Az előző két részben bemutattam a Mi Hazánk Mozgalom és a DK jelöltjeit. A két párt ideológiailag következetesnek mondható, bár az előbbi – nemzeti radikálisként – sokak szerint túl sokszor és túl durván kritizálja a kormányt, és túl gyakran szavazott az ellenzékkel, az utóbbi pedig inkább liberális, mint baloldali párt. György József már volt jelölt 2022-ben, Keller László pedig a térség képviselője is volt több cikluson keresztül, sőt, államtitkári tisztségei is voltak.
Szücs Gáborról azt már tavaly is lehetett tudni, hogy szeretne jelöltként indulni, és sok tekintetben kuriózum, amit képvisel. Eleve nem a Jobbik jelöltjeként aposztrofálja magát, hanem a Jobbik által támogatott jelöltként, nyilván ezzel a pártoktól való függetlenségét kívánja mutatni.
A Jobbiknak, még mint nemzeti radikális pártnak,egy évtizede minden esélye megvolt arra, hogy érdemben a harmadik út lehessen, sőt, bizonyos tekintetben az is volt, csak éppen Vona Gábor feláldozta a pártot, a mozgalmat, ami ősbűn volt a részéről. Főképpen a radikálisok számára, de az ország sem járt volna rosszul, ha lett volna egy konstruktív ellenzék.
Vona Gábor mindenáron miniszterelnök akart lenni, nem pedig az országot szolgálni egy olyan párt élén, amely a pálfordulása előtt tiszta múlttal, egyértelmű ideológiával és programmal rendelkezett. A szavazatmaximalizálásnak a néppártosodás nevet adta, és a radikálisokat lecserélte nagyjából akárkikre, akik hangosan tapsoltak az irreális vágyálmaihoz.
Sneider Tamás meg ott maradt velük és azokkal, akiknek a a balliberális oldallal történő összeborulás belefért a néppártosodásba, hiszen azok, akik a Jobbik eredeti értékrendjét vallották magukénak, azok otthagyták a pártot. Persze most újra próbálnak jobboldalinak, konzervatívnak mutatkozni, de ez teljes mértékben hiteltelen, hiszen a parizeres Jakab Pétert is ők választották elnökükké, aki most éppen Dobrev Klára liblingje.
Amit biztosan ki tudunk jelenteni a Jobbikról, az az, hogy ugyanúgy vegyesvágott, mint a Tisza Párt, ugyanúgy kormányellenesek, csak nem alpáriak, nem agresszívak, és nem a globalista nagytőke küldöttjei. A jelöltjeik nagyon vegyes értékrendűek, és megkockáztatom, hogy pont Szücs Gábor képviseli az egyik végletet.
Ha létezne Hadházy Ákos Párt, akkor holt biztos, hogy ő lenne az egyik csúcsvezetője, hiszen évek óta minden tüntetésén ott van, sőt volt, ahol fel is szólalt, de semmiképpen sem óellenzéki, hiszen soha egy fillért sem keresett politikusként, a mai napig is a civil munkája mellett politizál. Ugyan szerepet vállalt a Mindenki Magyarország Néppártban, de csak rövid ideig, és Márki-Zay Péter választási veresége után. Saját elmondása szerint megírt nekik egy oktatási- és egy gyermekvédelmi programot.
Nem egy adott párt színeiben akart elindulni, nem kötődött egyetlen párthoz sem, hanem csak a helyi választókat akarja képviselni, elmondása alapján. Így a Tisza Pártnak is elküldte a jelentkezését. A szándék talán komoly volt, de lehet, hogy csak kíváncsi volt, hogy válaszolnak-e neki. Természetesen válaszra sem méltatták, és nem ő volt az egyetlen ilyen jelentkező. Ennyit arról, hogy milyen jelölti verseny volt a Tiszánál: semmilyen.
Szücs Gábor 1989-ben született, jelenleg Budaörsön él, végzettségét tekintve történelem- és informatikatanár, de évek óta szoftverfejlesztőként dolgozik. Oktatáspolitikusként hivatkozik magára, de gyakorlatilag minden területen képzi magát, hiszen még jelölő pártja sem volt, de már hónapok óta kész programmal rendelkezett a választókerülettel kapcsolatban.
A legnagyobb közösségi portálon van politikusi oldala, ahol hosszú hónapok óta ismerteti a javaslatait, meglátásait, és egy olyan sorozata is fut, amely ezt a címet viseli: Amit a Fidesz és a Tisza nem mond el neked, megteszem én.
