A Budai Farkasok-Rév kézilabdaklub rövid idő alatt meghatározó szereplővé vált a magyar kézilabdában. Az NB I-be feljutott felnőttcsapat mellett a környékbeli utánpótlás-nevelésben is komoly bázist építettek. Bődy Mihály tulajdonossal az indulás körülményeiről, a jelenlegi helyzetről és jövőbeli terveiről beszélgettünk, valamint arról, milyen értékeket adhat a kézilabda a gyerekeknek.
Hogyan alakult meg a klub?
Egy kísérletből indult az egész. Akkoriban Zsiga Gyulának sem volt csapata, nekem pedig volt kedvem belevágni. Budajenőn összebeszéltünk Gyulával és Teca nénivel, az iskolaigazgatóval, hogy milyen lenne egy kézitábor. Olyan sikeres lett, hogy elhatároztuk: tovább kell vinnünk az ötletet, indítsunk el egy gyerek kézilabdaklubot. Egy-két éven belül több mint 200 gyerekünk lett a környéken – onnantól nem volt megállás.
Jelenleg hány taggal működik az egyesület?
Az utánpótlás 150–200 főből áll, attól függően, mennyire sikeres éppen a toborzás a legkisebb korosztályokban. Első osztályban, 7–8 éves korban kezdjük szivacskézivel, majd a szövetség versenyrendszeréhez igazodva kétévente lépünk előrébb. A legkisebbek általában ott edzenek, ahol iskolába járnak – Budaörsön, Törökbálinton, Zsámbékon, Budakeszin –, később pedig már központosítjuk az edzéseket. A fiúkkal foglalkozunk, a női vonalat a Moyra-Budaörs Handball viszi. A két klub szimbiózisban él: a lányokat hozzájuk küldjük, a fiúkat pedig hozzánk irányítják.
Hogyan értékeli az idei szezont?
Az utánpótlás minden korosztályban a legfelső szinten szerepel, ahol országos bajnokságot rendeznek. A felnőttcsapat tavaly második lett az NB I/B-ben, így feljutottunk az NB I-be. Három forduló után a 7–8. helyen állunk, két idegenbeli döntetlennel Szigetszentmiklóson és Balatonfüreden – ez utóbbi különösen nagy skalp volt. A Szeged ellen is szoros, jó meccset játszottunk Budaörsön.
Milyen távlati célokat tűztek ki?
Szeretnénk, ha Buda városának és a Budai régiónak mi lennénk az élsportban a klubja – ahol az emberek szívesen szurkolnak, találkoznak és közösséget alkotnak. Idén a célunk a középmezőny, vagyis a 8. hely, hosszabb távon pedig folyamatosan a 3–6. hely közötti szereplés.
A budai lakosoknak mit kínál ez a klubmodell?
A sportot klasszikusan piramisként ábrázolják: sokan kezdenek az alsó korosztályokban, majd fokozatosan lemorzsolódnak, ahogy telik az idő. Mi szeretnénk elérni, hogy ez ne egy piramis, hanem egy henger legyen: minél többen maradjanak a közösségben akkor is, ha nem lesznek élsportolók. Szurkolóként, támogatóként, megyei vagy budapesti hobbicsapat tagjaként továbbra is a klub ökoszisztémájához tartozhatnak. Nagy élmény volt például a Szeged elleni szurkolás, vagy hogy Balatonfüreden is szinte megtelt a vendégszektor – remélem, ez a közösség egyre erősebb lesz. Akár ötleteket is szívesen fogadok, hogy tegyük ezt vonzóbbá, és terjesszük ki minél szélesebb körben.
Mit mondana a szülőknek, akik most keresnek sportágat a gyermeküknek?
A kézilabda nagyon összetett sportág, fejleszti az atletikus, a taktikai és a szociális képességeket is, hiszen mindenki csapatjátékos. Ez nem egy szigor alapon működő közeg, mint egy iskola, hanem inkább egy „együtt vagyunk és egy célért dolgozunk” típusú közösség, ami rengeteget ad. Én is ebben nőttem fel, a legjobb barátaim a mai napig a kézis társaim, hiszen ezek életre szóló kapcsolatok.
-booro-
