondjuk: Magyarország számára a béke az első. A béke teremti meg a biztonságot, és a biztonság teremti meg annak lehetőségét, hogy dolgozzunk, építkezzünk,
fejlesszük közösségeinket és erősítsük hazánkat. Ezért is leszünk ott holnap hatalmas tömegben a Békemeneten, mert Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével folytatni akarjuk a nemzetépítés munkáját.
A mi feladatunk ma az, hogy megőrizzük azt az örökséget, amit a márciusi ifjak, Kossuth, Batthyány és Széchenyi ránk hagytak. Ez az örökség a szabadság, a nemzeti szuverenitás és az a hit, hogy a magyarok képesek saját sorsukról dönteni. Ezért mondjuk ki ma is: nem engedünk a zsarolásnak. Nem engedünk annak sem, hogy kívülről diktálják, hogyan és kikkel együtt éljünk, hogyan gondolkodjunk,
vagy milyen jövőt építsünk gyermekeinknek.
Számunkra ugyanúgy világos az is, hogy nem engedhetünk az erőszak áradásának Olyan ország, ahol a családok biztonságban élhetnek, ahol a közösségek fejlődhetnek, és ahol a munka és az összefogás viszi előre a nemzetet, és nem a féktelen gyűlölet és sértettség.
Kedves Barátaink!
Itt Pest vármegye 2. választókerületében is komoly tétje van a választásnak. A kérdés mostanra leegyszerűsödött, személyemben a nemzeti érdek, a lokalitás fogja-e képviselni az itt élőket, vagy a nemzetközi, idegen érdeket, a globalitást képviselő jelöltet támogatják-e a helyiek majd április 12-én?
A többség számára egyértelmű kell legyen, hogy nem szabad hinni egy olyan embernek, aki hogyhogy nem varázsütésre a diákhitelközpont volt vezérigazgatójának családjával szembeni árulásának pillanatában, 2024 tavaszán, hirtelen feláll egy globális multicég vezetői székéből, csak azért, hogy 2 év alatt a Tisza nevű piramisjátékot Magyarország nyakára ültesse.
Ezt a szektás lelkületű híveiket leszámítva senki nem gondolhatja komolyan. A helyi tiszás jelölt, Pósfai
Gábor szerepvállalása sokkal inkább egy megtervezett, kivülről utasított globalista feladatvállalás. Ő is beleillik a Kapitány István, Orbán Anita, Bujdosó Andrea és Dávid Dóra nemzetközi üzleti világból érkezett könnyen beazonosítható figurái közé, akik pillanatok alatt feladnák hazánk szuverenitását és a magyar emberek képviseletét.
Szerintem most már a Tisza vezérkara és benne Pósfai Gábor is látja, hogy a Fidesz-KDNP szövetsége meg fogja nyerni a 2026 áprilisi választást. Nekünk, itt Pest2-ben elemi érdekünk, hogy a kormánypártokkal együttműködve, Önökkel összefogva, sikeresen, a fejlődést előmozdítva dolgozhassak a helyi
közösségekért, mind a kilenc településért, ehhez kérek Önöktől bizalmat és támogatást.
Tisztelt ünneplő Közösség!
Emlékezzünk ma és holnap tisztelettel a forradalom és szabadságharc hőseire, és merítsünk erőt az ő példájukból! Ők hittek Magyarországban – és rajtunk múlik, hogy mi is méltók legyünk ehhez az örökséghez. Álljunk ki mindenkor a békéért, a nemzeti szuverenitásért és a biztonságért, a magyar emberekért!
Ne feledjük: a magyar jövő rajtunk múlik. Vigyük tovább együtt a márciusi ifjak szellemiségét. Dolgozzunk tovább egy erős, szabad és boldog Magyarországért! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Dömötör Csaba beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közösség!
Budaörsnek is jutottak lapok a 48-as forradalom és szabadságharc nagy könyvében. A forradalmi év végén, Buda és Pest kiürítésekor Görgei hat dandárjából egy ezen a vidéken volt elhelyezve. Ahogy a honvédtábornok fogalmazott „Életem és működésem” című könyvében, a hadtest Érdtől Biáig tág ívben volt felállítva. Görgeit1849 első napja is Budaörsön érte, innen tért vissza főhadiszállására.
A 48-as nagy könyv ezen lapja is bizonyít valamit. Azt, hogy miközben Párizs, Bécs és Berlin forradalmai megmaradtak nagyvárosi forradalmaknak, addig a magyar események igazi összmagyar szabadságharccá váltak az ország sok száz különböző pontján. Európa már „csendes” volt rég, amikor a magyar szabadságharc még javában zajlott.
Nyugat-Európa ’48-a a társadalmi változásokat követelő polgárság harca volt, a magyar ’48 azonban nemcsak a társadalmi változásokra, hanem az önrendelkezés, a nemzeti függetlenség kivívására is irányult. Ezzel magyarázható az is, hogy együtt harcolt a radikális költő, az arisztokrata és a földműves is. Március 15-e eredménye április 11-e, az önrendelkezést kimondó áprilisi törvények elfogadása volt.
A reformkor kezdetétől nagy utat tett meg a magyarság, az ország látványos erősödésnek indult, megkezdődött a polgári átalakulás. Ennek betetőzése volt az áprilisi törvények elfogadása. Nagy volt hát a veszteni való, amikor a Habsburg birodalom fegyverrel akarta elvenni a magyarok frissen kivívott szabadságát. Nem csoda, hogy a földművestől az iparosig, a nemestől a polgárig mindenki fegyvert fogott, hogy az önrendelkezést megvédje.
