Jelöltmustrámat György József (Mi Hazánk Mozgalom) bemutatásával kezdtem az előző részben, mostani írásomban a Demokratikus Koalíció jelöltjének politikai életútját fogom ismertetni. Továbbra is szigorúan a tényekből indulok ki, a jelölttől vagy a pártjától elhangzottakat idézek majd, torzítások és ferdítések nélkül, de véleménycikk lévén, a saját gondolataimat is megosztom Önökkel.
Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen a DK ideológiája, világlátása szöges ellentéte az enyémnek, de ennek ellenére igyekszem majd felsorolni a pozitívumokat is. A Gyurcsány Ferenc nélküli Demokratikus Koalíció sincs egyébként könnyű helyzetben. 15 évig szorgosan munkálkodtak azon, hogy volt pártjuk, az MSZP fölé kerekedjenek népszerűségben a balliberális térfélen. A helycserés támadás sikerült, bár inkább nem is támadásról beszélhetünk, hanem fokozatos – és türelmes – építkezésről, valamint a szocialista párt le-és beépítéséről.
Az MSZP valóban „mérhetetlen” támogatottsági szintre zuhant le, a terv e része megvalósult, de mire termővé vált volna a DK gyümölcsfája, egy invazív, gyorsan növekedő új fa elszívta a tápanyagok döntő többségét, így előbb megállt a növekedése, majd vészesen satnyulni kezdett. Azonban a DK még él, nem vágta ki saját maga alól a fát, szemben azokkal a pártokkal (Momentum, Párbeszéd, LMP, stb.), akik el sem indulnak a választáson.
Baloldal kell, Európa kell, Klára kell! – e jelszavakkal indult csatába a DK. A vállalásaik között ugyan rengeteg baloldali szlogen olvasható (az induló pártok programjait külön cikkekben mutatom majd be), de a társadalmi igazságosságra való törekvés, az egyenlőtlenségek megszüntetése sosem volt csak a baloldal sajátja, ám tény, hogy ügyesen kisajátították maguknak, a szavak szintjén. Az állam szerepét a gazdaságban és a közszolgáltatásokban pedig érdekes módon csak akkor tartják értéknek, ha náluk van a kormányrúd, ha másnál, akkor diktatúrát kiabálnak.
Valójában a magyar baloldaliak a rendszerváltozás előtt kommunisták voltak, aztán vérkapitalista szocialisták lettek. Fillérekért privatizáltak mindent, amit csak tudtak, aztán úgy, ahogy van a privatizált nemzeti vagyon egy részét átjátszották külföldi kezekbe, amit az „európerséggel” és a piacgazdaság mindenhatóságával indokoltak. Az utóbbinak pedig aztán végképp semmi köze sincs a baloldalhoz. Elvileg. Abban viszont valóban következetesek, hogy mindig valamilyen nagyobb tömbhöz kívántak tartozni, régen a szocialistához, annak felbomlása után pedig a nyugat-európai „demokratikus” tömbhöz. Sajnos nem tudtak, és nem akartak kinőni a „merjünk kicsik lenni” önmeghatározásból.
Teljesen egyértelműen nyilatkoznak a céljaikról – siralmas, hogy már ezt is pozitívumként kell értékelni –, ők az Európai Egyesült Államok víziójában hisznek, és maximálisan kiállnak a liberális értékek mellett. Támogatják a bevándorlást, kiállnak a szexuális és más kisebbségek mellett, viszont elutasítják a határon túli magyarok szavazati jogát, sőt, ugyan még más pártok színeiben, de élharcosai voltak annak, hogy ne kaphassanak magyar állampolgárságot.
Nőbarát politikát hirdetnek. Kiállnak az azonos neműek házassága mellett, és lehetővé kívánják tenni az örökbefogadást is számukra. Egyházellenesek, véleményük szerint az állam nem adhatja át közszolgáltatások megszervezését az egyházaknak. Kimondják, hogy támogatják Ukrajna uniós tagságát. Teljesen lényegtelen, hogy egyetértünk-e a felsoroltakkal, az a fontos, hogy a DK számonkérhető, hiszen a programjában fehéren-feketén szerepelnek a vállalásaik, így aki rájuk szavaz, az nem vesz zsákbamacskát! A DK (szélső)liberális párt baloldali lózungokkal, de legalább mindezt felvállalják!
