A Békemenet nem csupán egy felvonulás: a magyar nemzet közös szívdobbanása. Amikor százezrek együtt vonulnak Budapest utcáin, a zászlók alatt nem csupán politikai akarat, hanem egy mélyebb, lelki összetartozás is megjelenik, hisznek Magyarországban, a békében és a nemzeti szuverenitásban. A Békemenet üzenete tiszta és érthető: nem engedünk abból, ami a miénk – a szabadságból, a hitből, a hazaszeretetből.
Ez a közösség a békét, a szabadságot és a nemzeti önállóságot védi – mindazt, amit őseink évszázadokon át kiharcoltak, megőriztek és továbbadtak.
Október 16-án ünnepeljük a Székely–Magyar Összetartozás Napját, amely emlékeztet bennünket: a Kárpát-medence magyarsága nemcsak a történelemben, hanem a szívben is összetartozik. Agyagfalva óta a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a Kárpát-medence magyarsága nemcsak a történelemben, hanem a szívben is összetartozik.
A székelyek szabadságvágya és hűsége ugyanazt az erőt hordozza, amely a Békemenet résztvevőit is vezeti: a nemzeti önazonosság megőrzésének, a közösség védelmének parancsát.
E hagyomány mély gyökerekkel bír: régen őrtüzek gyúltak a hegytetőkön, jelezve, hogy a magyar testvér nem hagyja magára a másikat. A civilizáció kiírtott mindent ami réginek/ősinek elavultnak gondolt, – még akkor is, ha az életmentő lehet.
Ma már nehéz őrtüzeket állítani /tévesen értelmezett környezetvédelem, vagy unióhű önkormányzatok kivagyisága miatt, – így remélhetőleg nem a hegyek tetején lobognak a lángok, hanem az emberek lelkében. De ez a láng nem hunyt ki: ott ég minden magyarszívben, amelyben él még a hit, a hűség és a remény.
És ott él benne ’56 szelleme is. Az a bátor, megtörhetetlen erő, amely akkor felemelte az országot, és megmutatta a világnak, hogy a magyar nem hajlik meg. Az ’56-os hősök ma is velünk vonulnak: ők a csendes tanúk, akik a történelem viharában is megőrizték a nemzet méltóságát. Az idei Békemenet az ő örökségüket is viszi tovább – békésen, de rendíthetetlenül. Mert ma nem fegyverrel, hanem szóval, hittel és szeretettel állunk ki a szabadságért.
A Békemenet, a Székely–Magyar Összetartozás Napja és ’56 emléke így egyetlen nagy nemzeti üzenetté fonódott össze, és nemcsak Budapesten, nemcsak a Kossuth téren hirdette : a magyar nemzet él, és őrzi önmagát. Lehet, hogy ma már más formában gyúlnak az őrtüzek, de a láng ugyanaz – a szabadság, a hit és az összetartozás lángja.
Mert amíg magyar ember van, aki hisz Istenben, a hazában és a békében, addig lesz, aki őrt áll – és lesz, aki tovább viszi a hősök fényét.
Békesség Istentől.
KCs