Tisztelt egybegyűltek!
A szabadságért minden nemzedéknek meg kell küzdenie. Ahogy megtette ezt ’48 nemzedéke, nekünk is meg kell tennünk. De most más módszerekkel. Nekünk nem kell kézitusát vívni az isaszegi csatamezőn, nem kell Buda várát visszafoglalnunk pergő ágyútűzben. De meg kell védenünk a szabad döntés nehezen megszerzett jogát. Nem hagyhatjuk, hogy bárki beleszóljon abba, hogy a magyarok hogyan döntsenek a saját jövőjükről.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha maguk elé idézik a márciusi 12 pont majd 130 éves megsárgult lapját, felidézhetik az alcímét is. Legyen béke, szabadság, egyetértés. Amikor, mi, magyarok a világ sok száz pontján ilyenkor összegyűlünk, önkéntelenül isfeltesszük a kérdést: van-e béke, van-e szabadság, van-e most egyetértés?
Amilyen magától értetődő a hármas óhaj, most annyira komornak ható a válasz. Ha Európa egészét nézzük, a békevágyat mintha felednék, a szabad véleménynyilvánítást pedig büntetik, főleg, ha más irányú döntések is fakadnak belőle.
Ezért most is akad teendőnk, nem is kevés.
Az elmúlt négy évet nem csak egy háború közelségében, hanem háborús ellenszélben is töltöttük. A Lajtán túli nagy országokban, és annál is inkább a brüsszeli üvegpalotákban mintha kitörölték volna az egyik alapító atya, Robert Schuman szavait. Ő azt írta 1950-ben, történelmi nyilatkozatában: a cél az, hogy a háború elképzelhetetlen legyen, anyagilag pedig lehetetlen. Mára ezt elfelejtették. A háborús politika kötelező igazodási pont, anyagi támogatása pedig lehetetlenség helyett elvárás lett.
Magyarország mindvégig a béke hangja volt a háborús hangorkánban. Belátás helyett azt kaptuk válaszul, hogy nem mást vettek célba, mint a döntésünk szabadságát. Korábban is jól ismertük a külső pressziót – végülis ebben töltöttünk ezer évet – de ezek mára szintet léptek. Nem volt és nincs eszköz, amit ne vetnének be: lejárató viták és nyilatkozatok, pénzmegvonás, szolgálati műveletek, ennek tetejébe olajblokád.
A háború ügye nem csupán biztonsági kérdés, hanem gazdasági is. A háborús kasszákat a békebeli támogatási programok kárára lehet feltölteni. Amit rakétákra akarnak költeni, azt a gazdák támogatásából veszik el. Út- kórház- és iskolafejlesztésekből. Elment eddig euróból 200 milliárd. Most hiteleznének 90-et. És kész a következő 10 év számlája is, az 1500 milliárd. S ha az uniós kassza tartalma nem elég, akkor célba veszik a nemzeti költségvetéseket is. Ez kandikál ki a Tisza programjából. Erről nem akarnak beszélni, hogy utána mindent lehessen.
Ha azokon múlik, akik elfeledték Robert Schuman mondatait, akkor az 1500 milliárddal együtt Európa jövőjét is elégetnék. Az önbecsülésével együtt.
Nem kell belenyugodnunk, hogy így legyen. Tegyük itt is egyértelművé: a magyarok pénzének nem mások háborújában, hanem Magyarországon a helye.
Tudjuk, rengeteg még a tennivaló. Csakis teendő akad. De ez az ország nem azért erősödött 2010 után, hogy ezt most egy háborúban lassan elemésszük.
Kicsit kurucos érzülettel ehhez a küzdelemhez kérjük a támogatásukat a hátralévő hetekben, és leginkább áprilisban. Nincs kimondott érv, nincs találkozás és nincs kézfogás, amelynek ne lenne szerepe Magyarország védelmében.
Tisztelt ünneplő közösség!
Akik folyamatosan préselték Magyarországot, már mind elmondták mit akarnak.
Háborús idomulást, gazdasági önfeladást, és ennek biztosítékaként: egy engedelmes, simulékony, és hajlongó kormányt. De van egy rossz hírünk számukra, a demokrácia jó híre: erről majd a magyarok döntenek.
Most mi jövünk. Ma is adunk válasz, annál még nagyobbat vasárnap a nemzet főterén, de a legnagyobbat mindenképp több millióan a szavazófülkékben. A mi válaszunk áprilisra lesz a leghangosabb.
Nem az ő hangnemükben válaszolunk, nem fenyegetve és zsarolva, nem másoknak vergődést kívánva, hanem szavazatokkal és a csendes többség erejével. És leginkább azzal a hittel: hogy ebben az országban sohasem volt többsége azoknak, akik külső elvárások mentén cselekedtek.
Ha 48-ban sem engedtünk a 48-ból, most ugyan miért tennénk?
Kívánom magunknak és épp annyira a hazánknak: a nagy dolgokban legyen egyetértés, béke és szabadság, és mindezek keretéül az örök meggyőződés: az, hogy Magyarország legszebb napjai a nehezebb idők ellenére is előttünk vannak.
Tisztelet a bátraknak, köszönöm, hogy meghallgattak!
