Hivatalosan emléknap, nekem gyásznap. Wittinghoff Tamásék pedig tudomást sem vesznek róla,
amint ahogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjáról sem. Értékrendileg ugyanúgy SZDSZ-esek
és MSZP-sek maradtak, csak a csomagolás lett más.
Soha sincs városi megemlékezés, de még egy rövid kis megosztás sem a közösségi oldalakon a
városvezetés részéről, és meg sem említik a város honlapján, ha lesz mások által szervezett
megemlékezés, vagy bármilyen program. Azzal pedig ne érveljenek, hogy nem nemzeti ünnep, mint
március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a!
Ugyanis nem nemzeti ünnep a Holokauszt-emléknap sem, a svábok kitelepítésének emléknapja sem, mégis – helyesen – megemlékezik a város is, programokkal, koszorúzással. De a német-magyar katonai temetőben évente megrendezett megemlékezésre is mindig delegál a polgármester valakit, aki a várost képviseli, és aki koszorút helyez el.
10 évvel ezelőtt a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján éppen testületi ülés volt, ahol a
jobboldali képviselők kérték, hogy legalább egy egyperces néma tiszteletadással emlékezzen meg a
testület. Ezt Wittinghoff Tamás megtiltotta, sőt, még értekezett is egy bicskanyitogatót a Kádár-
rendszerről, hogy az nem is volt szerinte valódi kommunizmus.
A polgármester és a BFE végig ellenezte Trianon-emlékmű állítását is, rendre leszavazták, és egyéb
eszközökkel is próbálták ellehetetleníteni a megvalósítását. Ezek az emléknapok nekik tényleg nem
jelentenek semmit, így viszont jobb is, ha nem emlékeznek meg róla. Annál szörnyűbb kevés van,
mint a nem méltó és/vagy álságos megemlékezés.
Idén is, mint minden évben a FIDESZ és a KDNP helyi szervezetei, a történelmi egyházak, a német és a
görög nemzetiségi önkormányzatok, valamint a nemzeti elkötelezettségű civil szervezetek együtt
emlékeztek a 105 évvel ezelőtti gyalázatos diktátumra. Méltó megemlékezés volt, szívszorító, de
szívet melengető is egyben.
Idén először a Tisza Párt helyi szigetei is megemlékezést tartottak az emlékműnél. Szerencsére az
elhangzott beszédben nem nevezték a Partiumot román földnek, nem szólították fel a jelenlévőket,
hogy ne hozzanak nemzeti jelképeket, és nem soroltak fel román művészeket. Egy valóban nemzeti
érzelmű párt megemlékezésén el tudtam volna fogadni, hogy bemutatnak ételeket az elcsatolt
területek gasztronómiájából.
De egy olyan párt színeiben kerti partira emlékeztető beszélgetést szervezni, amelynek a vezetője Nagyváradra „vendégségbe megy”, aki gyalázza az erdélyi magyarok politikai szervezetét, és aki nem tudja a Szózatot elkezdeni, enyhén szólva is problémás.
Ha a helyi tiszásoknak valóban fáj Trianon, amit én nem szeretnék kétségbe vonni, akkor Magyar Péter
szégyenteljes megszólalásai után különösképpen adniuk kellett volna a méltóságra. Nem adtak rá.
Helyette volt piknik, sütikézés, bor, pálinka, poharazgatás.
Emlékszem jól, amikor az MSZP és az SZDSZ koalíciós miniszterelnöke, Medgyessy Péter 2002.
december 1-jén, együtt ünnepelte Erdély elcsatolását Adrian Nastase román miniszterelnökkel. Volt
pofája a román kormányfővel pezsgőzgetni. Persze ott mosolygott Göncz Árpád is, akiről nálunk
közteret nevezett el a BFE, és Wittinghoff Tamás mély tisztelettel szokott beszélni az ő Árpi bácsijáról.
A Tisza-párti partin feltűnt a BFE színeiben bejutott képviselő, Hauser Péter is. Talán az elektromos
autójához keresett töltőt, vagy annak a parkolási rendeletnek a betartását vizslatta, amelyről TAVALY tavasszal ezt nyilatkozta: „Jelenleg is folyik, és már kidolgozás alatt van, illetve már ki is dolgoztunk
egy parkolási koncepciót (…)”. Aztán amikor Czuczor Gergely szeretett volna akkor részleteket
megtudni, így folytatta: „Folyamatban lévő tervekről, illetve még képlékeny tervekről nem illik
beszélni, vagy azt gondolom, hogy nem túl szerencsés beszélni.” Jó kis eszmefuttatás volt. A
kidolgozott koncepció folyamatban van, és még képlékeny. Világos, mint a vakablak.
Persze ordasat hazudott, hiszen a napokban nyilatkozott Farkas Benedek (BFE) is ugyanerről: „most
már folyamatban van, napokon belül az a nagy kutatás”, aminek az eredményei alapján ki lehet majd
dolgozni egy komoly parkolási koncepciót. Továbbá azt is mondta, hogy „most az zajlik, hogy a
szakmai munkát elvégzi a hivatal, egyetemekkel történnek egyeztetések, összeállnak
kutatócsoportok, elvégzik a háttérmunkát (…), hogy legyen egy kész, jó koncepció.”
Összességében tehát az történt, hogy ami Hauser szerint több mint egy éve már kész volt, azt Farkas
szerint most készítik elő. Arról a Farkas Benedekről van szó, aki annak a Momentumnak a
prominense, amelyik nem csak sértegette az RMDSZ-t, mint Magyar Péter, hanem a magyar jelöltek
helyett román pártot, és román jelölteket támogatott. Lám-lám, össze is nő, ami összetartozik. A
Momentum nem indul a jövő évi választásokon. Hogy miért? Azért, hogy a szavazói a Tisza pártra
voksoljanak. De ahogy most a Momentum, reméljük idővel a Tisza párt is a politikai szemétdombján
kukorékol majd a többi nemzetellenes ellenzéki párttal együtt.
(Földváry)
