Az előző írásomat – aminek apropója Gyurcsány Ferenc valós vagy látszattávozása volt a magyar
közéletből – azzal zártam, hogy Wittinghoff Tamás, mint a fel-felbukkanó ellenzéki miniszterelnök-
jelöltek támogatója, ex-árnyékkormányok tagja vajon kit választ majd? Az egész ellenzéki mozgolódás
egy üldözéses versenyre emlékeztet.
Az óellenzék pártjai régóta pedáloznak az ellenzéki térfélen, de az utolsóként elrajtoló TISZA röhögve utolérte és el is hagyta a többi indulót, nagy ováció közepette. Voltak, akik elbuktak, voltak, akik feladták, és olyanok is, akikkel feladatták Brüsszelből a szponzoraik a versenyt. Igen, ők voltak az olimpiagyilkosok.
De ahogy közelednek a célhoz, egyre jobban zúgolódik a lelátó. Eddig csak az volt az drapérián, hogy
Orbán, takarodj, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy ki nyer, csak az, hogy ki ne nyerjen. Ha Magyar
Péter győz – gondolták sokan -, majd hagyják az óellenzéki pártok, hogy babérkoszorúval a fején
parádézzon egy kicsit, aztán csak elérik nála valahogy, hogy úgy táncoljon, ahogy ők fütyülnek. No
ennél nagyobb ökörséget rég nem hallottam. Mégis ezt hogy gondolták?
Azt harsogják évek óta, hogy mekkora diktatúrát épített ki a kormánypárt. Ha az lenne, naponta
kapnának egy-egy ténylegesen letöltendőt minden megszólalásukért. Nekünk pedig fogalmunk sem
lenne arról, hogy szerintük diktatúra van, ugyanis egy diktatúrában nem lehet le sem írni azt, hogy
diktatúra van
Amiket pedig a hídon tüncikézők egyenes adásban ordibáltak, azt végképp nem. Talán
kérdezzék meg a nagyszüleiket, hogy lehetett-e olyat, hogy Rákosi takarodj, vagy a szüleiket, hogy mi
járt volna egy KJ1G feliratért. Magyarországon nincs diktatúra, és a miniszterelnök természetesen
nem diktátor, de a parlamenti többséget adó frakció miniszterelnökeként tény, hogy a legnagyobb
politikai „hatalma” neki van, amire a választók hatalmazták fel, nem az MKP vezetősége, vagy az
MSZMP KB.
De ha a tisztelt ellenzéki szavazók azt gondolják, hogy túlzott hatalommal bír a kormányfő, akkor
ugye átgondolták azt is, hogy amilyen jogosítványokkal bír most a miniszterelnök, azokkal bírna
Magyar Péter is, ha győzne. Vagy az a terv, hogy majd megkérik, hogy légyszi-légyszi Péter, ne élj a
jogosítványaiddal? Azt a Magyar Pétert, aki a saját gyerekeinek a lelkét tette tönkre azért, hogy
VALAKI lehessen? Azt a Magyar Pétert, akinek még a le sem gyalogolt kilométerei is eladók voltak
Nagyvárad felé?
Nem hittem, hogy ilyen a bolygón létezik, de létezik! Ugyanis támogatást kért az
egymillió lépéséhez úgy, hogy x ezer forintért örökbe lehetett fogadni egy szakaszt. Mondjuk, ha a
Holdra sétálna telepesnek, én is egy komoly etapot örökbe fogadnék, de inkább nem viccelek ezzel,
sajnos ez nagyon is komoly dolog. Bizonyos szekták jutnak eszembe arról, ahogy Magyar Péter építi a
szervezetét.
Ugyanis nem a TISZA pártnak van vezére, hanem a vezérnek van egy TISZA pártja. Még a
„nagy kormányos”, Mao Ce Tung is csak egy volt tizenkettőből az alapításkor, és kellett neki néhány
év, mire teljhatalmú lett a kínai kommunista pártban. Ráadásul Magyar Péter nem egy ideológia, nem
egy eszmerendszer nevében építette fel a mozgalmát. A TISZA csak azt képviseli, amit ő gondol, amit
ő mond.
Az elmúlt napokban elolvastam bevallottan balliberális budaörsi közéleti szereplőknek, és rendszeres
kommentelőknek jó pár bejegyzését. Többen közülük eddig sem tapsoltak Magyar Péter
felemelkedésének, de most már ennek igencsak keményen hangot is adtak, és sokszor nem éppen
irodalmi stílusban. Ezerszer kinyilvánították már, hogy bármi áron le akarják váltani a kormányt, de
most, hogy teljesen világos, hogy akire voksolni kellene ezért, az milyen jellemű, milyen habitusú
ember, már ott a kétely. Nem csodálom. Ráadásul, ha leírják, hogy Magyar Pétert mégsem kellene
támogatni, mert alkalmatlan, nárcisztikus, antidemokrata, és egy elszabadult hajóágyú lenne a
bársonyszékben, akkor a fideszgyűlölők azonnal megbélyegzik őket, hogy gátolják a kormányváltást.
Viszont Dobrev Klára és a baloldali ellenzék megtalálta a megoldást arra, hogy miképpen lehet úgy
kormányváltónak maradni, hogy közben nem támogatják Magyar Pétert. Ügyes, be kell, hogy lássam.
Ugyanis a TISZA párt JOBBOLDALI ELLENZÉK lett a kommunikációjukban.
Tehát ha valaki baloldali, akkor igazán nem lehet bűn az, ha nem szavaz a „jobboldali” ellenzékre, hanem helyette a DK-ra. Persze Magyar nem jobboldali, de még csak nem is balliberális, feljebb már jeleztem, Magyar Péter magyarpéterista. A nemzeti meg fel sem merül. A trianoni határig persze annak öltözött, aztán szerinte „román földre” érkezve felszólította híveit, hogy rejtsék el a magyar nemzeti jelképeket, és
az erdélyi magyarságba is belerúgott.
Dobrev Klára azt is lenyilatkozta, hogy a Momentum tulajdonképpen cserbenhagyta a liberális
szavazókat. Nem hinném, hogy nagy a szomorúság emiatt az Apró-villa környékén, mert ha sikerül ezt
a „jobboldali ellenzék” narratívát behozni a köztudatba, az hozhat nekik a konyhára. Már a
kommunikációt is meghallgathattuk tőle, miszerint ő a társadalmi berendezkedést tekintve baloldali,
de az egyéni szabadságjogok nagy harcosa is, így ha onnan nézzük, akkor liberális.
Emlékeznek mit írt Kornis Mihály? „Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit
szerintem valójában érzünk, hogy ti. mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.”
Mára ez a gyűlölet olyan óriásivá vált, hogy a józan ítélőképességét is elveszítette Kornis. Szerinte ez
az ország 200 éve (sic!) ilyen tehetséges politikust nem látott, mint Magyar Péter, az egekig
magasztalta beszédkészségét, és kifejtette, hogy az életét kockáztatja az igazságért (erre a
kijelentésre én azonnal orvost hívtam volna).
Fel van hát adva a lecke a mi liberális városvezetésünknek rendesen, de a liberális szavazóknak is.
Vajon mekkora hatalma van a gyűlöletnek? Mennyire teszi őket vakká és süketté? Talán nem
mindenkit. Ezért kezdett el zúgolódni a lelátó.
(Földváry)
