Igazságos-e tehát, hogy a Frankhegyen, mint üdülőterületen semmilyen fejlesztés sem valósulhatott meg több mint 30 év alatt úgy, hogy mindenhol máshol igen, méghozzá lakóövezeti átsorolással? Nem. Az jogos, hogy maradjon üdülőterület, de ismét hangsúlyozom, hogy most is az, és az is marad, és ez kizárólag az önkormányzaton múlik!
Az az érvelés, hogy semmiképpen nem bírná el a város azt, ha lakóövezetté válna, az igaz lehetne, bár ez eddig sehol sem merült fel, de itt szó sincs lakóövezeti átsorolásról! Sokkal szebb és élhetőbb lenne ez a város, ha nem a végtelen beépítés lett volna eddig a prioritás. Vigyázzon persze az önkormányzat az utolsó mementóra, amit még meghagyott, de az nem megóvás, hogy még az egészséges ivóvízhez való jogukat sem tudják érvényesíteni a telektulajdonosok. Ez inkább büntetésnek tűnik azért, mert ki mertek állni többször a jogaikért, és ellent mertek mondani a városvezetésnek.
Jogos-e az a vád, hogy a város többi részének kellett volna/kellene fizetnie a fejlesztésért? Nem, ugyanis ők is fizetnek adót a városnak, ráadásul a tulajdonosok vállalták a saját finanszírozást. Jogosak-e az az érvek, hogy nem bírná el a csatornarendszer, és hogy a közművesítéshez nem elég szélesek az utcák? Mivel nem vagyok szakértő, csak az elkészült tanulmányokra tudnék ezekben a kérdésekben hagyatkozni, amelyek viszont eltérnek. A frankhegyiek által bemutatott tanulmányok és szakértői állásfoglalások szerint a csatornahálózat megfelelő teherbírású, és az utcák is elegendő szélességűek, a hivatal az ellenkezőjét állítja.
A legnehezebben megválaszolható kérdés, hogy üdülőövezetként a megfelelő szabályozással mekkora lakosságnövekedés várható. A terület jellege és a beépítési százalékok adnak támpontot a kielégítő válaszhoz. A legrosszabb esetben 5%-os lakosságnövekedéssel lehetne számolni, de azzal is csak hosszabb távon, ami sokkal kevésbé terhelne bármilyen infrastruktúrát, mint az óvárosban gomba módon szaporodó társasházak.
Ugyanis a Frankhegy a XI. kerület új lakóparkjaihoz sokkal közelebb van, így sok szolgáltatást ott vennének igénybe, a gépjárművek is azt az irányt preferálják most is, ráadásul nagy telkekről van szó (1000 nm-es a minimális telekméret), így a parkolás sem okoz gondot. Fontos az is, hogy sokan most is, és a jövőben is csak időszakosan tartózkodnak ott, hiszen üdülőterület, így nem ott laknak.
Sokszor, amikor nézem a régi felvételeket, elszorul a szívem. Hiányoznak a nagy házak nélküli dombok, hegyoldalak, a gyümölcsösök. Szomorú, hogy a házak között már alig vannak kertek. De az akkor sem igazságos, hogy a város 2/3-án mindent beáldozott a városvezetés, a Frankhegyen pedig a minimális alapjogokat sem lehet érvényesíteni. Az aszály egyre inkább az életünk része, a tűz pedig nem csak ott lángol fel, ahol van megfelelő mennyiségű oltóvíz.
A hivatal szerint mindenhol van, hiszen ahol nincs vízellátó hálózat, oda a tűzoltóautók tartálya elegendő mennyiségű vizet tud felvinni. Ehhez képest tavaly is, idén is leégett ott egy-egy ház. A felvitt víz arra természetesen elég volt, hogy a tűz továbbterjedését megakadályozza, de a ház porig égett. Mekkora tragédiának kell ahhoz történnie, hogy vízhez juthassanak az ott élők?
