A háború borzalmas, a háború döntő többségében csak azon embertársaink szenvedését szüli, akik nem akartak harcolni: civilek, besorozott katonák. A történelem során soha nem volt olyan háború, amely ne követelt volna rengeteg civil áldozatot. A haditechnika fejlődése azonban nem csak a pusztítás mértékét növelte, hanem a pislákoló emberség megnyilvánulásának a lehetőségét is megszüntette. A katona a legtöbbször már nem látja civil áldozatait, sőt, sokszor már az ellenség katonáját sem. Az ember nélküli rakéták és a drónok az embertelenség eszközei.
Sokan bizonyára olvastak már arról, hogy 1914-ben, december 24-e éjszakáján a lövészárkokban a német katonák gyertyát gyújtottak, énekeltek, néhol még karácsonyfát is állítottak. A britek először meglepődtek, majd ők is elkezdtek énekelni. Végül a harcoló felek másnap elhagyták a lövészárkokat, beszélgetni kezdtek, élelmiszereket, kisebb tárgyakat cseréltek, sőt volt olyan is, hogy focimeccseket rendeztek a két nemzet fiai. Ahogy haladt előre a háború, a politikusok, a hadseregek vezérkarai egyre jobban tiltották a katonák kapcsolatfelvételeit, mert attól tartottak, hogy „árt” a háborús morálnak.
A Monarchia alakulatai az olasz hadszíntéren karácsonyfákat állítottak, amikre előbb lőttek az olaszok, de miután észrevették, hogy karácsonyfák világítanak, üzeneteket is váltottak egymással a bakák. Az Osztrák-Magyar Monarchia vezetése – szemben a nyugat-európai hatalmakkal – engedélyezte tűzszünet elrendelését karácsony napjaira, kivéve, ha támadást kezdeményez az ellenség.
Przemysl városában a körülzárt – főként – magyar alakulatok is fákat díszítettek, amiket előbb csapdának gondoltak az oroszok, de végül ők is tűzszünetet rendeltek el, pedig az ortodoxok nem decemberben tartják a karácsonyt. A világítást gyertyák biztosították, ha nem volt, akkor rézhüvelyekbe öntött olajba állított kanócokat gyújtottak meg. A Gyimesi-szorosban a hólepte fenyőket díszítették fel hazánk fiai, amelyekre először lőttek a cári alakulatok, de a magyar katonák nem mozdultak a karácsonyfa mellől. Végül együtt étkeztek a magyar és az oroszországi katonák.
A Monarchia csapatai több helyen viszonozták is ezeket a gesztusokat január 6-án, amely az ortodox karácsony időpontja, és nem támadtak azon a napon.
Magyarország történetének egyik legszomorúbb karácsonya volt 1920 decemberében. A francia és angol kormányok keresztre feszítették hazánkat. Nem a békét hozta el a diktátum, hiszen már 1918 novemberében minden harcoló ország letette a fegyvert. Az antant-országok hatalmat akartak Közép-Európa felett, gyenge, irányítható, kihasználható, csatlós államokat. Sem az ezeréves történelmi múlt, sem az etnikai határok nem számítottak semmit.
A versailles-i béke pedig egyenesen az eljövendő 2. világháborút „robbantotta ki”. Bő egy évtizeddel később Németország már az öreg kontinens legpusztítóbb háborújára készült. 80 éve fél Európa szovjet megszállás alá került. A Gyimesi-szorosban a régi karácsonyon békésen hazavágyó magyar, orosz és ukrán katonák gyermekei, unokái Szent Miklós helyett a Télapót, a Gyed Marozt várták. Krisztus Urunk születését pedig „fenyőünnepnek” alacsonyították le a kommunisták.
Az orosz-ukrán háború harmadik karácsonya közeleg. A nyugati hatalmak fegyvereket küldenek, fegyverkeznek, soroznak, a háborúban élők szenvednek, nélkülöznek, ápolják a sebesülteket, temetik a halottaikat. A fél világot gyarmatosító hatalmak, és a két világháborút kirobbantó Németország nem akar békét. Svédország és Hollandia is háborúra készül. A nyugati politikai vezetők háborút akarnak, békét csak az emberek szeretnének: a kárpátaljai magyarok is, a ruszinok is, az ukránok is, és az orosz katonák is. Szeretnének otthon lenni karácsonykor, a szeretteikkel várni Jézus születését.
Amikor csendben imádkozva családunkkal körbeüljük a karácsonyfát, adjunk hálát a saját békénkért, és fohászkodjunk azokért, akiknek ez nem adatik meg. A háború borzalmas, a háború döntő többségében csak azon embertársaink szenvedését szüli, akik nem akartak harcolni: civilek, besorozott katonák. Imádkozzunk a mielőbbi békéért, első lépésként a fegyverszünetért! Több mint egy évszázada – hacsak napokra is, és csak bizonyos helyeken – elhallgattak a fegyverek karácsonykor. Talán maradt még emberség a döntéshozókban. Legalább karácsony idejére.
Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!
(Földváry)
