Árad a hülyeség, árad egymás alázása, áradnak a „mindenhez is értők” és a „politikai szakértők” magvas gondolatai. Önmagában ezért nem ragadtam volna klaviatúrát, ez már sajnos velejárója a közösségi médiának. Akármi a téma, egymásnak esik boldog-boldogtalan, ráadásul sokszor olyan alpári módon, amitől a jóérzésű embernek a gyomra fordul fel.
Más is áradt viszont a bejegyzés alatt, amiről érdemes szót ejteni. Eddig gyakorlatilag mindegy kik és milyen logók alatt indultak el az országgyűlési választásokon a FIDESZ-KDNP ellen, Wittinghoff Tamás kampányolt nekik. Árnyékkormánytag volt általában, de mindig bukás lett a vége, így itthon maradt
polgármesterként.
Most úgy tűnik ismét csatasorba áll. Talán elunta a 35 éves „egyhelyben topogást”, vagy pedig a TISZA, a nagyra duzzadt kisgömböc hozta meg ismét az étvágyát az ország nagypolitikai tortájából egy szelethez, talán mindkettő. Nem kárhoztatom azért, ha át akarja adni Budaörsön a stafétabotot másnak, sokat mond, hogy már csak minden huszadik bejegyzése helyi téma a polgármesteri oldalán.
Ha a városunk ennyire nem hozza már tűzbe, rendben, de akkor inkább mondjon le, az korrektebb. Azért
sem kárhoztatom, mert magasabbra vágyik. A tömérdek politikusjelölttel ellentétben el kell ismernem, hogy neki van szakmai tapasztalata, még akkor is, ha a városunkat olyanná tette, amely nekem elfogadhatatlan. Azért lett innovacity, mert ilyet akart, és nem azért mert ne tudta volna megvalósítani, hogy élhető kisváros maradjon.
Szóval amilyen alkalmatlan kóklerek voltak, vannak és lesznek az országos politikában, sima ügy lehetett
volna az előremenetele a saját ideológiai platformján, de ez eddig nem sikerült. Rutinos polgármesterként a TISZA támogatása egyelőre megáll nála ott, hogy néha lájkolgat egyet-egyet, de közben a városi pénzből működő média egy része totális kampányba kezdett Magyar Péter egyszemélyes pártja mellett.
A csapatából, a BFE képviselői közül a csodával határos módon azok osztanak meg tiszás bejegyzéseket és lájkolgatnak, akik vagy már papíron nincsenek a BFE-ben (Hauser), vagy idősebbek, így könnyen előfordulhat, hogy ez az utolsó ciklusuk. Biztos mindkét esetben maguk döntöttek úgy az érintettek, hogy Magyar Péter jelöltjét népszerűsítik…
Wittinghoff Tamás szerintem kivár. Odavágni a teljes politikai karrierjét egy nárcisztikus kalandorért csak akkor éri meg, ha biztos a sikere. Eddig – mivel bevallottan balliberális pártokat/jelölteket támogatott – egyszerű volt a képlet. Adott volt a közös ideológia, a több évtizedes barátságok az SZDSZ-MSZP korszakból, függetlenül attól, hogy éppen milyen pártok színeiben politizáltak tovább (Párbeszéd, Momentum, MSZP, DK), amelyek soraiból új barátokra is szert tett a balliberális térfélen.
Magyar Péter viszont nem ott focizott eddig, vagyis sehol se, hiszen csak „focistafeleség” volt, de az ellenfelük szektorában, így nincs vele kialakult sógor-koma-jóbaráti viszonya. Mindegy is, a főtiszás bárkit azonnal hátba szúr, ha az az érdeke. Emlékezzünk hogy került a politika felső polcára! Magyar Péter
elárulta a szűkebb közösségét és a családját, mégis miért ne tenné ugyanezt a hazájával?
Mostani bejegyzésében Wittinghoff kritizálta a TISZA pártot. Persze nem nagyon durván, hiszen a jelek szerint ő is a teljesen kiszámíthatatlan, krónikusan hazudozó és alkalmatlan elszabadult hajóágyúnak a döntéseire bízná hazánk sorsát, csak éppen még fékezett habzással szimpatizál Magyar Péterrel a nyilvánosság előtt.
A múltkori kritika a Sziget-ügyben jelent meg tőle, amit persze Magyar Péter leboltolt már másnap, de ezt a polgármesterünk nem tudta előre, így nemtetszését fejezte ki a TISZA – valóban
elképesztően dilettáns és jogszerűtlen – javaslata miatt. A mostani bejegyzése így hangzott: Szomorú vagyok, hogy a Tisza nem állt Budapest mellé. Pedig a csődközeli állapot a kormány műve és pont a választás miatt lopják el a főváros pénzét… Abban bíznak, hogy ezzel az ellenzéken, azaz a Tiszán is ütnek.
Tiszta sor, hogy mindkét esetben Karácsony Gergely védelmében szólalt meg. Elvileg a budapestiek nevében is, de gyakorlatilag nem, hiszen pontosan jól tudja, hogy a kormány nem hagyja csődbe menni a fővárost, minden közszolgáltatás rendben lesz, és az alkalmazottak bére is ki lesz fizetve. Ellenzéki szempontból nekik nem előnyös, ha a kormány segít, ha már a budapesti városvezetés csődbe vitte a fővárost.
Igen, csődbe vitte, hiszen tele volt a „páncélszekrény”, amikor Karácsony átvette, és ne csak a
szolidaritási hozzájárulást vonjuk már le a rendelkezésre álló összegből, hanem adjuk hozzá azokat az irdatlan összegeket is, amiket a kormány Budapestre költött. Elég csak a legegyszerűbb példát megemlíteni, a turizmust. Minden beruházás (például a Nemzeti Hauszmann Program építkezései) és rendezvény (sportesemények, nemzeti ünnepek eseménysorozatai), amelyek kormányzati forrásokból valósultak meg, a fővárosnak elképesztő bevételeket hoztak.
Még dicséretesnek is tarthatnám, csőd ide, csőd oda, hogy a régi elvbarát mellett kiáll Wittinghoff, ha közben nem tudnám, hogy egy perc alatt le lesz söpörve a cimboraság, ha valami más élvez prioritást. Itt érkeztünk el a lényeghez, hogy mi vajon a polgármesterünk számára a prioritás, mert hogy már nem a városunk, az biztos. A jelek szerint a kormányváltás mindenáron.
Eddig legalább tudtuk, hogy milyen lehetséges kormányzáshoz nyújtott volna segédkezett. Magyar Péter esetében viszont azt sem tudjuk, hogy amit reggel elmond, arról aznap, vagy csak másnap derül ki, hogy hazugság.
Folyatás következik a kommentszekció véleményével.
(Földváry)
