A helyi svábság szép hagyománya volt, hogy a szőlősdűlők szélein, és magánházak előtt
képoszlopokat – németül Bildstock, helyi elnevezéssel olykor Pütstatl – emeltek. Jelölhették a dűlők
határát, készülhettek hálaadási céllal, fogadalomból, vagy halálesetek, járványok emlékére is.
A 2. világháború végén még 40-50 képoszlop is volt a településen, de sajnos a kitelepítés után, a
kommunizmus évtizedei alatt a legtöbbjük helyrehozhatatlanul megsérült, vagy megsemmisült, csak
néhány látható jelenleg Budaörsön.
A csodálatos Szűz Mária képoszlop a Felsőszállás és a Sóvirág utca sarkánál látható, talapzatán az
1837-as évszámot olvashatjuk le, az oszlopon pedig az 1913-as évszám szerepel. Az Aradi és a Babér
utca sarkán látható Szent Márton képoszlop 1931-ben készült el, a rendszerváltozás után felújították.
A fülkében a szentet ábrázoló dombormű Gvardián Ferenc budaörsi művész alkotása.
A Baross és a József Attila utca sarkán is állt borostyánnal benőve egy képoszlop, amelyet a Fritzenschaft
család epilepsziás lányuk gyógyulásáért állíttatott. Megmenekülését Dr. Gajdos-Frank Katalinnak, a Heimatmuseum igazgatójának és Steinhauser Klárának köszönhetjük, a Szent Bálint képoszlop jelenleg a múzeum kertében tekinthető meg.
Az Alma utcában 6 évvel ezelőtt éledt újjá a Szőlős Madonna képoszlop, fülkéjében Petrás
Mária alkotása látható, mely Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázolja egy szőlőfürttel. Létrejöttét
Szaplonczay Marianne, a Magyar Történelmi Szalon, a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a
Heimatmuseum és egyházközségünk támogatta.
Ennél a képoszlopnál a március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartott
összejövetel keresztény ünnep és hagyománytisztelet is volt egyszerre. Azt, hogy egy város
múltjából mit őrzünk meg a jelenben, mit hagyományozunk a jövő nemzedékei számára,
rajtunk múlik.
Városvezetésünk Budaörs lehetőségeihez képest nagyon keveset fordított és fordít arra, hogy épített keresztény értékeink fennmaradjanak, így legtöbbször az egyházon kívül a BNNÖ-nek, a Heimatmuseumnak és civil egyesületeknek köszönhetjük azt, hogy van mit megmutatnunk városunkban egy-egy vendégünknek, aki először jár itt.
Februárban Budaörs baloldali és liberális többségű képviselő-testülete elfogadta a
költségvetést. Sajnos ismét abban a szellemben, amit már megszoktunk. Nem azzal van a
probléma, hogy a – városi léptékkel mérve – újabb civil szervezeteket támogatják, hiszen
minden régi valamikor a múltban még új volt.
Azzal sincs gond, ha a régi tradicionális hagyományok mellé felsorakoznak újabb programok, amelyek beépülnek a város eseményei közé. De az igenis felháborító, amilyen aránytalanságok jellemzik a támogatások mértékét.
Nagyon jól emlékszünk arra, hogy mit jelentett az, hogy a „múltat végképp eltörölni”. Nem
állítom, hogy Budaörs múltját a városvezetés tejesen el akarja törölni, de azt igen, hogy az
egyház, a BNNÖ és a civil szervezetek áldozatos munkája nélkül a tizede sem maradt volna
meg hagyományainknak és épített örökségünknek.
Nem számít, hogy mit nyilatkoznak a város vezetői, elég csak a költségvetést és egy számológépet a kezünkbe vennünk, és azonnal látni fogjuk, hogy Wittinghoff Tamáséknak mi fontos, és mi nem.
Templomunk, kápolnáink, kálváriánk, temetőink és képoszlopaink, valamint hagyományaink nélkül
Budaörs nem az otthonunk lenne, csak egy lakóhely. Az végképp mindent elárul a BFE-s szemléletről,
hogy mit ír a városi honlap a budaörsi hagyományokról. Elárulom: semmit, pedig menüpontként ott
virít.
A nevezetességeket felsorolja ugyan és ismerteti is, az Úrnapi Virágszőnyegről, a Passiójátékról,
a régészeti kiállításról (római és árpád-kori és középkori emlékekkel), és az országos jelentőségű
Tűzkő-hegyi leletegyüttesről tudják, hogy hol lehet olvasni? A Túraútvonalak menüpont alatt!
Kis település volt miénk, de évezredek óta lakott terület.
Mindenki, akinek ez a hely az otthona volt, hagyott emlékeket maga után, amelyet megőrizni és megismertetni a városvezetés kötelessége lenne. Köszönet mindazoknak, akik helyettük, és sokszor nem városi forrásokból, sőt, magánpénzből megőrzik örökségeinket!
(Földváry)