Az önkormányzati törvény ugyan nem tartalmaz munkaköri leírást, de egyértelmű, hogy míg egy település vezetése és a testület a város egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választók érdekeit, az egyéni választókerületekből bejutó képviselőknek a feladata kettős.
Egyrészt valóban a teljes város érdekét kell szem előtt tartaniuk, másrészt viszont a saját választókerületüket is képviselniük kell. Ez nem azt jelenti, hogy a város közös érdekeivel ellentétesen dolgozzanak, de azt igen, hogy minden lehetséges eszközzel és módon képviseljék a saját választókerületük érdekeit.
Érdekes, hogy az utóbbi időben hivatalosan a Frankhegy ügyében, döntő többségében csak hárman nyilvánulnak meg: a polgármester, a jegyző és a kabinetvezető, Vágó Csaba. Valahogy az az érzésem van, hogy annyira nehezen védhető – mivel ezer sebből vérzik – a városvezetés álláspontja, hogy csak az igazán felkészültek nyilatkozhatnak.
De a mostani, Sas utcai tűzesettel kapcsolatban egyikőjük sem szólalt meg, legalábbis egy átlag állampolgár által olvasott felületeken nem. Wittinghoff Tamás aznap Orbán Viktorral volt elfoglalva az oldalán, pedig polgármesterként a rengeteg ócsároló megosztása között talán elfért volna egy üzenet. A budaörsi együttérző emberek viszont jelesre vizsgáztak segítségnyújtásban, függetlenül attól, hogy kire szavaztak az önkormányzati választásokon.
Tágabb értelemben a Frankhegy területe három választókörzetet érint, legfőképpen a 3-ast, amelynek a képviselője Hauser Péter, a 2-est, ott az új alpolgármester, Monostori-Kalovits Márk győzött, valamint az 1-est, ahol a MSZP helyi elnöke, a független BFE-esként induló Laczik Zoltán lett a képviselő.
Hauser Péterről a Frankhegyi Részönkormányzat elnöke, aki csak a pénzt veszi fel a tisztségért, de nem segíti az ott élőket. Sőt, azzal, hogy ő az érdekvédelemre hivatott FRÖK elnöke, még gátolja is, és a szót is megvonja, ha valaki az üléseken feszegetni meri, hogy mi és miért nem történt meg az elmúlt évtizedekben.
Arról gyakorlatilag semmit nem tudtam kideríteni, hogy mennyire érzik magukénak a Frankhegyet, mivel Hauser Pétert leszámítva szinte meg sem említik soha. Sokan úgy emlegetik a Frankhegyet, mint Budaörs mostohagyerekét. Sajnos jó hasonlat. Az alpolgármester például a Kamaraerdei Részönkormányzat ülésén hosszasabban szólalt fel, mint a frankhegyin, pedig az utóbbinak egy része az ő körzetében van.
Monostori-Kalovits Márk tehát olykor részt vett a FRÖK ülésein, amióta képviselő, de évekig nem szólt hozzá ahhoz a néhány technikai napirendi ponthoz, amellyel Hauser összehívta az üléseket. Tényleg évekig semmilyen más napirend nem merült fel, mint a város költségvetése, vagy pár gazdasági beszámoló? Ezt nevezi Hauser munkának? Ez vicc. Ezért fizet a város?
Idén ugye egyszer hozzászólt az új alpolgármester, egy kérdésre gyorsan bedobta a szolidaritási hozzájárulás bunkósbotját. A régi motorosok szólhattak volna neki, hogy a Frankhegyen már akkor vezetékes víznek kellett volna a törvény szerint lennie, amikor az első MSZP-SZDSZ kormány vezette az országot. Valamint néhány mondatot szólt a „folyamatban” lévő „koncepció egyeztetésekről”. Valószínűleg ahogy ránézett Hauserre, eszébe jutott a már általam is többször idézett tavalyi, de örökbecsű mondata: „Jelenleg is folyik, és már kidolgozás alatt van, illetve már ki is dolgoztunk egy parkolási koncepciót (…)”.