Mindenképpen üdítő, hogy specifikusan a választókerületre írt választási programot, és az is, hogy a kampányához szükséges pénzt a saját fizetéséből tette félre erre a célra. Sőt, saját pénzből 500 ebédet osztott ki Hódmezővásárhelyen. Ettől persze még nem lesz valaki jó politikus, de becsülendő, hiszen nem pártpolitikai reklámfogásként jótékonykodott, ráadásul nem is ott, ahol él, és indulni készült.
Programján kívül (a programok összehasonlítását egy másik írásomban fogom megosztani Önökkel) világpolitikai írásai és videói is vannak, amelyekben történészként fejti ki véleményét. Önmagát nem tartja hívőnek, de szeret templomba járni, viszont nem ért egyet azzal, hogy az egyház ingatlanokat kapjon az államtól vagy egy-egy önkormányzattól (ennél ő durvábban fogalmazott). Véleménye szerint már klímaválság van, és a legnagyobb problémát hamarosan a vízhiány fogja okozni.
Világlátását tekintve én liberálisnak mondanám, de ő magát demokratának és konzervatívnak tartja. Hadházy Ákos követőjeként nyilván nem meglepőek az alapvetései: kiáll Ukrajnáért, részt vett a legutóbbi Pride-on, támogatja Iványi Gábort, tüntetést szervezett Sóskútra, többször ment demonstrálni Hatvanpusztára. Rendszeresen táblákkal jelenik meg a tüntetéseken, az egyik ilyennek a következő volt a szövege: Unom, hogy csak gyűlölködni tudnak.
Véleményem szerint azzal a táblával még nem a tiszásoknak üzent, de azóta őt is megsimogatta a Tisza párt „szeretete” csupán azért, mert el szeretne indulni a választáson. Nyilván – Keller Lászlóhoz hasonlóan – nagyon-nagyon messze áll tőlem Szücs Gábor ideológiája, de amit a Tisza párt szimpatizánsai megengednek maguknak, az tényleg bicskanyitogató. Vele is felmosták a padlót rendesen, amivel kapcsolatban bejegyzést is írt. Idézek néhány részletet belőle, tanulságos:
Ma eljött a magyar demokrácia igazi fekete napja. Az általunk antidemokratikusnak, elnyomónak, diktatorikusnak mondott Orbán-rendszert elvileg leváltani készülő Magyar Péter közölte: Mindenki más Fideszes. (…) Őszintén megmondom a szakpolitikában hívő, tisztességmániás emberként, hogy nem szeretnék egy olyan közélet részese lenni, ahol nekem akárki előadja, hogy én a Fideszt segítem, de közben szinte egymagam állok ott ellentüntetőként Orbán évértékelőjén vagy a Békemenettel szemben. Ha ezt bárki megússza, akkor nem tudom, hogy lesz ebből bármi más egy diktatúrán kívül. (…) A nagy imádat és Messiás-kultusz közben sokan ezt elfelejtették. A mai bejelentés után lehet gondolkodni, megérte-e mindez és mi lesz abból, ami így indul.
Ajánlások gyűjtésére „Rendszerváltó utcaparty” elnevezésű alkalmakkal rukkolt elő, aminek az a lényege, hogy zenei aláfestéssel lehet beszélgetni egymással és vele a közéletről. A program szlogenje különösen érdekes: Ennek a rendszernek vége van, a kérdés az, hogy mi lesz utána”.
Soha nem szavaznék Szücs Gáborra, és még jó pár más jelöltre sem, mert nem azon a nemzeti és szuverén úton kívánnak járni, amelyen én szeretném, hogy a hazám járjon. Azt azonban egészen elképesztőnek tartom, amit a Tisza Párt szimpatizánsai művelnek.
A „Népfront egyetlen jelöltje” metódus egy fokkal sem volt diktatórikusabb a kommunizmusban. Keller Lászlóhoz hasonlóan Szücs Gábor is ugyanazokkal támadja a kormányt, mint a Tisza, ideológiailag sincsenek messze egymástól, bár a Tisza aljas módon lapít és hazudik sok témában.
Akik most fenyegetik és alázzák Szücs Gábort, azokkal talán egymás mellett tüntettek többször is, kórusban szidva a kormányt. Most meg hirtelen fideszes lett, áruló, és megélhetési politikus. A „forradalom” ismét felfalja saját gyermekeit…
(Földváry)