Pest vármegye 2-es választókerületében Keller Lászlót indítja a DK. Ahhoz kétség sem férhet, hogy komoly politikai tapasztalata van, hiszen Keller László nem csak polgármester volt a választókerületben (Törökbálinton), hanem több cikluson keresztül országgyűlési képviselő is, és több ízben államtitkári tisztséget is betöltött.
Keller László 1955-ben született Ózdon, de az érettségi után már Budapesten tanult tovább. Villamosmérnöki és szakközgazdász egyetemi végzettsége van, a rendszerváltás előtt nem vállalt politikai szerepet. Három gyermeke van, lakott Budaörsön, Törökbálinton és Sóskúton. Országgyűlési képviselője volt a mostani választókerületből Budaörsnek, Törökbálintnak, Biatorbágynak, Sóskútnak és Pusztazámornak, így nagyon jól ismeri a választókerületet.
1994-ben az MSZP színeiben győzött, és szerzett először parlamenti mandátumot, majd a Horn-kormány alatt a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára volt. 1998-ban ugyan listán került be az Országgyűlésbe, de 2002-ben újra egyéniben győzött, és a Medgyessy-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal közpénzügyi politikai államtitkára lett.
Meghirdette az „üvegzseb” programot, amely a közpénzek szabályszerű kezelését, elköltését vizsgálta. 2006-ban is nyert a választókerületben, és ismét államtitkári kinevezést kapott, akkor a Pénzügyminisztériumban. Tevékenységével a saját pártjából is szerzett ellenségeket magának, mivel fel szeretett volna tárni MSZP-s ügyeket az „üvegzseb” program részeként, így távozott a pártjából. Úgy fogalmazott, hogy 2010 után több pofont kapott a sajátjaitól, mint a FIDESZ-től.
Keller László több évtizedes közéleti működését a SZÖSZI mozaikszóval jellemzi, úgy mint szolidaritás, őszinteség, szeretet és igazságosság. Évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott az MSZP-ből történő távozása után, hogy elszámoltatás helyett leszámolást vártak el tőle, gondolom ő elszámoltatni akart…
A Tisza Párt, a holdudvara és követői viszont már a politikai leszámolást is kevesellnék, nem ritkák az olyan „ígértek”, amelyek az ellenfeleik számára fizikai bántalmazásokat helyeznek kilátásba győzelmük esetén, rendszeres az agresszivitás, a vulgáris, trágár megnyilvánulások, a súlyos, akár életveszélyes fenyegetések.
Jól emlékszem az első Orbán-kormány, majd az MSZP-SZDSZ-es kormányok idején Keller László és a fideszes honatyák kemény csatározásaira, ami semmiképpen nem volt egy baráti csevej, ami természetes is. A baloldali/globalista szemléletű politikusok teljesen más jövőt szántak mindig is Magyarországnak, mint azok, akik a szuverén nemzetben gondolkodnak, így adta magát az egyet nem értés, és a rendszeres adok-kapok. Mára viszont már elképesztő méreteket öltött a hazudozás, a süketelés, a maszatolás, a valós tervek eltitkolása, a választók otromba átverése betarthatatlan ígéretekkel a hatalom megszerzése érdekében, és mindez a lehető legalpáribb módon.
Nem értek egyet a DK programjából szinte semmivel, vagyis inkább kevéssel, de azoknak a megvalósítását sem aképpen képzelem el. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok leírni egy DK-s jelölttel kapcsolatban, de én többre becsülök egy olyan ellenséget, aki vállalja magát, az elveit, mint egy köpönyegforgató árulót, aki mindig azt mondja, amit hallani akarnak, és akinek egy csatában soha, sehol, senki sem merne hátat fordítani.
Nem tudok azonosulni Keller László baloldali hitvallásával, sokszor nem voltak szimpatikusak a megnyilvánulásai sem. Meggyőződésem viszont, hogy ő az egyik olyan jelöltje a DK-nak, aki miatt a baloldali jelzőt nem húzom le képzeletben a liberális DK plakátjáról.
(Földváry)
(képek forrása: facebook.com)