Laczik Zoltán is egyszer-egyszer beült arra a néhány percre az elmúlt években, amíg az ülések tartottak. Párszor munkát is végzett, aláírta a rém rövid jegyzőkönyvet. Idén azonban még nem jelent meg, pedig a legutolsó ülésen valami csoda folytán esett néhány szó másról is, mint az éves költségvetés és hasonlók, pár mondatban felmerültek a vaddisznók, a vadorzók, az illegális szemétlerakók és lakásfoglalók, és pár kérés a Műszaki Ügyosztály felé. Persze a vízről, a csatornáról vagy az elektromos áramról semmi, hiszen ha valaki elkezdte a témát, Hauser elvette a szót.
Laczik Zoltánnak pedig sikerült egy olyan egészen elképesztően ostoba, bunkó és sértő kommentet írnia a Sas utcai porig égett házzal kapcsolatban, hogy Japánban régebben szeppukut követeltek volna egy ilyen miatt, újabban csak azonnali lemondást. Az új szatirikus facebook oldalon így jellemezték Laczikot: A Frankhegy képviselője, akit a Frankhegy annyira érdekel, mint egy diétázót a pacalpörkölt (forrás: https://www.facebook.com/wtlelkiismerete). Ők finomabban fogalmaztak, mint én.
Szó szerint idézem Laczik Zoltánt, mint területileg részben illetékes képviselőt:
„Csak egy kérdés: ha valaki árterületen építkezik, csodálkoznia kell-e, ha jön az ár? Nos, ez csak egy utalás kíván lenni az egyén felelősségére a döntéseiért.” (forrás: Facebook, Budaörsiek csoport)
Micsoda elképesztő embertelenség ez mondat? Két idős embernek leégett a háza, mert nem volt mivel eloltaniuk a keletkezett kisebb tüzet, és az egyéni felelősségre van képe utalni? Ha annak a tudatában vettek ingatlant a Frankhegyen, hogy a törvény már 30 éve kötelezte a várost, hogy legyen vezetékes víz, akkor kinek a felelőssége, hogy még mindig nincs, az övék?
Az árterületen valóban számolni kell a természet erejével, de az, hogy a főváros szomszédságában évtizedek óta nem tudtak még a saját pénzükből sem vizet bevezetni, mert régebben az SZDSZ-MSZP frakció, újabban pedig a Budaörs Fejlődéséért Egyesület, élén Wittinghoff Tamással megakadályozta, az Laczik Zoltán szerint ugyanaz a helyzet?
Nyilván a jó elvtárs, Laczik Zoltán ezek után ugyanúgy képviselő marad, és megtarthatja zsíros bizottsági elnöki és felügyelőbizottsági tagi tisztségeit is, mint Hauser Péter. Volt és van pár képviselő a Budaörs Fejlődéséért Egyesületben, akik annak ellenére, hogy ideológiai kérdésekben soha nem értenénk egyet, mégis tisztességesen végzik a munkájukat, sőt, megnyilvánulásaikban sem süllyedtek le a mocsárba. De sajnos hallgatnak, és csöndben megszavaznak mindent, amit a városvezetés elvár.
Keresztény ember vagyok, bízok az emberek emberiességében, a bennünk lévő erkölcsi iránytűben is. Szívből remélem, hogy azok, akik ugyanúgy, mint én, sem anyagilag, sem politikai értelemben nem nyernek és nem vesztenek a Frankhegy sorsával kapcsolatban, képesek leszek ideológiai meggyőződésüktől függetlenül kiállni valami mellett. Ne azt nézzék, hogy ki mondta, hanem azt, hogy mit mond. Egyszerűen csak az igazságért, mások alapvető jogaiért.
(Földváry)
