Mindig óva intek mindenkit, hogy ne csak a liberális városvezetés megnyilatkozásait olvassa el, hallgassa meg egy adott témában, ugyanis ahol a gyűlölet a mozgatórugó, ott a tények is igencsak elferdülhetnek, így az eredeti valós információ könnyen vágyvezérelt véleménnyé silányulhat.
Április 15-től hatályos az Alaptörvény 15. módosítása, amely többek között rendelkezik arról is, hogy „mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához.
A tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.” Egyértelmű a törvény, egyértelmű a szándék: természetesen joga van mindenkinek ott élni, ahol szeretne, de e jog gyakorlása nem járhat azzal, hogy az ott élők más jogai sérüljenek.
A helyi közösség jogait a helyi közösség által megválasztott képviselő-testület tudja természetesen a legautentikusabban képviselni, amihez az alaptörvény-módosítás értelmében egy új törvényjavaslat eszközöket nyújthat, ha elfogadja az Országgyűlés, de nem kötelező jelleggel kell alkalmazni. Tehát vagy él vele majd a település, vagy nem.
Ha nincs rá szüksége, akkor egyet sem használ a jövőben a bevezetésre kerülő jogvédelmi eszközök közül, ha azonban a képviselő-testület élni kíván velük, akkor döntéseket hozhat igénybevételükről. Sok településen komoly veszélye van annak, hogy a település visszavonhatatlanul megváltozik a lakosságszám drasztikus növekedése miatt, vagy a hagyományok továbbélése kerül veszélybe, de a természeti és az épített környezetre is hatással vannak az újonnan nagy számban odaköltözők.
Mivel nem lesz kötelező használni ezeket az eszközöket, akár teljes körű mentesítést is adhat a helyi testület, így hosszasan nem ismertetem ezeket, csak a felsorolás szintjén: ingatlanszerzés kizárása, elővásárlási jogok, az ingatlanszerzés feltételekhez kötése, a betelepülők megadóztatása.
Idézem Wittinghoff Tamás polgármestert: a törvényjavaslattal kapcsolatban: a „gyüttment-törvény” totális agyrém. Mondja ezt az a városvezető, aki az önkormányzatok hatásköreinek csökkenése miatt évek óta heti rendszerességgel nyilvánul meg. Ebben az esetben miért nem tapsol annak, hogy a szubszidiaritás elve érvényesül? Ugyanis érvényesül.
A központi helyett a helyi hatóság dönthet, sőt, a központi hatóság egy adott településre vonatkozó hibás döntéseit is ki lehet részben küszöbölni a törvénymódosítás adta jogvédelmi eszközök felhasználásával. Ez persze nem felel meg Wittinghoff Tamásnak, ő inkább tovább veri az asztalt azért, hogy a települések kapják vissza építéshatósági és építésfelügyeleti jogköreiket úgy, hogy még a Helyi Építési Szabályzat adta lehetőségeket se használja ki a budaörsi városvezetés arra, hogy ne lógjanak ki szinte a szűk utcákra az emeletes társasházak.
Bárki, aki már évtizedek óta itt él pontosan tudja, hogy amikor még az említett jogkörök a városnál voltak, akkor is simán tettek magasról arra, hogy a város zöldfelületei érdemben megmaradjanak, és azt is, hogy a város képe és lakosságszáma alapvetően abban az időszakban alakult ki. Nem élhető kisvárost építettek, hanem Innovacity-t. Nagyvárost kicsiben.
De elárulom, szerintem is a településeknél kellene lenniük ezeknek a jogköröknek, nem a járásközpontban, viszont ha nem mi vagyunk a járásközpont, akkor miért „totális agyrém” bármilyen eszköz, amivel élhet a város, amivel nagyobb hatásunk lehet saját településünk sorsára?
A Napnál világosabb tehát, hogy Wittinghoff Tamás NEM akar korlátozni semmilyen betelepülést, nem akarja megőrizni a város még megmaradt természeti és épített örökségét. Ha akarná, akkor szépen elmondta volna, hogy szerinte nem így kellene erre törvényi megoldást nyújtani, de a város érdekei miatt élni fog a törvénymódosítás adta jogi lehetőségekkel.
Ehelyett szokás szerint cirkuszol, és tudják mivel indokolja? Egyrészt azzal, hogy a törvényjavaslat korlátozza a szabad mozgást. Persze liberális a polgármester, és szerinte az egyéni szabadságjogok MINDENT megelőznek, de ez egy normális társadalomban nem így működik. Vannak egyéni szabadságjogok, de nem előzhetik meg az élethez való jogot, a gyerekek jogait, és a helyi közösség jogait sem, amit neki képviselnie kellene.
A másik érve pedig az, hogy az ingatlanok értéke a töredékére zuhanna. Ő ugye a polgármester, nem pedig egy befektetési tanácsadó. Persze az is a rábízott város problémája lenne, ha valóban vesztenének az ingatlanok az értékükből, de annál azért fontosabb feladata is van egy városvezetőnek: a jelenleg itt élő lakosság életminőségével kell foglalkoznia elsősorban, és nem azzal, aki el akarja adni az ingatlanát, mert elköltözik.
Másfelől pedig miért zuhanna töredékére az ingatlanok értéke? Ha egy városban jó élni, és az ideköltöző nem megváltoztatni akarja a települést, hanem a létező közösség hasznos tagja szeretne lenni, akkor vehet ingatlant akkor is, ha vannak feltételek. Ha nem ez a célja, akkor meg ne is vegyen. Ráadásul egy-egy népszerű településen, mint Budaörsön is, már úgy „felverték” az árakat az ideköltözni vágyók, hogy a helyiek gyerekeinek esélye sincsen itt családot alapítani. Itt nőttek fel, mégis máshol fognak élni, nekik segíthet az elővásárlási jog bevezetése.
Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kevesebb olyan budaörsi, akinek már a szülője, nagyszülője is itt élt, kivéve a nagyon tehetős családokat, akik tudnak itt a gyerekeiknek ingatlant vásárolni.
- — folytatjuk —
